Ékesen cseng Kálvin egyházra vonatkozó reformátor-teológiai meghatározásában Cyprianusnak, a 3. századi karthágói püspöknek a gondolata, amit ennek a meditációnak is az alcíméül választottam. A 3. századra és Kálvin idejére egyaránt jellemző volt a szakadásra való hajlam. Kálvin egyáltalán nem meglepő módon érvel az egyház katolicitása, egyetemessége mellett.
Egyház az Ószövetségben
A mai értelemben vett egyház egyfajta közösséget jelöl. A bibliai szövegek lejegyzését meghatározó koncepció szerint bizonyára nem véletlen, hogy az egyik egyházzal kapcsolatos újszövetségi fogalom ószövetségi gyökerében is egy bizonyos megjelölést, kijelölést találunk. Ilyen értelemben olvasunk a kijelölt határidőről (2Sám 20,5).
Először tartott 2009. szeptember 6-án az Abaúji Egyházmegye a hitoktatásban résztvevő gyermekei számára közös tanévnyitó istentiszteletet. Egy héttel az iskolai év megkezdése után hívtuk az alsóvadászi templomba a hitoktató lelkipásztorokat tanítványaikkal együtt. Bár a gyermekek összegyűjtése nem volt zökkenőmentes, 17 gyülekezeti körzetből 140 tanuló szívesen és érdeklődéssel jött, voltak, akiket szüleik is elkísértek.
Idén kezdetét vették a Kálvin-évek. 500 esztendős évforduló szolgáltatja erre az okot, hisz 1509. július 10-én született a franciaországi Noyonban a nagy reformátor. Ő maga tudatosan harcolt a maga személyi kultusza ellen, olyan ember volt, aki nem jelöltette meg a sírját.
Már második alkalommal rendeztük meg az egyházközségek szervezésében a Csereháton a „vajdai Anna-bált". A verőfényes nyári napokban izgalommal készültünk a bál minden mozzanatára.
Ebben az évben is megrendeztük az aranykonfirmációt a szendrői gyülekezet közösségében. Úgy érezzük, hogy ezen az alkalmon keresztül is erősíti Isten az összetartozásunkat. Ilyenkor a gyülekezet apraja-nagyja megmozdul, és nagy készülődéssel várja ezt az alkalmat.
Elemi erővel tört ránk a nyár. S ez az erő nemcsak a napsugarak izzásában, a hőmérő higanyszálának magas állásában, hanem az ifjak heves örömében is megmutatkozott. Az iskolapadokból kiszabadult diákok oly hévvel vetették bele magukat a szabadságba, hogy önfeledtségük egy kicsit ránk, felnőttekre is átragadt, és mosolyt csalt arcunkra.
Immáron második alkalommal sikerül a gyülekezetünknek határon túli, a „NAGY MAGYARORSZÁG" területén élő gyülekezettel testvéri kapcsolatot létrehozni. Idén Kárpátalján voltunk, a Munkácsi Református Egyház vendégszeretetét élvezhettük.
Június 29. és július 3. között a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye és Varbó Község Önkormányzata támogatásával a Bükk lábánál fekvő Varbón és az erdővel körülvett közeli Fónagyságban hét gyülekezetből (Bőcs, Emőd, Kazincbarcika-felső, Mezőcsát, Miskolc-felsőváros, Sajóhidvég, Varbó), illetve családi kapcsolatok révén a szűkebb és tágabb vonzáskörzetükből (Jászberény, Budapest!) mintegy 60 gyermek vett részt református gyermektáborban a 6-14 éves korosztályból.
Nem kesergésről kell hogy szóljon az élők élete, pedig kesereghetnénk. Napestig lehetne sorolni a nehézséget, szegénységet, felelőtlenséget és felelősséget. Itthon - esetünkben Felsőkazincbarcikán.
Zengő harangszó hívogatott a református templomba ünnepi istentiszteletre és Dérer Zsolt Attila lelkipásztor beiktatására május másodikán, szombaton. Nem volt piros betűvel jelzett ünnep ez a mai, mégis ünneppé tette a templomot betöltő emberek sokasága, a résztvevők áhítata, a távolabbról érkezett lelkészek és vendégek ünnepélyes megjelenése és a lelkészbeiktatás.
