Hát élet ez? - hangzik a kérdés ránk telepedő csüggedésben, lemondásban, megkötöző „úgy sem sikerül" borúlátásban, egyéni és össznépi elkeseredésben.
Kétség és ámulat mottóval indult el egy nyolcnapos műholdas evangélizáció a müncheni Olimpiai Csarnokból. Ulrich Parzany evangélikus lelkész igehirdetése, egy nem mindennapi istentiszteletet kínált zenével, színházzal, beszélgetésekkel és egy hihetetlen jó hírrel. Ez a hír: Isten téged is szeret!
„Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk. Nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni." (Zsoltárok 40,6.)
A zsoltáros megfogalmazásánál én sem tudok jobbat! 2006. március 20-tól 27-ig, a Pro Christ evangélizációs estéken ezt tapasztaltuk meg mi is: szini, szögligeti, perkupai, varbóci és számos más településről érkező reformátusok és keresztyének a szini gyülekezeti teremben.
lmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket..." (Máté 28,19a) - mondta Jézus akkor, a tanítványoknak, és mondja nekünk is a 21. században élő keresztyéneknek. Ezt a parancsot megpróbálva teljesíteni vágtunk bele egy olyan új kezdeményezésbe, amivel újból elérhetünk „minden népeket". Beleértve a gyerekeket, felnőtteket, időseket. Hiszen ki az, aki nem szívesen néz meg egy bábelőadást?
Felemelő, lelket gazdagító ünnepi esemény volt a miskolc-alsóvárosi gyülekezetben 2006. február 26-án a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében, amikor a gyülekezet újraválasztott presbitériumát tisztségében Gazda István esperes úr beiktatta, és utána zászlóavatás következett.
Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket - mondja Jézus. Sok szülő pedig azt kérdezi, vajon megérti-e gyermeke Jézus tanítását? E gondolatok indítottak bennünket abba az irányba, hogy megkeressük a módját annak, hogyan szólalhat meg az evangélium a gyermekek nyelvén.
Sokan húzzák a szájukat, amikor ezt a szót hallják: lakótelep. Szűkös, elavult lakások tömkelege, sok-sok beton, elvadult emberek, szegénység, magas fűtésszámlák, munkanélküliség és ehhez hasonló dolgok jutnak általában az emberek eszébe. Valaki a közelmúltban egyenesen „panel-proliknak" nevezett bennünket, lakótelepen élőket...
A szigetország, Nagy-Britannia egyházi képe épp oly sajátságos, egyedi, mint e fontos európai ország földrajzi elhelyezkedése, vagy netán változatos történelme. Iskolai tanulmányainkból még emlékszünk arra, hogy VIII. Henrik miképpen vált meg az akkor Európában mindenható római katolikus egyháztól, s hátat fordítva a pápának maga lett birodalma egyházának korlátlan feje.
Az Egervölgyi Református Egyházmegyében 2006-ban konfirmálók a vizsga izgalmai és az első úrvacsora közösségi élménye előtt egymással találkozhattak Mezőkövesden. Szép, napos, áprilisi reggel indulhattunk a találkozóra, ebből is érezve, hogy nem csak a gyülekezetek, de Isten is fontosnak tartja, hogy a legifjabb úrvacsorázóink megérezzék a keresztyén közösség áldásait.
Virágvasárnap együtt ünnepelt a gyülekezet és a Kollégium közössége abból az alkalomból, hogy az 1941/1. A évfolyam alapítványának támogatói Sárospatakra látogattak. Az istentiszteleten Török István vallástanár igehirdetése mellett Tornallyay Márton Amerikában élő ny. lelkipásztor szólt a megjelentekhez.
Isten jóságos kegyelméből nagy ünnepségre hívogatták a tarcali reformátusokat a templom harangjai. Ez a nagy ünnepség a lelkészbeiktatás volt. Előző lelkipásztorunk Király László, aki harmincnyolc éven át volt településünk hűséges pásztora, 2004 őszén nyugdíjba vonult. A gyülekezetnek azonban pásztorra volt szüksége, ezért Kovács Attilát, a volt csobaji lelkipásztort hívtuk, feleségével, hogy lássa el a lelkipásztori szolgálatokat.
