A feleségemre és rám bízott gyülekezeti körzet (Komjáti, Bódvaszilas, Bódvalenke, Becskeháza, Hídvégardó, Tornaszentjakab, ill. szórványként: Debréte, Tornanádaska, Szász-fa) településeinek többségében jelentős számú cigányság él. Körzetünk nagysága miatt nincs erőnk a javarészt katolikus cigányság közötti misszióra. Mindazonáltal igyekszem röviden képet adni az itt élő romák életkörülményeiről és gyülekezeti kapcsolatairól.
Közel 10 éve dolgozom a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnál. Tapasztalataim szerint ha valakin segíteni szeretnénk, pontosan fel kell mérnünk, hogy kik azok, akiknek segítséget kívá-nunk nyújtani, mi az, amit kapni szeretnének, amit adni tudunk és hogy ezek a tényezők hogyan kö-zelíthetők egymáshoz.
Az országos Csillagpont Református Ifjúsági találkozó sikerén és a pozitív visszajelzéseken felbuzdulva olyan törekvések születtek, hogy legyenek területi csillagpont találkozók, ami Miskolcon 2004. szeptember 25-én kerül megrendezésre. Ahogy az országos találkozón, úgy itt is több vonalon futnak majd a rendezvények, melyek sokszínűsége reményeink szerint minél több ember számára vonzó lesz.
Lukács Zsuzsanna, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete egri irodájának korábbi igazgatónője (Eger 3300 Markhot F. u. 2. „Kálvin-Ház"), angol-történelem szakos tanárnő, a Wycliffe világszervezet meghívására Délkelet-Ázsiába utazott, ahol egy éven át az ottani bibliafordító közösség személyi ügyeit fogja intézni. Korábban már egy-egy tanulmányi évet töltött Hollandiában és Angliában, és a szervezet keretében szakmai utat tett az Egyesült Államokba és Indiába is.
„Nem unod még?" - elképzelem, hogy ezt kérdezi osztálytársától egy diák, mikor az év eleji kérdésre („Hol voltál nyáron?") az ezt feleli: „Kántorképzőn!"
A Tiszánnineni Református Egyházkerület Gyermek- és Ifjúsági Konferenciája
Sárospatak, 2004. június - július
Ezer fiatal a Sportcsarnokban. Legidősebb fiatalunk nyolcvan éves, a legtöbben mégis a tizenöt-huszonöt közötti korosztályt képviselik. Reggel nyolctól folyamatosan érkezünk: ki busszal, ki vonattal, ki autóval. Sokan, sokfelől.
Ma, az egyházi munkában az egyik legfontosabbnak tartott terület az ifjúsági munka. Minden igazságával együtt is, differenciálnám ezt a kijelentést, úgy hogy az egyik oldalon tágítanám a kört, míg a másik oldalon szűkíteném.
2004 februárjában elkezdtünk saját készítésű református műsorokat sugározni az Európa Rádió Miskolc hullámhosszán. Lassan egy év távlatából mondhatom azt, hogy ez a kezdet volt, és lesz még folytatás.
Képzeljük el, hogy egy halálos járvány terjeng, mely alattomosan szedi az áldozatait. Az emberek többsége észre sem veszi, hogy az élete veszélyben van. Nem látja, ezért nem is érzékeli a bajt.
Amíg egészségesek vagyunk, nem is igazán gondolunk arra, hogy mit jelent az ember életében a betegség. Az Isten aztán megállít egy-egy betegséggel, és ez talán az egész életünket megváltoztatja. Egy-egy krónikus betegség terhét hordozni a betegnek és családjának egyaránt nehéz.
Zsinatunk úgy határozott, hogy ez az év a család éve legyen, tehát próbáljunk meg több figyelmet szentelni a családoknak. Missziói lelkületünket nem adhatjuk fel, mert nagyon sokan várnak segítségünkre. A népszámlálás adatai megmutatták, hogy még nagyon sokakat nem értünk el. Korunk embere gyakran küzd az egyéni, a társas és a családi problémákkal, amikhez nem kap, vagy nem mer segítséget kérni. Krisztusi kötelességünk keresztyén módon segíteni.
„Megtört szíveknek pásztora, megfáradt lelkek orvosa Mondd ki hát, mondd ki hát, mondd ki hát! Szeretlek Jézus!!"
Augusztus első hetében a Zemplén hegység ez énektől volt hangos. Jónás Zsolt vezetésével cigány fiatalok énekeltek reggeltől késő estig. A Református Hídépítő Misszió szervezésében a Zempléni Egyházmegye bózsvai táborhelyén tanyázott mintegy negyven cigány származású fiatal, tucatnyi munkatárssal.
