Talán megfigyelték már, hogy a vásárlás, nézelődés régóta az egyik kedvenc időtöltése az emberiségnek. Amióta boltok vannak, válogatunk, de lehetséges, hogy már a kőbaltakészítőnél is megnézték, hogy melyik típust válasszák eleink. Ráérős nyugodt dolog, mindent átnézni, megvizsgálni, árakat összehasonlítani (ez a férfiakra is igaz kisgépeknél vagy autóknál).
Mint minden születésnek, úgy Jézus születésének is van előtörténete. Jézus születése egy nagy történet része. Ezt a történetet szoktuk üdvtörténetnek nevezni, melyben Isten szabadító terve bontakozik ki.
Az encsi gyülekezet számára október 31-e nem csak a reformáció ünnepe. 18 évvel ezelőtt ezen a napon történt ünnepélyes keretek közt a templom alapkövének elhelyezése, 15 évvel ezelőtt pedig a templomszentelés alkalma. A gyülekezetnek ezen meghatározó eseményeire minden éven Isten iránti hálával emlékezünk.
Október első hetében a hollandiai Nijkerk városából egy négytagú küldöttség kereste fel az egyházmegyét azzal a konkrét céllal, hogy lefektessék egy szorosabb együttműködésnek az alapjait. Ez az együttműködés arra irányul, hogy az abaúji - főként kisebb gyülekezeteket a holland testvérek segítségnyújtás céljából felfedezzék maguknak.
2009. október 10-én különös alkalomnak adott helyszínt az aszalói templom. Az Abaúji Egyházmegye az aszalói gyülekezetet kérte fel arra, hogy egy családi alkalmat szervezzen a Hernád-völgyi körzet református családjai számára. 13 lelkipásztori körzetből érkeztek hozzánk, többek között Ongáról, Szikszóról, Felsődobszáról, Gagybátorból, Baktakékről.
Az őszi betakarítások után, miután a szőlő varázslatos nedűje már borrá forrt a pincék titokzatos ölén, az öt gyülekezetet felölelő körzetünkben elérkezettnek láttuk az időt, hogy még fokozottabban fókuszáljuk figyelmünket a lelki gyümölcstermésre, annak megannyi örömére, s leküzdendő akadályaira is.
Október második felében a bielefeldi Kantorei Bethel kórusának 35 tagú delegációja a Szendrői Református Egyházközség meghívására látogatást tett szűkebb hazánkba.
A férjem azt szokta mondani, hogy az nem látszik, ha minden rendben van otthon, hiszen az természetes, csak az tűnik fel, ha valami nincs rendben. Így talán keveseknek tűnt fel, hogy a szendrői templom ablakait a nyár végén kicseréltük.
Az előszoba fogasáról a ballonkabátomat leakasztom, miközben lendületből a vászontáskámért nyúlok. Az ajtón kirobogva bebújtatom a karomat a vajszínű kabátba, s a veranda két lépcsőfoka között friss hegyi levegővel szívom tele a tüdőm, amikor idegen-ismerős illat csapja meg az orrom. Só, tenger...?! A ballonkabátomból az Óriások útján tett látogatás viszontagságait okozó tipikus ír időjárás emlékei szakadoznak fel.
Jézus igehirdetésében mindig három realitással foglalkozott: Istennel, a lélekkel és a testvérrel. Isten országában ez a három szoros összefüggésben van egymással.
Isten szeret ünnepelni, azaz égi eseményeknek szeret maradandó jelleget biztosítani ezáltal. Ünnepel az emberrel, ünnepel népével, sőt ünnepet készít a világnak a vele való találkozások során. Ennek a gondolatnak a jegyében emlékezik vissza a Miskolc-Alsóvárosi gyülekezet arra a két eseményre, mely egy hónapon belül érte ajándékként az égből, meg nem érdemelt kegyelemként.
A számok világát éljük. Mindent mérni kell. Súlyra, centire, és leginkább forintban kifejezve. Református keresztyénként tudjuk, az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten azonban a szíveket vizsgálja. Mindezekkel együtt szükség van olykor arra, hogy egy ünnepire bővült gyülekezeti közösség megálljon, és számot vessen látható javaival, azok növekedésével, hogy hálát tudjon adni mindazért, amit építhettek, készíthettek, szépíthettek.
2009. november 8-án délután a sajókazai református gyülekezet presbitériuma találkozóra hívta azokat, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak a gyülekezetben, és akik 50 évvel ezelőtt részesültek a keresztség sákramentumában.
„Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az Urat örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!" (Nehémiás 9,5)
November első hetében hálaadó csendes napokat tartottunk a gyülekezetben, hiszen a gyülekezet régi vágya teljesült szeptember és október folyamán: megvalósult a villanyhálózat teljes cseréje, a gázfűtés cseréje, valamint a falak és bútorzat belső festése. Mindez a gazdasági válság közepén és minden külső segítség nélkül, önerőből, azaz a gyülekezeti tagok buzgó adományaiból és kétkezi segítségével.