A sárospataki gyülekezet presbitereként évek óta részt veszek az egyházmegyei presbiteri konferencián, mert szeretem hazámat és egyházamat, és ezek az alkalmak nagyon jól szolgálják a szolgálatban való megerősödést. A presbiteri tisztújítást követően sok új arcot láttunk a konferencián, aminek örültünk, bár megvallom, az évek során szívesen jártunk vissza a találkozás öröméért is.
A Frankfurt közelében lévő Holzhausenben sorrendben már a 47. nagyheti konferencia került megrendezésre a nyugat-európai szórványban élő evangélikus és református magyarok számára. A nyolc országból összegyűlt fiataloknak, a családoknak és a veterán konferenciázóknak gazdag lelki, kulturális és közösségépítő programot biztosított a fiatalokból álló szervezőbizottság, melynek motorját Jób Olivér lelkipásztor családja jelentik.
Előkelő tanárgárdával várja a nemzetközi Crescendo con Spirito Nyári Művészeti Akadémia a világ minden tájáról érkező művészjelölteket Zemplén híres történelmi városában. Az immár harmadik alkalommal, 2006. július 24. és augusztus 7. között megrendezésre kerülő összművészeti kurzuson a művészi pályára készülő fiatalok keresztyén környezetben, tapasztalt művészek vezetésével képezhetik tovább magukat.
A Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájának 48 elsős és másodikos kisdiákja a tavaszi hónapokban is sok emlékezetes rendezvényen vehetett részt.
Iskolánk látta vendégül az egyházkerület oktatási intézményeit 2006. március 23-án. Az imateremben dr. Erdei Pálné mb. igazgató köszöntötte a mintegy 100 fős vendégsereget. A 475 éves iskolát testvéri okmánylevéllel, igei köszöntéssel és ajándékokkal lepték meg a testvérintézmények. A találkozó a tavaly novemberben átadott általános iskola megtekintésével folytatódott. Tímáriné Király Sarolta tagintézmény-vezető mutatta be az intézményt, majd uzsonna és baráti beszélgetés következett. Végül a gimnázium iskolatörténeti kiállításának megtekintésére is mód nyílt több öregdiák nem kis örömére.
„...De indulunk, a szépet s jót akarjuk,S érezzük, hogy hitünknek szárnya van."(Juhász Gyula)
A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 1993-ban indult újra. Gyönyörű Szinva-parti épületét 1996-ban kapta vissza, 1997-ben diákotthonnal bővülhetett, és még ebben az évben kondult meg először az intézmény 1745-ben öntetett kisharangja, búcsúztatva az első évfolyam két osztályát. Azóta hosszú idő telt el, és sok minden történt.
Amikor 2005 decemberében meghallottam, hogy lehetőségünk van Németországba utazni egy Luther-körútra, azonnal jelentkeztem, egyrészt mert még soha nem jártam Németországban, másrészt arra is kíváncsi voltam, hogy merre járt nagy reformátorunk.
A Máon Szeretetotthonnak sok színes programja van. Egyes eseményekről újságok számolnak be, máskor városi rendezvényeken láthatjuk őket. Sok olyan esemény is történik életükben, melyek számukra nagy jelentőségűek, napokig, hetekig meghatározóak, mi azonban nem tudunk róluk. Ha mindenről pontosan be szeretnénk számolni, ami akár csak az elmúlt fél évben történt, külön számként kellene megjelentetnünk. Így most a szerepléseikről, fellépéseikről, „drámáikról" adunk hírt.
A János evangéliuma jól ismert igeversének szellemében telt a március 18-án megrendezett tiszáninneni kerületi presbiteri konferencia. A miskolci-egyetemváros főépületében megtartott egész napos rendezvényen mintegy 2500-an vettek részt. Csomós József áhítata után Bölcskei Gusztáv, Orbán Viktor, valamint Ábrám Tibor tartott előadást, majd mód nyílt a konferencia résztvevőiben felmerült kérdések megtárgyalására az előadókkal egy fórum keretében. Az alábbiakban a délelőtt elhangzott áhítatból és előadásokból válogattunk idézetnyi részleteket, amelyekkel talán érzékeltetni tudjuk gondolatmenetüket, mondanivalójukat.