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." (Zsoltár 16,11)
Sajóbábonyi gyülekezetünkben a nyáron sok csodálatos eseménnyel gazdagított meg bennünket Isten. A tanév befejezése után Hajdúszoboszlóra mentünk - felnőttek és gyermekek egyaránt egy-egy hétre. Jól éreztük magunkat az Ige üzenete mellett. A gyermekeknek a KOEN által kiadott anyag alapján tartottuk a foglalkozásokat. Délután jutott idő a pihenésre és a fürdésre is. Évről évre rájövünk, hogy Isten szava a nyári pihenés alatt is támogat és erősít.
A geleji református presbitérium még a 2009-es év első gyűlésén hozott elvi döntést arról, hogy a gyülekezeti életet - ebben a csöndes és békés, mély református gyökerekkel rendelkező, dél-borsodi kis faluban - fel szeretné pezsdíteni, s a missziónak eddig ki nem próbált eszközeivel igyekszik a falu reformátusságát megmozdítani.
„Legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak." (1Péter 5,2-3)
Ez az Ige fejezi ki leginkább azt a vezetői attitűdöt, amivel a Jókai Mór Református Általános Iskola új igazgatójaként azonosulni tudok. Mindenekelőtt szeretném, ha a mi iskolánk egy jó légkörű munkahely lenne, ahová szívesen jön be reggelente minden kollegám. Őket tartom a sikert biztosító legdrágább erőforrásnak.
Zászlóavató ünnepség
Gyülekezeti toborzó címmel tartottunk ünnepi istentiszteletet Sajóivánkán pünkösd első napján. Ez alkalommal a Sajóivánkai Református Egyházközség Presbitériuma két zászlót ajándékozott a református templom falára. A magyar nemzeti lobogó mellé a Magyarországi Református Egyház címerével díszített zászlót. A zászló alatt a következő könyörgés hangzott el a lelkipásztor ajkáról:
Az idén nyáron negyedszer került megrendezésre a Csillagpont, a református fiatalok országos találkozója. Több mint 2500-an regisztráltak az idei alkalomra. Én is a 2500 fiatal egyike voltam. Reményekkel telve és nagy várakozás után utaztam gyülekezetem és az Egervölgyi Egyházmegye 15 fős csoportjával a táborba. Már az érkezés pillanata sem volt mindennapi számomra. Sosem fogom elfelejteni az elém tárult rengeteg, színesebbnél színesebb sátor látványát.
Egyházmegyénk gyülekezeteinek nagy része ebben az évben is örömmel és várakozással készült Szilvásváradra, hogy a református templom mellett a domboldalról hallgassa Isten Igéjét. Mindez augusztus 2-án, vasárnap délután történt. Az Úr Isten most is csodálatosan szép idővel ajándékozott meg bennünket.
Az Egervölgyi Református Egyházmegye a REFISZ tagjainak közreműködésével szeptember 12-én Átányban tartotta a most konfirmációra készülők és az elmúlt években konfirmáltak találkozóját. A találkozóra 9 gyülekezetből mintegy 70 fiatal érkezett.
Az egyházi sajtóban a Kálvin év alkalmából kiírt pályázatokat tanulmányoztam, majd az olvasottakat forgatva gondolataimban, elindultam a parókiáról, a Névtelen utcán át. Morfondíroztam: itt nincsen szobor a nagy reformátorról, Kálvin utcánk sincsen...
Kálvin János születésének 500. évfordulóján részesei voltunk annak a megemlékezéssorozatnak, mely Miskolcon tudományos konferenciával kezdődött és Egerben a Kálvin Házban megrendezett ünnepséggel fejeződött be.
"Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok. Megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom." Ez az imádság jutott eszembe, amikor hozzákezdtem beszámolóm megírásához. Honnan is indultunk? Miért is lehetünk „nyakas kálvinistaként" emlegetett felekezet?
Június 20-án került sor a legyesbényei református templom falai között Leczó Tamás megválasztott lelkipásztor beiktatására. A beiktatási szertartást dr. Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese végezte. A köszöntések sorát a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka, Ábrám Tibor igazgató nyitotta meg.
Szűcs Edina lelkipásztor beiktatására hívogattak a bodrogkeresztúri harangok 2009. július 12-én. A beiktatást Börzsönyi József, a Zempléni Egyházmegye esperese végezte.