Az élet rohanásai és küzdelmei közepette jó néha megállni, visszatekinteni a mögöttünk lévő, megtett útra. Isten kegyelméből így tekint most vissza a Vadnai Református Egyházközség, s szeretettel ajánlja sorait a kedves olvasó figyelmébe.
2009. október 2. és 4. között presbiteri csendes hétvégét szervezett a Magyar Református Presbiteri Szövetség az Észak-borsodi Területi Szervezettel közösen a Tiszáninneni Egyházkerület Mécses Konferencia-központjában, Mályiban.
Október a reformáció hónapja. Az örökkévaló Isten közel 500 éve kimunkálta, hogy néhány ember által, akik vágytak az Úr útját megismerni, mi is érthessük Isten szavát.
Abban a kiváltságos helyzetben lehetett részünk, hogy ebben az évben a sályi gyülekezet rendezhette meg Egervölgyén az egyházmegye kórusainak találkozóját. Nagy dolog, amikor egy kicsi bükkaljai gyülekezetbe 150 fős vendégsereg érkezik. Asszonyaink sütési tudományuk legjavát összeszedve készítették a süteményeket, hogy a közénk érkező kórusok tagjait szeretetvendégségen minden jóval elláthassák.
A Noszvaji Református Egyházközség tulajdonában lévő temetőben 2009. október 11-én délután 16 órakor került sor a felújított ravatalozó és az újonnan hozzáépült előtető átadására ünnepi istentisztelet keretében.
A semjéni református templom harangjai 2009. október 11-én nemcsak a délutáni istentiszteletre, de egyben nőszövetségi találkozóra is hívogattak. A 2009. márciusában alakult nőszövetségünk ez évben két szíves meghívásnak tett eleget, elfogadva a zemplénagárdi és a révleányvári nőszövetségek meghívásait.
Sárospatakon október 23-án a nemzeti ünnepen a református temető hősi emlékművénél kezdődött a megemlékezések sora. A város köztestületei, intézményei, szervezetei helyezték el koszorúikat a mártírok emlékkövénél. Ezt követően A Művelődés Háza nagytermében Török István ny. vallástanár lelkész beszéde tudatosította a hallgatóságban a hősök emlékezetét és a forradalom lelkiségét, melyet verses, zenés összeállítás követett. Este a református templomban öt kórus részvételével hangverseny volt.
2009. július 16-án délután a Zempléni Református Egyházmegye Átmeneti Anyaotthonába ellátogatott Deliné Horkay Márta nagytiszteletű asszony (Nyíri) és Fejér Zoltán nagytiszteletű úr, egyházmegyei diakónai előadó vezetésével a hegyközi fiatalokból álló kis csapat, és a jó szó és a sok mosoly, vidámság mellett ajándékokat is hoztak otthonunk kicsiny lakóinak.
Az őszi szünetben rendszeresen táborba megyünk a konfirmandusokkal, fiatalokkal. Így voltunk már az előző években Novajidrányon, Bózsván, Hejcén és Pányokon.
A Zempléni Egyházmegye vezetésének kezdeményezésére egy megemlékezés-sorozat kezdődött el. Azokról a lelkipásztorokról emlékezünk meg, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt meghatározó személyiségei voltak egyházmegyénknek.
Gimnáziumunk minden évben meg rendezi a diáknapokat. Így volt ez idén novemberben is. Első nap, pénteken már az iskola közelében sütikkel és ajándékokkal halmoztak el minket a 11.-esek.
Parajos Tibor, iskolánk nyugalmazott nevelőtanára, és cserkészcsapatunk „szíve, lelke és motorja" néhány hónapja visszavonult, nyugdíjas lett. Felkerestem egy rövid interjú erejéig, kíváncsi voltam, hiányzunk-e neki.
Amikor a repülősök leszállnak a földre, kiszállnak a gépből és elindulnak a hangár felé: 100 pilótából - 100 pilóta egyszer csak ösztönösen visszafordul és vet egy pillantást a gépe felé. Én is így vagyok most, „földet érés után".
Kazinczy örököseiként Széphalomban
A magyar munkaközösség kiemelt rendezvénye volt október 7-én a 10. évfolyam tanulóinak hagyományos széphalmi túrája, hiszen idén ünnepeljük Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóját. A Magyar Nyelv Múzeuma munkatársai az elmúlt évekhez hasonlóan most is segítettek a szervezésben.
Az Osterhaven Tanulmányi Napok keretében november 13-án és 14-én egy sokak számára eddig kevésbé ismert világba kalauzolta el hallgatóságát James Rusthoven kanadai onkológus orvosprofesszor.