Barátsággal, vérrel, elszántsággal, bátorsággal, hittel, becsülettel megpecsételt közös akarat: egy Szövetség. Milyen gyönyörű szó, és micsoda belső tartalom! A prófétás időkben, de hazánk dicsőbb történelmi korszakaiban is élt a széttörhetetlen, megsemmisíthetetlen, nemzedékeken átívelő összetartozás vágya.
Három különböző írást olvashatnak végig a választásokról. Írt egy sokat tapasztalt lelkipásztor, írt egy a szakmájánál fogva is a társadalommal foglalkozó szakember, és egy gyülekezeti tag, aki Isten igéje alapján tájékozódik.
Még ma is vannak egyháztagjaink, akik büszkén emlegetik, hogy ők mindig pontosan fizették az „egyházadót". Valóban, a második világháború előtti időkig nálunk is és külföldön több helyen (pl. Németországban) ma is egyházadó van, amit a munkáltató mindenkitől levon, aki ezt egy nyilatkozatban meg nem tiltja.
Fony egy kicsi falu Abaújban, a világ vége egyik kies dombocskáján. Van egy kicsi iskolája annál az útelágazásnál, ahol eldönthetem, hogy Regéc, Vilmány vagy Korlát felé menjek. Az iskola nem egy hatalmas épület. Első látásra kiderül, nem több száz gyerekre tervezték. Az épület nagy tantermében két marék gyerek. Kicsik és kisebbek.
Bevallom, alkoholista voltam, de Jézus Krisztus megszabadított. Négy hónapja egy korty alkoholt sem iszom. Tudom, ez nem túl sok idő, de olyan embernek, mint én, rengeteg...
Az 1604. év tavaszán válságos idők következtek mind a nemzetre, mind a protestáns egyházra. Felvetődött mindkettőre nézve a „lenni vagy nem lenni" kérdése, de erre a kérdésre békés úton kedvező feleletet nem remélhettek. Eleget kértek, könyörögtek Rudolf királynál és az udvarnál, eléggé feltárták igazukat az 1604 márciusában berekesztett kassai országgyűlésen, mégsem találtak meghallgatásra. Élesen felvetődött az a kérdés, ki legyen az, aki vezetővé lehet a fegyveres önvédelem útján a „vallásháborítások" miatt. A török hódoltságba menekült erdélyi főurak - közöttük az akkor még fiatal Bethlen Gábor - Bocskai Istvánra „vetették tekintetüket".
Gárdonyi Zoltán 1906. április 25-én született, a 20. század egyik legjelentősebb magyar református zeneszerzője. A centenárium évében országszerte tudományos ülésekkel és koncertekkel emlékeznek reá.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos konyha. Ez volt a világ legcsodálatosabb konyhája. Minden megtalálható volt benne, amire egy cicának szüksége lehet. Finomabbnál finomabb ételek sorjáztak a konyha minden szegletében. Bajuszcsiklandozó illatok terjengtek a levegőben. Az egyik falnál egy hatalmas szekrény állt, amibe csak cicacsemege állt glédában. A polcokon egymást váltogatta a sonka, a kolbász, a sajt. S milyen jó meleget árasztott a kemence a sarokban! Hűvös estéken de jó volt bebújni a sutba, ahol puha takarón lehetett szundikálni! A kemence melletti tálkából sosem fogyott ki a tejecske vagy a tejfel.
Tartalmában értékes, formájában szép kis könyv jelent meg a múlt év végén a Kairosz Kiadó gondozásában. A könyv szerzője Ágoston István nyugalmazott református lelkipásztor, a címe: A BIBLIA hitünk és életünk zsinórmértéke.
A 20. századi létrontással illúziótlanul szembenéző ember világképe bizonyosan komor, de nem feltétlenül kiábrándult. A spirituális élet áldásaival fölvértezett, hitben, reményben, szeretetben élő költő például sohasem lehet lemondó.