"Semmiképpen sem mentek be a mennyek országába" - mondja Jézus.
„Na és?" - mondja az Ember. A normális, a mindenkori, a mai és a tegnapi Ember. Ha nem megyünk be, hát nem megyünk be. Miért olyan fontos ez? Talán fontosabb, mint a fizetés, a biztos állás, a gyermekeink karrierje vagy egészsége? Ha választani kellene, odaadná valaki a gyermeke egészségét a mennyek országáért? Még szerencse, hogy mi keresztyének nem vagyunk ilyen választások elé állítva, különben sok minden kiderülhetne...
A bódvaszilasi református gyülekezet régi vágya volt, hogy önálló lelkésze legyen. Három évvel ezelőtt döntötte el a presbitérium, hogy kiválik a Komjáti Egyházközségből. Ehhez a tervünkhöz minden segítséget megkaptunk az egyházmegyétől, a falu vezetésétől, az akkor itt szolgáló lelkipásztortól, Almási Ferenctől.
Ünnepi istentiszteleten, 2007. szeptember 9-én iktatta be tisztébe a megválasztott Koczogh Julianna lelkipásztort az Abaúji Egyházmegye esperese, Baksy Mária. Az öt gyülekezet - Abaújkér, Abaújalpár, Boldogkőváralja, Boldogkőújfalu, Arka - és a meghívott vendégek részvételével zsúfolásig megtelt a 800 éves abaújkéri református műemlék templom. Akik nem fértek be a templomba, azok tv-képernyőn keresztül láthatták és hallhatták az eseményeket.
Az Abaúji Egyházmegyét térképen keresve egy hosszú, keskeny területet találunk. Apró falvak, kis városok. Az Egyházmegye internetes bemutatkozásában a következőket olvashatjuk e nagy múltú térségről: „...valóban megmaradt jó néhány emlék számunkra a múltból. Igen - sóhajtunk - ez volt a múlt! És most?
Szeptember 15-én a hernádbűdi református templomban emlékünnepet tartottunk, amelynek keretében néhai Gidófalvy Andor lelkipásztorra emlékeztünk, aki 1966-1981 között végezte szolgálatait itt és a hozzátartozó egyházközségekben.
A Zsinat határozatának értelmében az idei esztendő a közösségek éve. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke szerint „szükséges a belső közösségépítés, és a közösségek éve arra is alkalmat ad, hogy megerősítsük a magyar reformátusságot." Ezért is tartottuk fontosnak, hogy fogyatkozó létszámú gyülekezeteinkben olyan közös alkalmakat szervezzünk, amelyek erősítik egyházunkhoz és főként Krisztushoz való ragaszkodásunkat.
Egyelőre még nem állíthatjuk, hogy az egész világ hallja hangunkat, de Baranyáig már biztosan eljutott. A Gönci Református Egyházközség Vegyeskara ugyanis szeptember elején Pécsett és környékén szolgált. A hosszú út fáradalmait nem érezve a kórus zengte a műveket, élményteli perceket szerezve a hallgatóknak.
A fiatalkor nyarai bizony hamar tovatűnnek. Ködös távolból, hitetlenkedő tekintettel vizsgálgatják egymást a patinássá vált évek és a felnőtté cseperedett következő nemzedék. Később értik csak meg a múló évek logikáját: részese voltál valaminek, csak kérdés, hogy te tudomásul vetted-e ezt. Az iskolapadok gyanúsan kicsinek tűnnek, pedig úgy érzed, lenne még mit tanulnod...
Giling-galang, szólt a harang a tiszatarjáni református templom harangtornyában 2007. június 3-án délután két órakor. Nagy eseményre hívogatott minden érdeklődőt felekezetre való te kintet nélkül. Ugyanis ekkor került sor az elmúlt év őszén a Tiszatarjáni Egyházközségben megválasztott Harkai Erzsébet lelkipásztornő beiktatására, kinek életében első ízben történt ez a nagy jelentőségű, szép, szívet-lelket melengető esemény.
