Nagyon vártam az indulás pillanatát. Húsz ember három autóval indult neki a hosszú útnak jött április 18-án, kedden reggel hét órakor. Az első napunk úti célja Prága volt, egész napos utazás után estére értünk oda. Egy diákszálláson lepakoltunk, s indultunk, hogy egy esti séta keretében kis ízelítőt kapjunk ebből a gyönyörű városból. Nagyon szép volt a Szent-Benedek templom, teljesen lenyűgözött méreteivel és aprólékos megmunkáltságával. A várból gyönyörű kilátás nyílik a kivilágított városra: bármelyik oldalról néztünk szét, Prága esti szépségének újabb és újabb részletire csodálkozhattunk rá. Sétánk során megnézhettük még a hét évszázados Károly hidat is. Valóban megismerni Prágát nem volt időnk, másnap reggel már indultunk is tovább.
Utunkat Radis felé vettük, mely egy kisváros Németország keleti részében. Útközben megálltunk Drezdában, s szétnéztünk egy kicsit a főtéren. Itt sikerült a „Frauenkirche"-t belülről is megtekintenünk, sőt, éppen ottlétünk alatt az orgona is szólt. Csodálatos orgonajátékot hallhattunk így, amely teljesen magával ragadott. Drezdából továbbindulva elérkeztünk Radisba, ahonnan mely két éjszakán át szálláshelyünk volt. Innen tettünk kirándulásokat a Luther Márton életéhez kötődő helyekre.
Első ilyen kirándulásunk Eislabenbe vitt. Ebben a városban tekinthettük meg Luther szülőházát, a templomot, ahol szolgált, és azt a házat, amelyben meghalt. Délután Wittenbergbe mentünk, s megnézhettük az egyetemet, ahol Luther Márton tanított. Az egyetemtől nem messze megtalálhattuk azt a templomot, melynek ajtajára 1517. október 31-én Luther a 95 pontból álló tételsorát kifüggesztette. Itt elénekeltük a 390. dicséretünket. Ezzel kapcsolatban érdekes élményben volt részünk: énekünkre felfigyeltek a járókelők, akik között volt egy magyar bácsi is, aki nagy örömét lelte éneklésünkben, és abban, hogy magyar szól hall. Este egy étteremben megkóstolhattunk a helyi ízeket, bizony - a magyarhoz képest - nem nagyon nyerte meg tetszésünket. Megértettük, hogy a német turisták miért szeretnek annyira nálunk enni.
Péntek reggel Eisenach felé vettük utunkat. Útba ejtettük Wartburg várát is, s magyar idegenvezetéssel megtekinthettük a várat, melyben Luther a szász választófejedelem védelmét élvezhette, és ahol német nyelvre fordította a Bibliát. Láthattuk azt az állítólagos tintafoltot Luther dolgozószobájában, melyet ő maga ejtett, amikor fordítás közben kísértette őt a sátán. Ezután lementünk a várból Eisenachba, ahol Johann Sebastian Bach szülőházát kerestük fel, meghallgathattunk a Bach-darabok közül is néhányat helyi művészek előadásában. Eisenachban is van egy Luther-ház, ahol a reformátor lakott egy rövid ideig, ezt szintén megnéztük. Láthattuk azt a helyiséget, amely osztályteremnek van kialakítva úgy, ahogyan Luther idejében kinézett. Az este folyamán még sétálgattunk a városban egy kicsit, majd megpihentünk egy turistaszálláson közel Eisenachhoz.
Szombaton ismét nagy út várt ránk, hiszen egész nap utaznunk kellett ahhoz, hogy az esti órákban Sárospatakra érhessünk.
Ha visszagondolok a gyönyörű tájakra, emberi alkotásokra, amelyeket megtekinthettem, mondhatom, nem bántam meg, hogy elmentem. Már másnap visszavágytam azokra a helyekre, ahová - remélem - lesz még egyszer alkalmam visszamenni.
Szegedi István I. évf. teológus