Egyházi és világi ünnepeinket általában várakozásteli időszakok előzik meg.
Az advent eljövetelt jelent, amikor Jézust várjuk. Ekkor sok-sok tényező segíti a lelki ráhangolódást. A média általában kihasználja „hatalmát" és erős ingerekhez szoktatott szemünkbe-fülünkbe harsogja: hamarosan itt a karácsony, vásárolj! De hol marad az elmélyülés, a várakozás szinte gyermeki izgalma?
A Kulturális Örökség Napja keretében 2009. szeptember 20-án vasárnap adott otthont Karcsa a Bodrogközi Kincses Napoknak, melynek központi témája a karcsai református műemlék templom volt. E rendezvény keretében a szakrális terek látogatása, megtekintése ingyenes volt.
Az idei nyári gyülekezeti kirándulás úti célja Salzburg volt, ahol a sárospataki orgonát építő Ludwig Mooser mester egykor üzemét működtette. Mozart csodálatos városának panorámája mindenkit lenyűgözött, de a kirándulás mellett tettünk egy vidéki körutat, Grossgmeinban megnéztük orgonánk ikertestvérét, és egy magyarok működtette vendéglőben ebédeltünk.
A pataki gyülekezet tagjaiként augusztus 20-án, büszkén és boldogan éltük át, hogy lelkipásztorunk, a városunkban végzett két évtizedes munkája elismeréseként - államalapító István királyunk és az új kenyér ünnepén - Pro Urbe emlékérmet vehetett át dr. Hörcsik Richárd polgármestertől.
Emlékeimben őrzöm azt a 15 évvel ezelőtti szeptember 4-ét, amikor a diósgyőri református templomba iskolanyitogató és tanévkezdő istentiszteletre hívtak a harangok.
Éretlen tábor
A nyári szünet utolsó napjaiban, augusztus 29-én és 30-án, kíváncsisággal tele elindultunk az éretlen táborba. Mindannyian nagyon izgultunk, vajon milyen lesz az új közösség és az új osztályfőnökünk. Az iskola udvarán gyülekeztünk, majd rövid tájékoztatás és a kollégiumi szobák elfoglalása után autóbuszokkal Mályiba utaztunk.
Tanévnyitó ünnepség intézményünkben
A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Általános Iskolája és Diákotthona 2009. augusztus 30-án 16 órakor tartotta tanévnyitó ünnepségét. A református templom padjait megtöltötték a diákok, a szülők és az ünnepi alkalomra eljött vendégek.
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia közössége tanévzáró istentiszteletén az élő történelem két jelentős alakját köszönthette a Sárospataki Református Kollégiumért díj átadásával: Berényi József nyugalmazott lelkipásztort, az Akadémia egykori lelkigondozóját és homiletika gyakorlat tanárát, illetve D. Szabó Dánielt, az egyházkerület egykori főgondnokát. Az alábbiakban a díj átadásakor elhangzott laudációkat közöljük.
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia közössége tanévzáró istentiszteletén az élő történelem két jelentős alakját köszönthette a Sárospataki Református Kollégiumért díj átadásával: Berényi József nyugalmazott lelkipásztort, az Akadémia egykori lelkigondozóját és homiletika gyakorlat tanárát, illetve D. Szabó Dánielt, az egyházkerület egykori főgondnokát. Az alábbiakban a díj átadásakor elhangzott laudációkat közöljük.
A 2009-es tavaszi félévet Hollandiában, Kampenben tölthettem a Vrijgemaakt Gereformeerde Theologische Universiteit hallgatójaként. Ehhez nyújtott támogatást a Tempus Közalapítvány az Erasmus ösztöndíj rendelkezésre bocsátásával.
A kanadai Trinity Western University matematika tudományok tanszékének vezetője, dr. John Byl professzor volt az Akadémia meghívott előadója az idei tanév első tanulmányi napján. „Világnézetek háborúja" című előadásában a keresztyénséget mint világnézetet ütköztette annak „kihívóival": a naturalizmussal és a posztmodernitással.