Egy szakállas, régi vicc szerint a templomban lakó denevérek kikergetésén munkálkodó lelkészek közül legsikeresebb munkát az végez, aki megkonfirmálja őket, mert akkor a denevérek sosem térnek vissza. Szomorú kifejezése ez a vicc a sok lelkipásztor által átélt csalódásnak. Mégis sokan igyekeznek a fiatalokat újból és újból összegyűjteni, számukra közösséget teremteni. Erre jó lehetőséget biztosíthat egy kifejezetten a fiatalok, konfirmáltak számára szervezett alkalom.
A Mezőcsáti Református Egyházközség 2007. szeptember 16-án a délutáni istentiszteleten adott hálát az utóbbi két évtizedben együtt megtett útért, Gazda István lelkipásztoruk szolgálatáért. Az esperes úrral készült beszélgetésben tudósítunk az eseményről.
„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár..." (Jeremiás próféta könyve 8,20a)
Veszélyes hely a templom, mert aki belép a kapuján, kénytelen megváltozni. Így kezdte igehirdetését néhány hónapja egy teológiai professzor az emődi szószéken.
Ünnepi alkalomra hívogatott a geleji templom három harangja 2007. június 24-én. Ennek a maroknyi gyülekezetnek ezen a napon kettős ünnepe volt, hiszen sikerült helyreállítani a korábban csúnyán megsérült templomtornyunkat, és beiktathattuk gyülekezetünkbe Kopcsikné Gecse Mariann lelkipásztort.
Illik-e, kell-e ma, a hétköznapi megélhetés egyre súlyosbodó problémáival terhelt időnkben a múltra emlékezni? Kell-e olyan történelmi eseményeket emlékezetünkbe idézni, amelyek csak fájni tudnak, és azt erősítik bennünk, hogy kicsik és vesztesek vagyunk? Vagy akár a szívet emelő nemzeti ünnepeinknek kell-e helyet adnunk templomainkban? Nem politizálás-e ez?
"Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." - így ígérte Jézus Krisztus, és ezt tapasztalhattuk meg - ki tudja, hányadszor már - az ózdi gyülekezet idei nyári ifjúsági táborában is.
Szeptember 2-án kis falunk és gyülekezetünk életében nagy esemény zajlott. A nagy vendégsereg azért jött össze távolról s közelről, hogy együtt adjunk hálát a templomunk fennállásának 100. évfordulója alkalmából.
Immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a református angoltábor. Eleinte helyben, Nagyvisnyón voltak a nyári angol hetek, aztán később a tábor szervezői, Victor János tiszteletes és felesége, Momo néni már bentlakásosra alakították át ezeket a táborokat. Így aztán voltunk már Hejcén, Abádszalókon, s az idén, 2007-ben újra Hejcén, egy csendes kis faluban, közel a szlovák határhoz.
Úton járók vagyunk. Egyenként is, együtt is. A gyülekezetek is. Nem a magunk útját járjuk. Van őrizőnk, pásztorunk, aki hol kies helyen, gyönyörű szép mezőn, hol sötét völgyeken át vezet bennünket.
Július elseje kiemelkedő nap volt a karcsai Református Egyházközség életében. E nap délutánján, 15 órától került sor a fiatal lelkésznő, Szabó Ágnes beiktatására.
A Tiszaladányi Református Egyházközség élére új lelkipásztort iktatott be dr. Börzsönyi József zempléni esperes Kis Gergely Márton személyében 2007. szeptember 22-én.
A bodroghalászi gyülekezet 2007. július 22-én ünnepi istentisztelet keretében adta bizonyságát annak, hogy megválasztott lelkipásztorában, Szentimrei Márkban felismerte és elismerte az isteni adományokat a szolgálatra, szolgálatát igényli és elfogadja, és azon lesz, hogy az elhívott lelkipásztor szolgálatában felelős partnerként vegyen részt Isten Szentlelkének áldó kegyelmében bízva.