A 2009-es esztendő őszi Egyházkerületi Közgyűlése jól elhelyezhető Isten Igéje alapján egy prófétai szóval jellemzett világban: „Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság"; „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség". Ilyen szavakkal írható le az egyházunkat körülvevő közeg, és ezekkel az igékkel kezdődik a Közgyűlés elé terjesztett püspöki jelentés, melynek néhány főbb gondolatát szeretnénk jelen írásunkban megismertetni az Olvasóval.
Előző számunk „Igazat mondd" rovatának témája az egyház jövője volt. Több írást is olvashattunk e tárgyban, ám Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének az írása, bár időben megküldte Szerkesztőségünknek, mégsem érkezett meg. A technika olykor megnehezíti az ember (vagy a Szerkesztőbizottság) életét. Ezúton is elnézést kérünk Püspök Úrtól, és abban a reményben közöljük írását, hogy az így ismételt témafelvetésként is gazdagítani fogja olvasóinkat.
Egy társadalom kicsinyei azok, akikről valamiért, valahogyan gondoskodni kell. Akik életkoruk, pillanatnyi vagy tartós állapotuk, életük krízise, vagy bármi más miatt segítségre szorulnak. Egy társadalmat jól jellemez, hogyan gondoskodik „kicsinyeiről".
Valamennyire ismerem Asztalos Pétert, volt alkalmunk nem egyszer beszélgetni. Sok mindent kérdeznék, hiszen általában mindenről érdemben, megfontoltan, sőt, szeretettel nyilatkozik, legyen szó egyes emberről, vagy rendszerekről. A feltett kérdésre célirányosan, de részleteket is megvilágítóan válaszol, sok mindent szóba hozva.
A Miskolci Egyetemen a Fészek Református Egyetemi Gyülekezet már 6. éve működik. Mondhatni, sikeresen. Bár ebben a fészekben sokféle madárka lakik, van, amiben mégis egyek vagyunk. Íme két fészeklakó pár gondolata.
A minap a tapasztalatszerzés okán körbenéztem, milyen a külföldi (elsősorban angol nyelvterületen lévő) kínálat az egyházi média és internetes szolgáltatások terén. Az eredmény nem okozott csalódást, és igazolva láttam, hogy miért is nem kerítettem sort eddig erre a virtuális túrára.
Beszámoló egy istentiszteletről rémisztően unalmas dolog, mind az írónak, mind az olvasónak. Márpedig sok mindent kibírnak a fiataljaink, de az unalmas dolgokat nem.
Újabb mérföldkőhöz érkezett az Egyházkerület cigánymissziós programja. Évek óta dolgozunk Vilmányban cigány gyermekekkel és fiatalokkal. Ebben az esztendőben kissé bővítjük, átalakítjuk „Esélyt adunk" programunkat, mivel elnyertünk egy TÁMOP-on belül támogatott Tanoda létrehozásának és működtetésének lehetőségét (a szakmai kínai nyelvet ismerők számára: TÁMOP 3.3.5).
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok..." (1Pt 2,9)
Doktori dolgozatom címe: Rudolf Bohren homiletikája. Rudolf Bohren 13 év lelkészi szolgálat után a gyakorlati teológia professzora volt Németországban: Wuppertalban, Berlinben és Heidelbergben.
ISBN: 978-963-87604-7-0; 374 oldal; 142x197 mm; 2,480 Ft; kiadó: Új Remény Alapítvány; megjelent: 2009. október elején.
Ez a könyv nem arról szól, hogyan másold le Doug Fields első két évét; hanem arról, hogyan hozz jó döntéseket, hogy életben maradj, és egészséges ifjúsági munkás legyél hosszú távon, akármi is a szereped - önkéntes segítő vagy ifjúsági vezető." Doug Fields
„SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!" Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.
Kálvin János (Jean Cauvin) a Franciaország északi részén lévő Pikardia tartomány Noyon városában született 1509. július 10-én. Kálvin családja jómódban élt, apja káptalani jegyző volt, mely tevékenységhez hozzá tartozott a gazdaság kormányzása. Viszonya azonban megromlott a káptalannal, amikor meghalt (1531) éppen kiközösítés alatt állt. Kálvin népes családban gyermekeskedett, hat édestestvére és két féltestvére volt. Tizennégy éves koráig szülővárosában élt és tanult, ekkor Párizsba küldte apja tanulmányainak folytatására.
Wass Albert egyik könyvében egy szovjet tiszt átadja bölcsességét a székely Mózsinak. Azt tanítja: ne akarj nagy lenni, maradj csak kicsi, akkor nem törődik veled senki. Ha nagy leszel, valakinek kell majd a helyed, ellenségeid lesznek, és annak nem lesz jó vége.