A Csillagpont országos református ifjúsági találkozót immár második alkalommal rendezték meg, ezúttal a debreceni Dorcas kempingben. Az első 2003-as bodajki találkozó sikerei bátorították a szervezőket újabb ifjúsági találkozó rendezésére; ugyanakkor igyekeztek a hibákból is tanulni.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában 2005. szeptember 9. napján rendezett fogadáson hivatalosan bejelentésre került, hogy a két Egyházkerület együtt, összefogva megvásárolta az Európa Rádió Miskolc-ot üzemeltető Kht-t. A fogadáson elhangzottakból szemelgettünk, hogy ízelítőt adjunk a szándékról és a tervekről.
Missziói napot tartottak Sárospatakon 2005. október 24-én, melyre meghívást kaptak egyházkerületünk lelkipásztorai. A missziói nap célja az volt, hogy a különböző misszió területeken jelentkező nehézségek megbeszélésére, tapasztalatok cseréjére, egymás bátorítása, biztatására fórumot biztosítson.
Október 15-én került megrendezésre a Tiszáninneni Református Nőszövetség Konferenciája, amelyen több nőtársammal együtt részt vehettem. A konferencia Miskolcon az Egyházkerületi Székházban került megrendezésre, ami 9 óra után pár perccel kezdődött, ekkorra a terem szinte teljesen megtelt.
Dr. Keszi Krisztina orvos-misszionárius 2006 februárjától Afrikában, a zambiai Mungwi klinika első szakképzett orvosaként végzi küldetését. Az ünnepélyes kibocsátó istentiszteletre január 14-én került sor a miskolc-tetemvári református templomban. A doktornő beszélt életéről, elhivatásáról, küldetéséről - ezt próbáljuk meg összefoglalni és megismertetni Olvasóinkkal. Azzal a reménységgel tesszük ezt, hogy gyülekezeti tagjaink közül sokan fogják az ő életét és szolgálatát imádságban hordozni.
Sok olyan fiatal van ma hazánkban, aki külföldre vágyik. Sok olyan fiatal van ma egyházunkban, aki külföldre vágyik, és különböző diakóniai területeken önkéntes szolgálatot vállal, hogy egy idegen országban, idegen közegben is kipróbálhassa magát, vagy éppen megtalálja magát, más rendszereket és szervezeteket megismerve másként lássa és értékelje mindazt, amit itthon megtalál, szolidaritást vállaljon rászorultakkal.
A XIX. században még természetesnek számított, hogy a lelkipásztorok orvosi és betegápolási ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás kezdetlegessége miatt nagyon sok esetben nem csupán a lelket kellett gyógyítania, ápolnia a gyülekezeti lelkésznek, hanem a testet is. A XX. század elhozta magával, hogy az orvosi és a lelkigondozói munka messzire került egymástól, külön utakon kezdtek el járni. Ennek, mint lenni szokott, a beteg ember volt az elszenvedője, mert sok esetben magára maradt hitbeli és lelki problémáival. Századunk talán ismét elhozza, hogy testi gondozó és lelki gondozó együtt végzi szolgálatát a betegek érdekében, mivel nem lehet különválasztani a testet és a lelket.
Bevallom, alkoholista voltam, de Jézus Krisztus megszabadított. Négy hónapja egy korty alkoholt sem iszom. Tudom, ez nem túl sok idő, de olyan embernek, mint én, rengeteg...
Egy „rendes" írást a kezdetekkel kellene indítanom. A Kezdet valahol Jézus mennybemenetelénél található, a missziói parancsban. De visszamehetünk Ádámhoz és Évához is.
Amikor a missziói táborról megírtam beszámolómat, még jövő időben fogalmaztam az első, akkor még csak tervezett találkozótól. Nem is gondoltam, hogy még ebben a számban írhatok arról: találkozhattak a fonyi táborozók Nyíriben a parókián. Ricséről és Sátoraljaújhelyről autókkal érkeztek a táborban részt vett gyermekek és felnőttek. Vártuk a találkozást, és bár nagyon készültünk, nem lehettünk biztosak abban, mi fog kisülni belőle.
Egy éve szentelték fel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnát. A négy történelmi egyház támogatásával jöhetett létre az a kápolna, amely már régóta hiányzott egy ilyen hatalmas kórházból.
Parajos Tibor cserkésztiszttel, a Lévay József Református Gimnázium fenntartásában működő 19. sz. Bükk Cserkészcsapat parancsnokával beszélgettünk a cserkészetről ill. annak nevelő hatásáról.