Immár hatodik alkalommal került megrendezésre a Crescendo con Spirito (jelentése: „Erősítve lélekkel") Nyári Akadémiája Sárospatakon július 27. és augusztus 10. között, ahol a komolyzenei élet keresztény értékrendet képviselő nemzetközi kiválóságai készítették fel a világ minden tájáról érkezett fiatal művészeket.
„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." 1Kor 12,27
Ha valaki ránéz egy domborzati térképre, látja a hegyek-dombok vonulatait, a folyók vonalát, a szélesen elterülő alföldeket. Egy-egy tájegységet is meg tudunk határozni, mint például a Kárpát-medencét. Azt is mondhatjuk: mi ide tartozunk. De ki tartozik mi hozzánk? A „térképcsinálók" húzta vonalon belül lévők, vagy van egy másik vonal, ami meghatározza az összetartozást?
Portré rovatunkban általában egy embert mutatunk be. Elmondjuk, ki ő, milyen gondolatai vannak életéről, világáról, a világról. Ezzel a portréval kicsit gondban vagyok. Beszélgető partnerem ugyanis úgy beszélget velem, ahogyan él. Nem megszokott tényeket közöl.
Reformációt ünneplünk. Az egyszerit, és a folytonos középpontba kerülését. A gond csupán az, hogy a folytonos reformáció, az állandó megújulás képes perifériára csúszni a hétköznapi dolgok sűrűjében, vagy vákuummá ritkuló üresedésében. Kis döntések, nagy folyamatok, a megújulás igénye pedig a lelkekbe húzódik vissza, égető kis ponttá zsugorodva. Jó alkalom tehát az egyszeri, történelmi Reformációra való emlékezés arra, hogy megfogalmazottan is átgondoljuk az Anyaszentegyház, Magyar Református Egyházunk, vagy éppen gyülekezetünk helyzetét, és megpróbáljuk szavakba önteni jövőképünket is. Nem a jelen politikai élet viharában szemléljük most egyházunkat, hanem egyházként, Krisztus tanúságtevőjeként. Hogyan állunk most? Parókiális rendszerünk, intézményeink, programjaink, nyilvános megszólalásaink által kiket tudunk elérni, milyen feladatokat tudunk ellátni? Merre tartunk, milyen lehetőségeink vannak? Sodródunk, vagy lehetőségeket keresünk, és új utakat találunk az irányt tartva? Ezekkel a kérdésekkel kerestünk meg egy fiatal, aktív gyülekezeti lelkipásztort, egy más egyházkerületben munkálkodó szórványlelkészt, valamint egy kutató lelkipásztort, aki vallásszociológiai szempontból igyekszik válaszolni a kérdésre.
„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." (Józsué 1,9)
Csodálatos élmény mutatkozik abban, ahogy Isten az 1990-es rendszerváltozásban visszaadta létezésünk jogát és a szabad tevékenység megbízását. Amikor az Úr, a történelem Ura egyszerre ajtót nyit minden irányba, akkor erőt is ad az erőfeletti helytálláshoz. Az, hogy Ő az ígéret szerint velünk van, egyben parancs is arra, hogy vállaljuk minden terhelést, minden szolgálatot.
Minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. (Ézs 54,13)
Kedves Testvéreim!
„Minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." Ez a nagy békesség az, amire most vágyunk, mert hiányzik a szívünkből. Az Ige pedig világosan mondja, hogy ennek az útja a tanítványság.
Ne aggódjatok! A javak megcsillogtatják az emberi szív előtt, hogy biztonságot és gondtalanságot adnak neki; pedig valójában éppen ők okozzák a gondokat. A javakba kapaszkodó szív a gond fojtogató terhét kapja. A gondot a kincsek rázzák le, de a kincsek újra gondokat okoznak. Életünket a javak révén akarjuk biztosítani, gondoskodással akarunk gondtalanok lenni, de valójában az ellenkezője történik. A bilincsek, amelyek a javakhoz kötnek minket, amelyek a javakat rögzítik, maguk is - gondok.
Porból vagyunk és porrá leszünk. De mindaz, ami por belőlünk, porrá omlik a hétköznapok áldozatosan szürke munkájában, hogy egyedül az maradjon belőlünk fenn, ami már nem por többé, hanem világosság.
Ha különösnek, rejtelmesneklátszanak Isten útjai,ha gondok ösvényébe vesznekszívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készüla nap, amely csak gyötrelmet ád...egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát.