Évközi kántorképző a Miskolci Lévay József

1998-ban a megnövekedett létszám és hangszerigény miatt a tanfolyam átköltözött Miskolcra. Itt a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon falai között folytattuk munkánkat. A tanulmányi vezetést kezdetektől Berkesi Sándor - Liszt-díjas karnagy, a Debreceni Református Kollégium és a Zeneművészeti Főiskola tanára, jelenleg a Tiszántúli Egyházkerület egyházzenei igazgatója - vállalta. (Ezt a feladatot időközben Berkesi Boglárka karnagy vette át, és folytatja, édesapjához hasonló nagy lelkesedéssel.) A szervezéssel kapcsolatos teendőket Szűcs Endre - dédestapolcsányi lelkipásztor, egyházkerületi énekügyi előadó és főjegyző - végzi azóta is folyamatosan. Ők az évközi kántorképző megszervezésében is nagy segítségemre voltak. Hasznos és jószándékú tanácsokat adtak még számomra:  Bódiss Tamás (országos egyházzenei előadó, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszakának tanára), Szabó Gábor (a Zsinat Ének-Zenei Bizottságának elnöke), Körber Tivadarné (a Zeneakadémia munkatársa, az ELTE ének-zene tanszékének tanára), Fekete Csaba (a Debreceni Nagykönyvtár tudományos főmunkatársa), Hobaj Tünde (az Oktatási és Művelődési Minisztérium munkatársa) és Kissné Balázs Enikő (a Református Egyházzenészek Munkaközösségének - ReZeM - titkára).  Rajtuk kívül még sok kollégától kaptam bíztató szavakat és tanácsokat, amit ezúton is hálásan köszönök!
A nyári tanfolyamok háromhetes intenzív képzése magával hozta az igényt, hogy a tanulók év közben is folytathassák tanulmányaikat, és folyamatos képzésben részesülhessenek. Ennek megoldására többször történt kísérlet, de a havonkénti alkalmakon állandóan változó létszám és közlekedési nehézségek miatt a folyamatos képzést nem tudtuk megvalósítani.
A Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatósága az elmúlt tanév végén döntött úgy, hogy megpróbálja megoldani ezt a problémát. Ennek érdekében a 2003/2004-es tanévben rendszeres, heti órabeosztással működő képzést indított. A nyári kántorképzőre járó lévays diákokon kívül fogadta a más iskolákba, sőt más településekre járó diákokat is, összesen 20 főnek biztosítva ezzel a rendszeres hangszeres képzés lehetőségét. A tanulók többsége a nyári tanfolya­mok résztvevője, hárman azonban teljesen kezdőként csatlakoztak az egyházzenével ismerkedők táborához: gimnáziumunk 9. évfolyamáról (ők elméleti tantárgyként gyülekezeti éneket és szolfézst is tanulnak, heti egy alkalommal). A miskolci, illetve itt tanuló diákok hét közben, tanítás után, a vidékiek szombaton vesznek részt az órákon: egyénileg beosztott órarend szerint. Nagy segítséget jelent számunkra a Miskolc-Belvárosi gyülekezet felajánlása, akik lehetővé tették számunkra, hogy az Egyházkerületi Székház nagytermében óratartási és gyakorlási lehetőséghez jussunk. A gimnázium hangszerállománya 6 harmónium - ebből 3 saját hangszer, hármat pedig az egyházkerület bocsátott rendelkezésünkre - és egy kétmanuál-pedálos elektronikus orgona. Ez fedezi a jelenlegi tanuló-létszám mellett az órák megtartásához és a gyakorláshoz való hangszerigényünket.
A tanulók egyházmegyénkénti eloszlása a következőképpen alakult:
- Borsod és Borsod-Gömör: 17
- Abaúj: 1
- Zemplén: 1 fő
- 1 evangélikus tanuló, aki az ökomenikus tananyagon kívül saját felekezete korálkönyve szerint részesül oktatásban.
A tanulók - akiknek jelentékeny része jelenleg is rendszeresen végez kántori szolgálatot - az alábbi gyülekezetek tagjai: Abaújszántó, Bekecs, Edelény, Felsőnyárád, Gelej, Hernádkak, Mályi, Mezőcsát, Miskolc-Belváros (2 fő), Miskolc-Görömböly, Miskolc-Tetemvár, Nekézseny (3 fő), Ózd, Putnok (2 fő), Radostyán + 1 fő evangélikus (Miskolc-Vasgyár). Ez alapján mondhatjuk, hogy a gimnázium által működtetett évközi kántorképző az egész Borsodi Egyházmegyére kihat, sőt azon túl is.
Én magam - aki a '93-as kezdéstől folyamatosan részt veszek a kántorjelöltek oktatásában - több szempontból is fontosnak és dicséretesnek látom ezt a vállalkozást. Először, mert túllép az iskola falain (jelenleg 9 tanuló van a Lévayból) és „külsős" hallgatókat is fogad; ezzel az egész régiót átfogja. Másodszor, mert a kántorok képzésével az egyes gyülekezetek életére közvetlenül hatást gyakorol: a tanulók énektanítási szolgálatot is végeznek gyülekezeteikben - erre állandó biztatást kapnak - szélesítve ezzel az énekrepertoárt, értékes, elfeledett énekeinket felelevenítik; hangszeres szolgálatukkal emelik az áhítat dicsőítő jellegét. Ez persze több évet igénybe vevő folyamat eredménye, hiszen a hangszertudás nem sajátítható el egyik napról a másikra. Harmadszor, mert a hallgatók között vannak, akik lelkésznek készülnek, velük pedig emelkedni fog azon igehirdetők száma, akik nem csak szeretik, de értik és művelik is a liturgikus zenét. Ez véleményem szerint fel sem becsülhető fontossággal bír, hiszen a liturgia és a liturgikus zene szerves egységet alkot. Sajnos, mai egyházunkban ez kevéssé valósul meg, de a változás lehetősége, ami gyülekezeteink lelki megújulásához vezet, éppen e felnövekvő generáció által érhető el. Megérdemlik tehát, hogy e törekvéseikben minden segítséget megkapjanak, és honnan várhatnák ezt, mint egyházi intézményeinktől.
Kun Zsuzsanna
tanár, egyházzenész, Miskolc