A záhonyi alkalmunkon rögzítettük egyházkerületünk püspökének a megnyitó gondolatait, s ezúton osztjuk meg olvasóinkkal e személyes hangvételű rácsodálkozás szerkesztett változatát.
olgármester Úr, Főjegyző Úr, Lelkipásztortársak, Hölgyeim és Uraim, kedves Testvérek! Idefele jövet azon gondolkodtam, vajon lehet-e találni egy olyan mondatot, ami leginkább megfogalmazná azt az érzést, amely bennem van ma, jó pár év sokszor kemény munkája után. Arra jutottam, hogy ez a tömör és egyszerű mondat így hangzik: „Amikor egy álom elkezd valóra válni." Azért fogalmazódott ez így meg bennem, mert ennek a mai napnak a kezdetei évekkel ezelőttre nyúlnak vissza. A tisztújítás után, mint frissen választott püspök leültünk Miskolcon munkatársaimmal és szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a népszámlálási adatok alapján a Tiszáninneni Református Egyházkerület reformátusságának 20%-a, azaz minden ötödik Miskolcon lakik. Ebből a 20%-ból több mint 40 ezer magát reformátusnak vallóról nekünk lelkipásztoroknak, vagy a miskolci egyházközségeknek fogalmuk sincs, hogy kicsodák. Ekkor kezdtünk el gondolkozni azon,
hogyan is lehetne utolérni azokat az embereket, akik még magukat reformátusnak vallják, így bizonyára a maguk életét ezen értékrendek mentén próbálják megszervezni?
Hogyan lehetne nekik segíteni abban, hogy ez az értékrend erősödjön, és oda találjanak, ahol újra meg újra ezt az erősödést Isten által megélhetik? Így jött a talán újnak tűnő elgondolás, hogy a régi értékes hagyományok mellett keressük az új utakat.
Többek között így született a Sárospataki Református Lapok. Ez egy egészen újszerű egyházi sajtó, amelyre azt kell mondanom, hogy hála Istennek ma már ott tart, hogy 3000-3500 vásárolt példányban elviszik gyülekezeti tagjaink. Ebben az útkeresésben volt egy másik egészen újszerű kezdeményezés is, hogy próbáljuk meg a rádió hullámain elérni a Miskolciakat. Egyértelmű volt, hogy rádiót alapítani se erőnk, se tehetségünk, se politikai és egyéb összeköttetésünk nincs. Ezért elkezdtünk kicsiben építkezni, ami azt jelentette, hogy kerestünk egy helyi rádiót, aminek az arculatával, azzal az értékkel, amit ő közvetített leginkább együtt tudtunk érteni. Ez volt az Európa Rádió, amely akkor a Kossuth Rádiót, illetve ha jól emlékszem délutánonként négy órában a BBC magyar nyelvű műsorait is sugározta a Miskolcon és környékén élőknek. Leültünk tehát az Európa Rádió akkori tulajdonosával tárgyalni arról, hogy kedvezményes áron vásárolnánk műsoridőt. Ez így is történt. Vettünk adásidőt, ezt kitöltöttük saját magunk tartalommal. Ehhez az egyházkerületi székházban csináltunk egy mini stúdiót, beiskoláztunk hangtechnikust, szóval elkezdtünk rádiózni. Olyan jó kapcsolat alakult ki a rádió munkatársaival és nem kevésbé a tulajdonosokkal, hogy amikor egy-két év múlva ők úgy döntöttek, eladják a rádiót, először engem kerestek meg, hogy gondoljam át, hogy a Református Egyházat nem érdekelné-e egy saját tulajdonú rádió? Ilyen előzmények után ez a gondolat szöget ütött a fejembe, és abban a pillanatban felhívtam Bölcskei püspök urat és megkérdeztem: „Van-e számomra egy órád, mert akkor most beülök a kocsiba és elmegyek hozzád." Ő azt válaszolta, hogy ha ilyet mondasz, akkor biztos fontos, gyere. És így mentem el Debrecenbe. Az álom, ami most kezd megvalósulni - mondhatom így nyugodtan -, ott a debreceni püspöki hivatalban folytatódott. Álomlátás arról, hogy mi is lesz akkor, ha megvesszük ezt a rádiót és elkezdjük a Református Egyház tulajdonában lévő rádióként üzemeltetni. Hogyan fogunk majd erre felfűzni más frekvenciákat, egészen odáig, hogy ez a rádió egyszer majd még határontúl is hallható lesz. Megvásároltuk és Istennek legyen hála azóta ki is fizettük. Ez a rádió most már valóban a két Egyházkerület rádiója. A tervezés azonban tovább folytatódott és a harmadik egyházkerület, a Dunamelléki, már egy szándéknyilatkozatot is aláírt arról, hogy amennyiben Budapesti frekvenciát is tud nyerni az Európa Rádió akkor fenntartóként , a másik nagy Egyházkerület is odaáll a tulajdonosok mellé, és tovább építkezik ez a rádió.
