„A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." János 3,8
Az egyszeri embert megkérdezték, hogy milyen időjárást szeret a legjobban, mire így felelt: „A szelet. Mert nyáron akármilyen meleg van, ha lengedez egy kis szellő, kibírom. Télen akármilyen hideg van, de nem fúj a szél, kibírom."
Nem véletlenül beszélnek a nagy középkori pünkösdi himnuszok a Szentlélek hét ajándékáról. Ennek gyökere az Ószövetségben van: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke (Ézs 11,1-2).
Egyszer régen Tornyosnémetiben nagy volt a riadalom. A tűz lángjai megállíthatatlanul törtek előre, nem kímélve a református templomot sem. A torony belső faszerkezete leégett, és a harang nagy robajjal a földre zuhant. Néhány nap elmúltával, amikor már nem égtek, csak füstölögtek a fadarabok, a gyülekezet elkeseredett tagjai megnézték, mi maradt meg szeretett templomukból.
„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges." (Zsolt 92,2)
2010. április 18-án került sor az abaújszántói kórustalálkozóra, amelyen kilenc kórus képviseltette magát az abaúji egyházkerületből. A rendezvényt az Abaúji Egyházmegye megbízásából Szabó Péter szuhogyi lelkipásztor, egyházmegyei énekügyi előadó szervezte, a házigazda dr. Enghy Sándor lelkipásztor volt, aki mögött felsorakozott az abaújszántói gyülekezet jeles csapata.
„Egymás terhét hordozzátok; és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Galata 6,2)
A hideg, havas téli napokban a házból kimozdulás nagyon nehézzé válhat. Messzinek tűnik minden. Sokszor nehéz eljutni a rokonokhoz, munkahelyre, Isten házába... különösen a késő délutáni vagy kora esti órákban.
Valószerűtlenül, az emlékezetem küszöbe alól, módszeres kiszorítósdival követelt magának utat a 90-es évek popkultúrájában új ikonként megjelenő, nigériai származású Dr. Alban által jegyzet Hello Africa című szám.
A Magyarországi Református Egyházunk Zsinata ezzel a címmel hirdette meg immár második alkalommal karitatív, diakóniai, jószolgálati segítő akcióját. Igei megalapozását, jelmondatát János evangélista első leveléből vettük, ahol ezt olvassuk: „Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan." (1János 3,18)
Ebben az évben, immár XVI. alkalommal került megrendezésre az a különleges találkozó, ahol egy teljes napon át lehettünk tanúi annak, hogyan lehet a régi evangéliumi történetekkel megszólítani a ma élő gyermekeket és felnőtteket.
Egyhetes evangélizáció volt a Miskolc-Alsóvárósi gyülekezetben, melyet minden évben megtartanak, és amely most a böjti úrvacsoraosztás előtti hétre esett, március 7-14. között. Az evangélizációs igehirdetéseket Rácsok Andrea vallástanárnő, Fehér Norbert tetemvári lelkipásztor és Kiss Klára iskolaigazgató, református lelkész tartották.
Az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség idős testvéreink számára családias környezetben, szakképzett, segítőkész, szeretetteljes gondoskodással kíván otthont biztosítani, hotel jellegű szolgáltatással a Református Szeretetotthonban.
Immáron negyedik alkalommal került megrendezésre az egervölgyi egyházmegye női szolgálóinak találkozója a mezőkövesdi gyülekezetben. Március 28-án virágvasárnap délután négy órakor kezdődött az idei találkozó a református templomban, amely gazdag programmal várta a résztvevőket. Összejövetelünk Mészáros Ildikó hevesi nagytiszteletű lelkipásztornő virágvasárnapi igehirdetésével kezdődött, majd Gordosné Balogh Eszter a gyülekezet lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket.
"Amit Isten egybekötött, ember azt el ne válassza"- mondja az Úr Jézus (Mt 19,6). Jó, jó, de mit tegyünk, ha már nem jövünk ki egymással? Ha már nem ég az a tűz, amit szerelmünk kezdetén tapasztaltunk? Ha már nem leljük örömünket egymás társaságában? Ha az évek során eltávolodtunk, elhidegültünk egymástól? Van más lehetőség a váláson kívül? Mit tegyünk, ha ezt szeretnénk elkerülni?
Hagyományosan a nemzeti ünnep közelségében tesznek fogadalmat a sárospataki gyülekezet fenntartásában működő 763. sz. Sztárai Mihály Cserkészcsapat újoncpróbát kiállt tagjai a gyülekezet közösségében.
Bizonyára kevés olyan gyülekezet van, amely az elmúlt egy-két évtizedben annyi fiatalt küldött volna a lelkipásztori és hitoktatói pályára, mint a sátoraljaújhelyi. Ez a gondolat foglalkoztatott sokunkat március 21-én, gyülekezetünk hálaadó napján, lelkipásztoraink, dr. Kádár Ferenc és felesége Iszlay Éva itteni szolgálatának 15. évfordulóján.
Régen várt alkalom adatott meg számunkra Bodrogkeresztúron. Április 17-ére hívtuk meg a SZIKRÁT. Nagy buzgalommal, készülődéssel volt tele a gyülekezet.
Tóth Andrásné, Dakos Eszter néni községünk legidősebb lakosa 1910. március 19-én született Karcsán. Eszter néni átélte a két világháborút, az 56-os forradalmat, majd férje elvesztése is megviselte, akivel több évtizeden át voltak házasok. Házasságából három gyereke született: Géza, András és Etelka. Három unokája van, és hat dédunokája.
A Szentimrei házaspárra emlékezve két fogalom jelenik meg előttem: barátság és ügyszeretet. Szubjektív élményem a barátság. A köztünk levő barátságot legjobban ez az ige jellemzi: „...Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél..." (Péld 18,24) Objektív megtapasztalásom volt az ügyszeretetük.