Bajban vagyok, mert nehezen találom meg, hogy honnan is kezdjem. Kezdem talán azzal, amivel mindig szoktam: cigánymissziót sokan, sokféleképp végeznek. Én csak azokról tudok beszámolni, melynek részese vagyok. A másik kezdő pont az lehet, hogy a missziói munka lassú építkezés. Célunk kerületi szinten nehezen lehetne, hogy egy missziói lelkész egyszerre, vagy akár csak egymás után is megjelenjen Kerületünk valamennyi gyülekezetében.
Szolgálatunk legszebb pillanatai közé tartozik, amikor rácsodálkozhatunk arra, hogy valami megvalósul abból, amiben mi csak parányi eszközök vagyunk, s a megvalósulás jóval túlmutat rajtunk.
2007 nyara igen színes volt. Írhatnám azt is: szinte zsúfolt - de nem ez maradt meg bennem, hanem a rengeteg élmény, arc, mondat.
2006 őszén Tarcal is bekapcsolódhatott a Vodafone Magyarország Alapítvány által támogatott egyházkerületi programba. Ennek köszönhetően a tanév során heti rendszerességgel tanulhattunk, játszhattunk együtt a helyi Gyülekezeti Házban a résztvevő gyerekekkel.
Egykor a születéstől a háláig kísérte a lelkész a híveit. Ma már nem minden gyermek érkezéséről tudunk, és nem mindenki haláláról értesítenek bennünket. Maradnak titkok a gyülekezethez tartozó vagy közelében lévő családjaink életéből, változásaiból.
A betegek és családtagjaik lelkigondozása mellet az idei év különösen is fontos lesz a Megyei Kórházban a lelkészség számára is. A kórház idén ünnepli születésének 50. évfordulóját. Az ünnepségsorozatban az ökumenikus lelkészség is fontos szerepet kapott. Különböző programok szervezését, melyek az ünnepségsorozatot teszik nem csupán színesebbé, hanem sokkal inkább lelkiebbé.
Március 1-jén szombaton lelkipásztorok, pedagógusok, és más szakemberek gyűltek össze az Egyházkerület székházában szakmai konzultációra.
Október 2-án Vilmányban járt egy lelkes, három fős kis csapat. Budapestről érkeztek. Jó magyar szokás szerint írhatnám: lejöttek ide vidékre. De nem lejöttek, hanem el, vállalva a hosszú utat és az egész napos munkát.
Összefogás erdélyiekért -
Egyszer volt, hol nem volt... no azért nem ilyen messzire nyúlnak vissza a gyökerek. A Miskolci Egyetemen az evangélikus lelkésszel, Buday Barnabással, arra gondoltunk, hogy jó lenne valamilyen gyűjtést szervezni, hogy a társadalmon belüli egymásért való felelősségvállalás, a keresztyén ember másokért való léte ezúton is megnyilvánuljon.Régóta megfogalmazott elvárás mind önmagunktól önmagunk felé, mind mások (az egyházon kívül lévők) felől, hogy ne csak azt várjuk, hogy az emberek hozzánk, az egyházhoz jöjjön, ne csupán jól felépített várainkban és elefántcsonttornyainkban várjuk az embereket, hanem menjünk mi is hozzájuk. Hozzájuk, azaz oda, ahol ők vannak. Erre egy próbálkozás a KözösPont misszió.
Idén is nagyon sok programunk volt és van a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával. Egymástól sokban különböző helyeken fogalmazzuk, tesszük, éljük meg: „Esélyt adunk..."
A változás korában is vannak állandó dolgok. Lassan két évtizede tart például az a hagyomány, ami az ország, a Kárpát-medence református egyetemista korosztályú fiataljait összehozza.
Sok küzdelem, harc, öröm és boldogság útjelző táblája és mérföldkövei szegélyezik az egyetemi misszió elmúlt öt évét. Minden munkánknak, szolgálatunknak az eredménye azonban láthatóvá vált, sőt elfogadottá is az elmúlt időszakban.
Lehet panaszkodni: milyen ez a világ! Ezek a mai fiatalok! Hogy elvadult minden! Kosz és szemét! Nem törődnek már ezek semmivel! Bezzeg a világ szerencsésebb országaiban, bezzeg az ország szerencsésebb részein...
Az elmúlt tíz évben jó párszor megfordultam Nagyvisnyón, ahol Victor János lelkipásztor és felesége, Momo él hat gyermekével együtt. A visnyói parókia egyik falán a következő Ige olvasható: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!" Gen 12,1. A rokonok és a barátok jól tudják, hogy János ezzel az Igével a szívében tért haza első írországi tanulmányi útjáról, amely egy nepáli külmissziói szolgálatra való elhívást jelentett számára.
