Kálvin-megemlékezés az encsi gyülekezetben

Bizonyára azt sem akarta, hogy követői legyenek, akik őrá hivatkoznak. Ennek ellenére méltó dolog, hogy e jeles évfordulón különböző szintű egyházi rendezvényeken úgy emlékezzünk meg az ő személyéről és az egyházat reformáló áldozatos szolgálatáról, hogy Istennek adunk hálát érte.

Ezért szerveztünk augusztus 9-én az encsi gyülekezetben ünnepi megemlékezést. Kálvin szerint „a boldog élet végső célja" a Szentháromság Isten megismerése. Azzal a céllal ünnepeltünk, emlékeztünk, hogy mi is gazdagodjunk reformátorunk gondolatainak vezetésével ebben a drága ismeretben.

Az ünnepi alkalom mottójául a 115. zsoltárt választottuk: Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! E zsoltár éneklésével kezdtük az együttlétet, mely után rövid áhítaton Isten Igéjével Ficzere Csilla segédlelkész szolgált. Kálvinról, Kálvintól inkább csak jelszavakat, jelmondatokat ismertek, anélkül, hogy bővebb ismereteik lettek volna az ő életéről, tanításáról, történelmi jelentőségéről. Hiszem, hogy az elhangzottak alapján nemcsak Kálvint értettük meg kicsit jobban, hanem gondolatai, tanítása segített abban is, hogy magát a mindenható Istent, s amit ő értünk tett komolyabban vegyük.

Ezután e sorok szerzője tartott előadást, Kálvin életrajzát, reformátori munkásságát ismertetve. A gyülekezeti tagok visszajelzése szerint ez nagyon hasznos volt, mert legtöbben

A szép számmal egybegyűlteket ezután a Konc Gállné Gass Emese - Sándor Ferenc zongora-klarinétduó játéka gyönyörködtette. A zene hallgatása közben volt mód a hallottakon való elmélkedésre, azok elmélyítésére.

Az ünnepi megemlékezés kiállítás megnyitásával fejeződött be. Rendezvényünk társszervezője, a Városi Művelődési Intézmények, igényes kiállítást hozott templomunkba. A kiállítás képeslapokon és más dokumentumokon mutatta be a helvét reformáció kimagasló alakjának életét és szolgálatát. A kiállítás Gulyásné Raksányi Olga munkája. A gazdag gyűjtemény szépen illusztrálta az elhangzottakat, bemutatva Kálvint és korát korabeli metszetek, képek és mai fotók segítségével.

Beszámolómat egy Kálvinról és egy Kálvintól származó idézettel zárom.

Rousseau, aki maga is genfi polgár volt, egyik művében ezt írja: „Akik csak teológust látnak Kálvinban, azok nem ismerik fel lángelméjének teljes nagyságát. Bölcs törvényeink megalkotása, amiben neki nagy része volt, éppúgy dicsőségére válnak, mint maga az Institúció. Bármekkora változást hozzon is az idő, amíg él bennünk a haza és a szabadság szeretete, nem szűnünk meg áldani e nagy férfiú emlékezetét."

Kálvin búcsúbeszédének részlete: „Sokféle gyengeségem volt, amiket el kellett viselnetek, és az, amit elvégeztem, alapvetően semmi. Én csak egy nyomorult teremtmény vagyok. Azt elmondhatom magamról, hogy jót akartam, hibáimmal mindig igyekeztem szembenézni, s az istenfélelem mélyen gyökeret vert a szívemben. Ti tanúsíthatjátok, hogy jók voltak törekvéseim. Ezért kérem, hogy a rosszat bocsássátok meg nekem. Ha pedig valami jó is adódott, kérlek, ti is törekedjetek erre és kövessétek a jót!".

Kövessük példáját! Soli Deo gloria!

Baksy Mária

Encs