Kétszeresen ünnepelhetett 2007. augusztus 19-én a tokaji református gyülekezet. Egyfelől az újkenyéri hálaadás vasárnapja volt úrvacsoravétellel egybekötve, másfelől a jubileumi konfirmáltak találkozóját rendeztük meg.
A Magyar Színház Continental turnéjának tokaji előadása került megrendezésre 2007. augusztus 10-én, pénteken a Tokaji Kulturális és Konferenciaközpontban (volt Zsinagóga). A zenés-színházi darab címe: PÁR-BAJ! volt. Nagy örömünkre szolgált, hogy a teltházas előadásra a környék gyülekezeteiből is érkeztek vendégek, de a tokaji felekezetek is szépen képviselték egyházukat!
2007. július 15-én a tokaji református gyülekezetben kirándulást szerveztünk. A kitűzött időpont előtt több hónappal felvetődött az ötlet egy presbiteri gyűlésen. Ezt követte a lelkes szervezés, telefonok, egymás személyes megszólítása, hívogatások, az istentiszteleten való kihirdetés. A folyamatos előkészítő imádság és munka után vasárnap reggel 8 órakor 41 fővel indultunk útnak.
A Sárospataki Református Énekkar június 9-én a nyári szünet előtti évadzáró kerti pikniken tekintett vissza az elmúlt szezon szolgálataira. Részt vettek az eseményen az énekkarosok családtagjai, a kórus munkáját támogatók, a zenei közreműködők. Lehetőséget adott az alkalom mindazok munkájának megköszönésére, akik önzetlenül, szabad idejük, tehetségük odaszentelésével gazdagították az énekkaron keresztül is lelki életünket, gyülekezetünket, és jelentős részt vállaltak a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolásában.
Papp Borbála, taktabáji lelkipásztor egy 101. születésnapra hívta föl szerkesztőségünk figyelmét az elmúlt évben. Írását akkor terjedelmi és egyéb okokból nem állt módunkban közölni. Mintegy igazságszolgáltatásként a 101. éves néni megünnepelhette 102. születésnapját, mi pedig a lelkipásztornő gondos emlékezetének és elkötelezettségének köszönhetően beszámolhatunk e ritka alkalomról, mely különösen kiemelkedő, ha belegondolunk: Magyarországon a nők várható életkora több mint 25 évvel kevesebb.
Egyszer volt, ... nem is olyan régen, hogy arra ébredtünk, nincs óvodás korú gyerek a családban. Eltelt az a hat év, amiről a lélekbúvárok azt mondják, döntően meghatározza a gyermeki lélek fejlődését. Milyen hatások érik ma gyermekeinket, életük első hat évében? Őszintén szólva elkeserítő lenne, ha mindet felsorolnám.
„És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"(Zsolt 90, 17)
Iskolánk, a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola immár 14. tanévét kezdte meg szeptember 3-án. Az a tény, hogy létezünk, hogy indulhatunk, bővülünk és gyarapodunk, számunkra isteni kegyelem és bizonyosság. Ez év szeptember elsejétől már a városban működő két református óvoda is integrálódott hozzánk, a fenntartói döntés így három egyenrangú intézményt kapcsolt össze.
2007 nyarán egy református találkozón vehettünk részt. A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumából társamat, Sinkovicz Richárdot és engem tiszteltek meg azzal, hogy képviselhettük iskolánkat. Ezelőtt még nem voltam református találkozón, ezért különösen meglepett a felkérés. Nagyon örültem.
Kis csapat gyűlt össze a Lorántffy Internátus társalgójában. Nyáron keresztyén táborokban szolgálók voltak a meghívottak. 41 diák „vallotta be", hogy szolgált valamilyen táborban.
2007. szeptember 16-án délután három órakor az Alma Mater ősi zászlajának behozatalával kezdődött meg a Sárospataki Református Teológiai Akadémia évnyitó istentisztelete a sárospataki református templomban, mellyel megkezdődött a 477., az újraindítás óta pedig a 17. tanév.