„Tehetség és kompetencia - Hatásunk és felelősségünk" címmel zajlott az a pedagógus konferencia, ami a Tiszáninneni Református Egyházkerület szervezésében, a Lévay közreműködésével került megrendezésre 2010 áprilisának elején a miskolci Kossuth utcai székházban. Közel száz érdeklődő vett részt, húsz különböző intézményből: egyházi és önkormányzati iskolákból, gyülekezetekből, pedagógiai intézetből.
A Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 2010. március 26-ra, másodszor hirdetett Egyházi Énekversenyt a Tiszáninneni Református Egyházkerület oktatási intézményeiben tanuló diákok részére, névadójának emlékére és tiszteletére. Csomasz Tóth Kálmán életműve elválaszthatatlan egyházunk mindennapjaitól, hiszen az istentiszteleteken abból az énekeskönyvből énekel a magyarországi reformátusság, amely az ő kutatómunkájának az eredménye.
„A rád bízott drága kincset őrizd meg..." 2 Timóteus 1,14
Akik április 16-án reggel a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda környékén jártak, talán a szokásosnál csendesebbnek találták a környéket, de valami biztosan szembetűnt: ezen a napon nemcsak egy, hanem több református iskola képviselteti itt magát, mert az iskola melletti parkolóban várakozó kisbuszok feliratai is ezt hirdették.
Immáron hagyomány iskolánkban, hogy minden évben a „Szólj ötágú síp" rendezvény keretén belül megismerkedhetünk a trianoni békediktátum által elcsatolt országrészünk egyikének kultúrájával. 2010 februárjában került sor a meghívott Szerbia magyarlakta területének, a vajdasági Bácskának, Bánátnak és Szerémségnek a bemutatkozására.
„Az egész világot nem tudjuk megváltoztatni, de az emberekben lévő kicsiny világot igen!"
Iskolánkban március végén a húsvéti csendesnap keretén belül három előadást hallgathattunk meg. Osgyán Dániel képes beszámolót készített a Haitin történt eseményekről, ő a Magyar Református Szeretetszolgálat szükségcsoportjával járt többször a katasztrófa sújtotta országban.
„Festival d'Italiano" olasz nyelvi országos versenyen Bencs Boglárka prózamondó kategóriában 4. helyen végzett.
Az Észak-Magyarországi Regionális Rajzversenyen, alakrajz kategóriában, Bujdosó Gabriella 1. helyezést ért el.
Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája
Rangos verseny házigazdája volt két napon keresztül a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Általános Iskolája és Diákotthona. A Kutató Diákok Országos Szövetsége tizedik alkalommal rendezte meg a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját. Mint minden évben, most is a regionális konferenciáról jutottak be a legjobbak. A Kárpát-medencéből százhatvan magyar középiskolás érkezett, hogy részt vegyen a megmérettetésen.
Pataki tanárokként lehetőségünk nyílt, hogy Arisztotelész hallgatói legyünk, ugyanis részt vehettünk egy egyhónapos görög nyelvkurzuson az Arisztotelész egyetemen Thesszalonikiben az Erasmus program támogatásával.
Karácsonykor egy új előadással ajándékozták meg a Máon fiataljai a szüleiket és hozzátartozóikat. A kiválasztott történet most is kihívásnak bizonyult a Máon apraja-nagyja számára. A megszokott módon hozzáláttunk egy olyan történet feldolgozásához, amiről úgy gondoltuk, hogy üzenetet hordoz magában.
Rovatunk szerzőit a választások első fordulója után, de még a második előtt kértük véleményük megírására. Már ekkor is látszott azonban az emberek szavazatokban kifejezett változtatási szándéka. Az új helyzetben az egyházaknak, köztük egyházunknak is újra át kell tekintenie feladatát, szerepét, lehetséges hozzájárulását a változásokhoz. Fel kell tennie magának a kérdést, hogy az egyház alapvető küldetése tudatában mit tekinthet legfontosabb társadalmi céljának, és ezen felül mit kell esetleg az eddigiekhez képest többletként vagy másként felvállalnia. Rövid, gondolatnyi írásokat kértünk közgazdásztól, szociológustól és tanító lelkipásztortól - ez utóbbit beszélgetésben kérdeztük.
Ha ma egy tőlünk több ezer kilométerre lévő protestáns országban azt mondom: logó és küldetésnyilatkozat, akkor sokan kapják fel a fejüket a szokásos jó református: „minek az nekünk, eddig sem volt..." jel-mondattal. És folytatják a „meg hát megvan nekünk a küldetésünk, maga az Úr Jézus jelölte ki" és itt következett sajnos nem idézhető, ámde pontatlan citátumok sokasága hol a Szentírásból, hol némely Kálvinnak tulajdonított, a magunk képére formált soha ki nem adott művekből.
Nagypéntek délután a miskolci börtönben a Jerikó Református Fúvósegyüttes zenés istentiszteletet tartott. Erre az alkalomra a fiatalkorúak börtönéből is hoztak egy busznyi fiatalt. Az elítéltek és az előzetesben lévők mellett sokan vettek részt a dolgozók közül is.
1534. október 17-én éjszaka Párizsban megjelent egy röpirat, amelynek példányait a város több pontján kifüggesztették. Jutott a király szobájának ajtajára is. A tartalma meglehetősen radikális hangnemben szólalt meg: „Igaz tanítások a pápás mise szörnyű, mérhetetlen és elviselhetetlen tévelygéseiről...
A Sárospataki Füzetek a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tudományos közlönye. 1997-es újraindulása óta fontos szerepet kíván betölteni a Sárospataki Kollégium tudományos életében.