Eddig lévays vallástanárként ismerhettek, akik kapcsolatot tartanak a gimnáziummal. Most arról szólnak a hírek, hogy az Egyházkerület ifjúsági referense lettél. Közben Miskolc-Pereces lelkipásztora vagy. Hogyan tudsz e három szerepnek megfelelni, három területen eleget tenni kötelezettségeidnek?
Újabb mérföldkőhöz érkezett az Egyházkerület cigánymissziós programja. Évek óta dolgozunk Vilmányban cigány gyermekekkel és fiatalokkal. Ebben az esztendőben kissé bővítjük, átalakítjuk „Esélyt adunk" programunkat, mivel elnyertünk egy TÁMOP-on belül támogatott Tanoda létrehozásának és működtetésének lehetőségét (a szakmai kínai nyelvet ismerők számára: TÁMOP 3.3.5).
A Miskolci Egyetemen a Fészek Református Egyetemi Gyülekezet már 6. éve működik. Mondhatni, sikeresen. Bár ebben a fészekben sokféle madárka lakik, van, amiben mégis egyek vagyunk. Íme két fészeklakó pár gondolata.
A minap a tapasztalatszerzés okán körbenéztem, milyen a külföldi (elsősorban angol nyelvterületen lévő) kínálat az egyházi média és internetes szolgáltatások terén. Az eredmény nem okozott csalódást, és igazolva láttam, hogy miért is nem kerítettem sort eddig erre a virtuális túrára.
Beszámoló egy istentiszteletről rémisztően unalmas dolog, mind az írónak, mind az olvasónak. Márpedig sok mindent kibírnak a fiataljaink, de az unalmas dolgokat nem.
Vilmányi programsorozatunk egy újabb lépcsőhöz érkezett: eddig is tanítottuk, neveltük, fejlesztettük a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat, most azonban egy támogatott rendszerben, bővített szolgáltatásokkal tehetjük ezt. Február 16-án aláírtuk az „Esélyt adunk" Tanoda támogatásáról szóló szerződést.
Nagypéntek délután a miskolci börtönben a Jerikó Református Fúvósegyüttes zenés istentiszteletet tartott. Erre az alkalomra a fiatalkorúak börtönéből is hoztak egy busznyi fiatalt. Az elítéltek és az előzetesben lévők mellett sokan vettek részt a dolgozók közül is.
Ha ma egy tőlünk több ezer kilométerre lévő protestáns országban azt mondom: logó és küldetésnyilatkozat, akkor sokan kapják fel a fejüket a szokásos jó református: „minek az nekünk, eddig sem volt..." jel-mondattal. És folytatják a „meg hát megvan nekünk a küldetésünk, maga az Úr Jézus jelölte ki" és itt következett sajnos nem idézhető, ámde pontatlan citátumok sokasága hol a Szentírásból, hol némely Kálvinnak tulajdonított, a magunk képére formált soha ki nem adott művekből.
Sokszor nem tudom, milyen nap van. Amikor pedig át kell gondolnom, mi történt egy két-három-négy hónapos időszakban, gondban vagyok. Sűrű volt ez a nyár is cigánymissziói munkánkban. Kirándulások a vilmányi Tanodásokkal (TÁMOP 3.3.5/A-08/1-2009-0041) Aggtelekre, Jósvafőre. Ez még a tanév végén történt.
Az eső egész nap zuhogott, egy megújult épület először telt meg élettel. A Tiszáninneni Református Egyházkerület megnyitotta Diakóniai Központját.
A miskolci kórházmisszió története a 40-es évekre nyúlik vissza, amikor az Erzsébet Kórházban - a mai MISEK-ben - kápolnát építettek a betegek számára, és elindult a kórházlelkészi szolgálat. Az 50-es évektől hosszú időre megszűnt ez a szolgálat is sok mással együtt.
Arasznyi kis idő csak öt év az örökkévalóság távlatában, mégis bőséges okunk van a hálaadásra, amikor a Tiszáninneni és Tiszántúli Egyházkerületek református rádiójának történetére gondolunk. A kezdetben egyetlen helyi frekvenciával rendelkező miskolci Európa Rádió megvásárlása óta egyházunk mára már egy öt vételkörzettel rendelkező, de interneten a világ bármely pontjáról hallgatható, Északkelet-Magyarországon jelentős lefedettséggel bíró és dinamikusan tovább fejlődő rádió tulajdonosa.