A Sárospataki Lapok hátoldala már jó ideje egyforma: hirdeti a rádiót és az egyházkerületi honlapot. Az álom úgy kezd valóra válni, hogy ez az első olyan szám, ahol már nem egy frekvencia van, a Miskolc 90, 4, hanem három. Tapasztalatból és tényként mondhatom, hogy jó minőségű autórádióval és antennával Beregszásztól elkezdve, az Európa Rádió majdnem Gyöngyösig hallgatható. Istennek legyen hála, hogy ez így történt. Köszönet mindazoknak, akik ebben nagyon sokat dolgoztak a kezdeteknél, akik vállalták a beiskolázást, köszönet azoknak, akiknek neve, munkája soha nem fog elhangzani. Erre csak egy példát mondok. Kezdet kezdetétől van egy műsorunk, talán a legfrekventáltabb reggeli időben, negyed nyolckor, Útravaló címmel. Ez a 3 perc arról szól, hogy egy értékes gondolatot kínálunk a hallgatónak, melyet bevihet a szívébe, agyába, lelkébe, amelyen egész nap morfondírozhat. Mit is jelent a szeretet, a család, a pénz, szerelem, munka, igazság, sorolhatnám a címeket. Nem kis megbotránkozást váltottam ki, mikor annak idején azt mondtam, hogy ebbe olyan szavak, mint Jézus Krisztus, mint Biblia, mint Isten kerülendők, de előírás, hogy minden gondolat Jézus Krisztus szellemében, a Biblia alapján és Isten mértéke szerint legyen megfogalmazva. Ma mintegy 30 lelkipásztor, illetve nem lelkipásztor írja ezeket a három perceseket. Ma a Miskolciak ezt a műsort úgy hívják, hogy a HANG. Mindig ugyanaz a lelkipásztor olvassa be. Mindig ugyanaz a hang jelenik meg, akiről azt se tudják, hogy kicsoda, de a Miskolciak így emlegetik napközben, hogy ma a HANG erről beszélt....
Számtalan más olyan példát említhetnék az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amelyek jól illusztrálnák, úgy a Mezőkövesdi, mint itt a Záhonyi térségben élőknek, azt az óriási lehetőségeket, amelyet ez a rádió a gyülekezeti lelkipásztoroknak, a teológia professzorainak, a velünk együtt gondolkodó és a jövőről egyformán álmodók számára nyújt.
Befejezésül személyesen is hadd valljak arról, hogy mit jelent ez a megindult új frekvencia. Valamelyik nap hallgattam hazafelé menet egy délutáni krónikát. Első hallásra az kérdés fogalmazódott meg bennem a hallottak alapján, hogy mi a csudát érdekel engem Gönc felé tartva, Szikszó környékén, hogy Záhonyban megállapították a víz és csatornadíjakat, és az mennyi lett, de egyszer csak megszólalt egy hang, mert interjút készítettek valakivel. Fantasztikus érzés volt hallani azt a fajta tiszta magyar tájszólást, amit utoljára valamikor legátus koromba hallottam itt Szabolcsban, Szatmárban. Ekkor egy újabb gondolat érintette meg a szívemet: ha nincs ez a híradás a Záhonyi vízdíjakról, akkor azon a délutánon, azon az estén, nekem elmarad az az örömteli felismerés, hogy mi valóban egyek vagyunk, együvé tartozunk."
Ezek a pillanatnyi, sokszor jelentéktelennek tűnő, ám mégis nagy dolgok azok, amiért azt mertem mondani, hogy ma úgy érzem, egy álom kezd valóra válni. Isten áldjon meg benneteket, akik majd itt, a helyi ügyekben fogtok munkálkodni, hogy ez az álom közös legyen és teljességében is valóra váljon. Mi ugyanis annak idején úgy álmodtuk, hogy egyszer majd a Kárpát-medencében végig lehessen menni úgy, hogy az ember nem kapcsol rádiót, és mégis mindenütt az Európa Rádió, a Református Rádió szól.
Taracközi Gerzson