Nehéz dolog ápolni a hagyományokat, vigyázni arra, hogy mindaz, amit őseinktől örököltünk, nehogy a múlt homályába vesszen. Ezért őrizzük, ápoljuk azokat, mert tudjuk, hogy ha valami elvész ezekből, annak többet nem lehetünk a részesei, megszegényedünk. Hagyományt teremteni éppen ugyanennyire nehéz, sőt lehet, hogy nehezebb, mert sok mindent fontolóra kell ilyenkor vennünk.
A Sárospataki Teológiai Akadémia tagja a Délkelet-közép-európai Protestáns Teológiák Konferenciájának (SOMEF), amely Csehország, Szlovákia, Ausztria, Románia és Magyarország evangélikus és református teológiai intézményeinek együttműködése. Az együttműködés egyik formája a kétévente megrendezett szakmai konferencia. Ebben az évben ez júliusban Berekfürdőn volt.
Az idén nyáron is nyaraltak az otthonban lakók. A kunpusztai gyülekezet meghívását elfogadva útra keltünk. Nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk: hosszú út, nagy kalandok, sok látnivaló.
A Csillagpont bemutatásával gondban vagyunk. Aki részt vett már ilyen rendezvényen, ismeri. Aki nem, annak csak néhány adatot tudunk felsorolni, „bemutatni" nem tudjuk bemutatni, milyen ez az esemény. Vagy találkozó. Vagy - első látásra - keresztyén fesztivál. Nyári program, korrekt „bulilehetőség". Vagy más. A szervező csapat önmeghatározásában hely. „A Csillagpont a nagy találkozás helye, ahol a fiatalok az egész Kárpát-medencéből érkezve megélhetik közösségüket. Igen, ez az elsődleges: megtapasztalni az élő Istenbe vetett hit teremtette közösségünket".
Röviden csak „Generális Konventként" említjük azt a „szervezetet", „testületet", „munkacsoportot" - vagy sokan nem is tudjuk igazán, hogy milyen megnevezés lenne a leghelyesebb...
Szeretem a Himnuszt. Szép. Jó. Az csupán a gond, hogy egy olyan világban élek, amely nem szereti. Többségében végighallgatja, kisebbségében énekli csupán tisztelő vigyázban. Mert oly korban élek én e földön, amelyben nemzeti jelképeink alaposan értéktelenednek.
Minden élő ember alapvető tapasztalata a halál, melynek megértése nem csupán egy egyszerű elméleti probléma a sok közül, hanem létkérdés. Nemcsak azért, mert a halál az ember létezését érintő probléma, hanem mivel létének minősége múlik azon, mit kezd a halállal. Aki a halálban csak győztes hatalmat lát, amelytől félni és rettegni kell, az reménytelenségben megkeseredett ember marad.
2006 őszén Tarcal is bekapcsolódhatott a Vodafone Magyarország Alapítvány által támogatott egyházkerületi programba. Ennek köszönhetően a tanév során heti rendszerességgel tanulhattunk, játszhattunk együtt a helyi Gyülekezeti Házban a résztvevő gyerekekkel.
Ez a portré egy kis faluban élő református keresztyént mutat be. Amikor a beszélgetés készült, azt gondoltam, nehéz kérdést teszek föl. Ha ugyanis azt kérdezik tőlünk: „ki vagy?", a bemutatkozás után megállunk. Bele kell gondolnunk, hogyan fogalmazzuk meg a továbbiakat. Mónika azonban nem lepődött meg, válaszolni kezdett.
Magyarország gyermekei azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr. 2004. december 5-én egyetlen nemzetként, hivatalosan nem vállaltuk, és megtagadtuk határon túl élő testvéreinket. (Csiha Kálmán: A Sátán lábnyomai in: Reformátusok Lapja LI. évf. 37. sz.)
Nélkülözhetetlen könyv hagyta el a nyomdát az idén Kazincbarcikán Kolumbán Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor tollából. A fehér műnyomó papír borításon a könyv elején Székely kopjafás temető stilizált grafikája látható. Méltán.