Nemrég kénytelen voltam leporolni otthoni gyűjteményem a Sárospataki Református Lapok korábbi számaiból, mivel határozottan emlékeztem egy általam keresett cikk megjelenési dátumára. Emlékezetem persze megcsalt, így több újságot is átlapoztam, mire megoldottam a rejtélyt és megtaláltam, amit kerestem. „Nekem könnyű dolgom van” – mondhatja a Kedves Olvasó, hiszen szerkesztőként a keresett cikkeket a számítógépen is könnyen megtalálhattam volna.
Az utóbbi hetekben Gyöngyöspata a cigány-magyar együttélés konfliktusosságának szimbólumává vált. Egyesek az együttélés lehetetlenségét próbálják megmutatni általa, mások bűnbakokat gyártanak, ismét mások pedig személyes vagy csoportos érdekeik játszóterére dobva a szalagcímmé vált közösségi bűnt, terhet és nyomorúságot, önös érdekeik elérésének eszközévé tapossák és silányítják azt, ami sokak egyetlen és egyszeri élete. Nem új jelenség ez. Az elmúlt években Olaszliszkával kezdődően oda-vissza válnak szimbólummá településnevek és események cigány és nem cigány részről egyaránt.
Csodák márpedig vannak! Ismételten megkaptam ennek a hihetetlennek tűnő mondatnak a valós, kézzel fogható bizonyítékát tegnap. Ez akkor történt, amikor a Jókai Mór Református Általános Iskola hetedikeseinek tartottunk foglalkozást. Azért nem mondom, hogy órát, mert annál több és másabb volt. Kötetlenebb, a merev iskolai keretektől mentes, sokkal mozgalmasabb és sokkal hangosabb. Ez is volt a célom, hogy más legyen, és ezáltal is maradandó nyomot hagyjon a gyerekekben. A feldolgozás menetétől talán csak a téma volt érdekesebb: „A testkép”. De csak szép sorjában, kezdjük az elején!
Praktikum, változatosság, esztétika, új vagy elhasznált bútorok, bővülő/szűkülő család. Ezek azok a leggyakoribb szempontok, melyek alapján újra és újra átgondoljuk, jól van-e berendezve otthonunk.
A Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség altemploma ad helyet annak a kiállításnak, mely október 8-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség felé az egyházkerület Ifjúsági Missziójának közreműködésével.
Tegyük föl, eltört a lábam. Fáj. Ordítok hát, hogy „múlj el, szűnj meg”. Ez csökkenti ugyan a feszültségemet, de ha meg akarok gyógyulni, el kell mennem orvoshoz. Az ordítás csak egy percig használ, utána cselekedni kell. Mai világunk ordít, a legkülönbözőbb módokon. Indulatos szavain kívül viselkedésével, elfordulásával, nemtörődömségével kiáltja a „szűnj meg”-et mindazoknak, akiket hordozni nem kíván. És persze semmi és senki sem szűnik meg önmagától.
Sorsok, életek érkeznek a Kontrasztra. Mindegyik más. Van közte vallásos, „jó református család” gyermeke, van közte teljesen egyházidegen, van, aki csak most kandikál kifelé egy biztonságot adó burokból, és olyan is, aki már évek óta hegyeket emelget. Sokfélék. Sokféle az is, ahogyan a kiállításra megérkeznek: váradalom, érdektelen rezignáltság, félelem keveredik az előszobában. Ezek az alapérzések, amelyek aszerint változnak, hogy mit hallottak már, vagy éppen láttak a Kontrasztból, mi az, amit saját életükben takargatnak. Lelkigondozóként először a szemekkel találkozom, beszélgetésfoszlányokkal.
Sebészet: a megégett gyermekek között indul a nap. Gyógyszerrel átitatott kötések a kicsiny kezeken, lábakon, fejeken, vagy tetőtől talpig a felismerhetetlenségig bebugyolált gyerekek. A legtöbb kis beteg óvodáskorú sincs még, de néhány nap alatt pontosan tudják, mikor jön a félelmetesen fájdalmas KÖTÖZÉS.
Ez a mondat változást munkáló, életet formáló és megtartó erő lett, amikor Augustinus engedelmeskedve ennek a felszólításnak, kézbe vette és olvasni kezdte Isten Igéjét. A holt betűk egyszerre életre keltek és olyan erővel szólították meg a fiatalembert, hogy egész addigi életének hátat fordítva, gyökeres változáson ment át. Augustinus a IV. században élt, akiről mai mértékkel mérve is elmondható, hogy „habzsolta az életet”. Senki nem feltételezte - de legkevésbé ő maga - , hogy éppen az Írás olvasása során találja meg az igazi válaszokat élete nagy kérdéseire és végső soron azt az útmutatást, amelyik az Élet útjára vezette.