Az ünnepség Baksy Mária esperes asszony szavaival kezdődött, aki a következő igével köszöntötte a gyülekezetet: „Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!" (5Móz 32, 7.)
Majd Victor István lelkipásztor a Jelenések könyve 7. fejezet 9-17 alapján hirdette Isten igéjét: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen. Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet."
Ez az ige hangzott el a temetőben 25 évvel ezelőtt is, amikor utolsó földi útjára kísérték néhai Gidófalvy Andort, akit több nyomorúság ért élete során. Voltak olyan nehézségei, amiket látott mindenki, és voltak olyanok is, amelyeket csak ő maga hordozott szívében. Legnyilvánvalóbb az ő testi nyomorúsága volt, amikor szolgálata utolsó esztendejét tolókocsiból végezte. De nem így kezdődött. Az első világháború idején Erdélyből, Gidófalvából menekült családban született, akiknek nagyon nehéz volt Nyíregyházán gyökeret verni, mindig menekültek, mindig idegenek voltak környezetük számára. Gidófalvy Andor olyan szinten volt jártas a bibliai eredeti nyelvek világában, hogy teológiai professzori tisztségre is méltónak bizonyult. Ennek ellenére néhány kis abaúji gyülekezetben hűségesen végezte szolgálatát és foglalkozott a rábízottakkal. Halála előtti utolsó estén még egy keresztelés alkalmával hirdette a Krisztus evangéliumát, de nyilván a keresztelőedényt már nem tudta felemelni. Ez volt az utolsó nyilvános megszólalása. Ő is küszködött a bűn nyomorúságával, nem tartotta magát Isten szentjének, hanem úgy élt, mint Isten megváltott gyermeke. Bármilyen nyomorúságban is élt, Isten megszabadító kegyelmébe kapaszkodott, és rendíthetetlenül hitt abban, hogy a Bárány vére Őt is megtisztította. Ez jellemezte minden szolgálatát és igehirdetését. Soha nem papi méltóságból szólt, soha nem üresen moralizált, hogy ilyennek és olyannak kell lennetek, ezt meg azt tegyétek, azt meg ne tegyétek, hanem erre hivatkozott: Isten megváltó szeretete indít hálaadó, neki odaszentelt életre.
Az igehirdetés után Kassai Béláné, a hernádbűdi gyülekezet gondnoka köszöntötte a jelenlevőket, s Isten iránti hálaadását fejezte ki Gidófalvy Andor lelkipásztor hosszú ideig tartó szolgálataiért.
Ezután a gyülekezet sétát tett a temetőbe, ahol az egyházközségek gondnokai elhelyezték virágcsokrukat a néhai lelkipásztor sírjára. Néhány dicséret éneklése után következett az ebéd, majd a parókia épületében található kiállítás megtekintése után újra a templomban gyülekeztünk, ahol emlékező felszólalásra volt lehetőség. Így emlékezett dr. Ötvös László az évfolyamtársak nevében, Asztalos László lelkipásztor, dr. Szabó Dániel, dr. Börzsönyi Józsefné lelkipásztor, Bojtor István lelkipásztor, dr. Fekete Csaba és - a család nevében - Gidófalvy Péter. Megemlékezésünk záró alkalma úrvacsorás közösségi együttlét volt.
Gidófalvy Andorra emlékeztünk, akinek szolgálatai gyümölcsét mind a mai napig érezzük és tapasztalhatjuk e gyülekezetek életében.
Így az ünnepségen egy kicsit a múltba léptünk, hogy emlékezzünk azokról, akik előttünk jártak az Isten szolgálatában. Hiszen jó az, ha a múlt él bennünk, nem pedig mi a múltban. Így a jövő felé tekintve megtartva reménységünket igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt a jelenben, mert a tettek emberévé kell válnunk: „Amíg tart a ma".
Jó volt együtt lenni a vendégekkel, akik közül többen távolról érkeztek. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték ünnepségünket. Továbbá köszönettel tartozunk azoknak is, akik példamutató igyekezettel tettek meg mindent annak érdekében, hogy tisztességesen és békességben tudjunk emlékezni. Mindezekért Istené a dicsőség.
Király Katalin lelkipásztor