Országos Magyar Verseny a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolában

Kilencedik alkalommal adott otthont az Országos Magyar Versenynek az intézmény, és ezúttal 19 református iskola hozta el kisdiákjait, hogy összemérjék tudásukat. Hogyan értik, írják és beszélik magyar nyelvünket. A verseny része volt az a rajzpályázat is, amelynek során Fecske Csaba meséit álmodták „képpé" gyermekeink. Több mint ötszáz alkotásból kellett választania a zsűrinek, míg megtalálták azokat a szemet, lelket gyönyörködtető alkotásokat, amelyek az iskola aulájában kiállítva „fogadták" a versenyre érkezőket. De a szeretetteljes fogadtatás az iskola tanárai és diákpresbitériumának tagjai részéről is megnyilvánult, akik egész nap hűségesen kalauzolták vendégeinket.

A nap közös istentisztelettel kezdődött, ahol arra nézve kaptak biztatást tanítók és tanítványok, hogy mindnyájunk közös kincse az evangélium, s ennek őrzése, továbbadása közös feladatunk. A magyar nyelven megszólaló Ige olyan drága kincsünk, amelyért minden református ember felelős.

Ezután elkezdődött a verseny.

Voltak, akik feladatlapokon mérték össze tudásukat. Szövegértésükről, nyelvtani ismereteikről adtak számot ezeknek a feladatoknak a megoldásával.

A versenyzők másik csoportja pedig a verslábakkal birkózott hősiesen. Kötelező versként Szabó Lőrinc egyik költeményét kellett elmondani, így emlékeztünk meg a költő születésének 110. évfordulójáról. Szabadon választható versként pedig egy-egy Borsod megyei költő művét lehetett szavalni. Így keltek életre Tompa Mihály, Szabó Lőrinc, Fecske Csaba és mások szavai.

Az ebédet követően a szomszédos Ady Endre Művelődési Házban egy színes gálaműsorral kedveskedtek a házigazdák, és sor került az eredményhirdetésre. Fecske Csaba, aki jelenlétével megtisztelte a verseny résztvevőit, biztatott mindenkit, hogy szeressék továbbra is a verseket, és műveljék a magyar nyelvet, mert ezen a nyelven hangzik szívet melengetően az unokák szájából: „nagyapa szeretlek".

Ma, amikor a gyerekekről, fiatalokról a média által kialakított kép sokszor elszomorító, ez a NAP arról tanúskodott, hogy ahol a gyermekek nevelése az Ige szavára figyelve történik, ott a krisztusi szeretetet sugárzó tanítás nem marad eredmény nélkül.

„Nyelvében él a nemzet" - mondják -, s valóban: a jövő felőli reménységünket erősítette minden leírt, minden kimondott szó. Ezek a gyerekek belegondolnak a szavak jelentésébe és értelmébe. Ezek a gyerekek megérthetik az Ige üzenetét, és őrzőivé lehetnek a Szentlélek ereje által. Kálvin azt mondja: „Ahol - és akik - megismerik Istent, ott és azok művelik az emberséget is." A jövő, a megmaradás titka ez.

Legyen ez bátorítás, megerősítés minden református iskolában tanító és tanuló számára, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor