Nem tudom, hogy amikor a Sárospataki Református Teológiai Akadémián megszervezték az első gólyatábort az elsős teológusok számára, gondoltak-e erre, de azt tudom, hogy az események folyása biztosan formálta ezt a gondolatot egészen addig a pillanatig, amíg mindezt kimondtuk. Ez a tudatos megfogalmazás olyan pillanatban köszönt ránk, amikor határvonalon állunk, pontosabban azt igyekszünk átlépni. Harmadik alkalommal sikerült megszerveznünk az évkezdő gólyatábort, és éreztük, most dől el: hagyomány lesz ebből vagy csak lelkes kezdeményezés marad. Nem könnyű a kihívás, hiszen ötvözni kellett a régit az újjal, egy nagyon divatos és - mondjuk ki - világi formába kellett valamit beleöntenünk a mi értékrendszerünkből, hiszen másképpen elveszne a cél értelme. Bátran jelenthetjük, hogy sikerült egy új hagyományt bevezetni a pataki teológia több évszázados kontinuitásába, mely érték- és közösségformáló erővé válhat. Hejce, Fony, Rakaca-tó... és reméljük, hogy még bővül a sor, nem szakad meg a lánc, és az egyre gyarapodó lista mögött meghúzódhat majd az élmények, tapasztalatok és a lelki meggazdagodások sokasága. Ez alatt a rövid idő alatt igen hamar megszilárdult a gólyatábor szerkezete is, hiszen ez is volt a cél, kitölteni a formát, ne azt várni, hogy az majd kitölti önmagát. A közösségformáló alkalom nevét szándékosan nem változtattuk meg, hiszen gólyának lenni kihívó, újszerű, legyen az akár egy középiskolában, akár valamelyik egyetemen, főiskolán vagy éppen a teológián. Mindenekelőtt azonban olyan közösségként igyekszünk ezeken az alkalmakon fellépni, amely szem előtt tartja azokat az értékeket, amit magával hoz mindaz, ami speciálissá teszi a sárospataki teológia gólyatáborát. Mindenekelőtt két nagyon fontos részre tagolódik a tábor lelkisége: az egyik az egymás megismerése, a közösséggé formálódás, melyet folyamatos lelki gyakorlat kísér, másrészt minél többet megismerni, minél több információt szerezni környezetünkről, ahol éppen vagyunk, rácsodálkozni környezetünk szépségeire, értékeire.
Az idei tábor hét teljes napig tartott. Sajnos az időjárás nem pártolta az ügyünket, de akaratlanul is a javunkat szolgálta. A sárospataki gyülekező után szeptember 3-án hétfőn délután érkeztünk meg a Rakaca-tó partjára. A tábor helyéül szolgáló üdülőt Meleg Attila bódvaszilasi lelkipásztor nagylelkű felajánlásának köszönhetjük, aki készséges segítségnyújtásával jelentősen hozzájárult a gólyatábor megszervezéséhez. Ezúton szeretnénk neki köszönetet mondani. Másnap szeptember 4-én, kedden Benke András és felesége Benke Kinga szendrői lelkészházaspár előadása nyitotta meg a tábor előadásainak a sorát, akik a teológiai tanulmányok tapasztalatairól és lehetőségeiről beszéltek. Ebéd után kirándulni indultunk Göncre, majd Vizsolyba. Ez a kirándulás szintén a tábor hagyományává vált, hiszen eddig minden évben „elzarándokoltunk" a magyar Biblia bölcsőihez. Este áhítattal zártuk a napot, Benke András szolgált köztünk. Másnap szeptember 5-én, szerdán Barnócki Anita missziói lelkipásztor előadását hallgathattuk. A lelkipásztori szolgálat alternatíváit igyekeztünk felvázolni: a cigány kisebbség és egyházunk viszonyát ismertette az előadó. Ezután Nádasi Erika lelkipásztor vallástanár tartott közösségformáló foglalkozást. Az esti áhítat üzenetét Vadnai Zoltán nagybarcai lelkipásztortól hallgathattuk meg. Szeptember 6-án, csütörtökön egésznapos kirándulásra indultunk Bódva-Eger-Felsőtárkány-Lillafüred útvonalon. Az esti alkalom szolgálattevője Rácsok Andrea volt. Szeptember 7-én pénteken Czinke Sándor aggteleki lelkipásztor előadását hallgathattuk meg a lelkipásztori munka hétköznapjairól. Délután Aggtelekre indultunk és ellátogattunk a cseppkőbarlangba. Ezen az estén Szalay László szolgált közöttünk. Szombaton szintén hosszabb kirándulásra indultunk. Ezúttal két csoportra oszlott a csapat, hiszen Felvidékre, a szomszédos Szlovákiába utaztunk, ahová sajnálatos módon nem jöhettek kárpátaljai testvéreink a Szlováka és Ukrajna között fennálló vízumkényszer miatt. Ők a környék szépségeit igyekeztek felfedezni, míg a csoport népesebb része Krasznahorka-Rozsnyó-Poprád útvonalon indult el útba ejtve a krasznahorkai várat, a dobsiani jégbarlangot és végül Csorba-tót a Magas Tátrában. Az esti áhítaton Tar László mádi lelkipásztor szolgált. Szeptember 9-én, vasárnap reggel Bódvaszilasra indultak a tábor résztvevői, ahol a délelőtti istentisztelet szolgálatát végezték a gyülekezetben. Ezután következett a hazaindulás Sárospatakra, és délután szintén az eddigi hagyományoknak megfelelően sor került a pataki tanárok és elsősök találkozására egy kötetlen délutáni beszélgetés és szeretetvendégség keretén belül. Ezután került sor a tábort szokásosan záró rövid összegző élménybeszámolóra és tapasztalatcserére, melyet joggal nevezhetünk egyszerűen morzsaszedegetésnek.
Ha a programsorozatot megnézzük, akkor szembetűnő, hogy milyen sokat kirándultunk és utaztunk a gólyatábor során. Ezúton szeretnénk megköszönni a Sárospataki Református Gimnáziumnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az intézmény kisbuszát, melynek hiányában aligha valósulhatott volna meg a tervezett programsorozat.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni a gólyatábor hangulatát, mindazt, amit ez az egy hét adott, akkor talán az egyik résztvevő „elszólását" idézném: „nem akarok hazamenni, maradjunk még". A prédikátorral szólva azonban „mindennek megszabott ideje van", így a gólyatábor kezdetének és végének is, de biztasson az a tudat, hogy ha sikerült hagyományt teremteni, akkor jövőre újra várja nemcsak az elsősöket, hanem a felsőbb éves teológusokat is egy újabb gólyatábor.
Bartha Örs szenior