Az örömüzenetet Európában több mint 1000 helyszínre sugározták, s hazánk 60 helyszíne közül az alig 300 főt számláló három gyülekezet, Abaújvár-Pányok-Zsujta megszervezésével, Abaújvár központtal mi voltunk az egyik helyszín. Az evangélizáció nem hagyományos kereteken belül, istentiszteleti alkalmon, templomban kínálta Isten igéjét, hanem az abaújvári kultúrház adta az otthont, hogy aki talán a templomba nem jön el, lehet, hogy egy semleges területre sokkal jobban bemerészkedik.
Kétség és ámulat, e két fogalom körül zajlott a mi életünk az evangélizáció megszervezése és megvalósulása alatt. Kétség: lesz-e igény egy ilyen nyugat-európai igehirdetésre, ahol az igét műholdon keresztül lehet fogni, kivetítve végignézni, és tolmács segítségével megérteni. Kétség: lesz-e aki segít a megszervezésben, lebonyolításban, vendéglátásban, hogy ne csak egy szürke estében, hanem egy felemelő élményben legyen része annak, aki eljön erre a nyolc alkalomra.
Ámulat: hogy az alig 300 főt számláló három gyülekezetből közel 35-40 fő állt mellénk, és segített a szervezésben, lebonyolításban, a nyolc nap forgatagában; hogy egy dicsőítő énekcsoport alakult, ők hangszeres kíséret mellett segítettek az énektanulásban. Ámulat, hogy az első este közel 250-en lehettünk együtt, és a legkevesebb létszám is 110 fő volt.
Ámulat, hogy minden este szeretetvendégség keretén belül tudtunk mindenkit megvendégelni. Ámulat, hogy jöttek a vágyakozó emberek és új arcok érkeztek napról napra. Ámulat, hogy olyanok is eljöttek több estén át, akiket azelőtt csak a nagy ünnepeken, vagy még akkor sem láttunk templomban.
Az evangélizáció központjában a Münchenből sugárzott műsor állt, de mi ezt igyekeztünk előtte és utána különböző bizonyságtételekkel, beszámolókkal, zenés színdarabbal színesíteni és otthonosabbá, hangulatosabbá varázsolni.
Hétfőn este a közel 250 fő szinte teljesen megtöltötte az abaújvári kultúrházat, amelyben az idősebbek elmondása szerint még talán sosem voltak ennyien.
Dr. Ódor Ferenc, Abaúj országgyűlési képviselője tartott rövid megnyitót, amely után Tóth Viktória lelkipásztor nyitó szavai hangzottak el. Ezek után a gönci SZIA Club Gt zenekar segítségével történt az énektanulás az ezekre az estékre készített énekfüzetből. Láthattuk és hallhattuk a nyolc este folyamán a pányoki és abaújvári asszonykart; a pusztafalui bibliaórás asszonyok énekét; a Hollóháza-Sátoraljaújhelyi ifjúsági csoport zenés bizonyságtételét; a Filkeházi Mustármag Közösség zenés előadását; az Abaújvár-Pányok-Zsujta fiataljaiból és gyermekeiből álló énekkar zenés Istent dicsőítő dalait; a Füzéri Ifjúsági csoport előadásában Silye Jenő „Keresztút" című zenés-verses darabját. Hallhatunk bizonyságételt egyetemistától, erdésztől, családapától, lelkésztől. Ezek mellett minden este játszóház volt gyermekeinknek, akiknek azért megterhelő lett volna végigülni a hosszú estéket. Csodálatos volt megtapasztalni Isten áldó munkáját, aki megsegített bennünket napról-napra a nyolc este alatt.
Minden estének a középpontjában ott volt az igehirdetésből áramló örömhír: Isten minket is szeret. Emellett volt a közvetítésben színházi előadás, gospelzene, keresztyén popmuzsika, és egy, csak erre az eseményre összeállított énekkar.
Azonban voltak nehézségeink is. Az egyik este az összekapcsolásnál a magyar nyelv helyett a szlovák adást kapcsolták nekünk Münchenből, és fejvesztve hívtuk a kiskőrösi kapcsolattartót, hogy mi történt? Szegény másnap elmondta, hogy egyszerre 60 hívása volt, miközben ő pedig a németeket szerette volna értesíteni a hibáról. Egy másik nap akkora szél volt Abaújváron, hogy elforgatta az antennát, és miközben az egybegyűltek az éneket tanulták, mi a tetőn forgattuk az antennát, hogy bejöjjön az adás, Istennek hála ez megoldódott. Nem úgy, mint a vasárnapi napunk, amikor annyira felhős volt az ég, hogy annyira leárnyékolta az antennát, hogy semmit nem tudtunk fogni, így kénytelenek voltunk DVD-n levetíteni egy 3 évvel korábbi felvételt. Sokan észre sem vették a problémát, igaz, az egyik néni megjegyezte: „Tiszteletes Úr! Mintha ma egy kicsit fiatalosabb lett volna ez az Ulrich Parzany."
A nyolcadik nap elteltével hála Istennek nem úgy kellett zárnunk, hogy nagyot sóhajtva azt mondtuk: „Na, ennek is vége valahára!", hiszen ezzel az evangélizációval elkezdődött gyülekezeteinkben az ébredés az emberi szívekben. Azóta is minden hétfőn este összegyűlünk azokkal, akik ott, a Pro Christ evangélizáción döntöttek Jézus Krisztus mellett. Hisszük, hogy ez a kis közösség csak a kovász gyülekezeteinkben, és a kovász csak keleszteni fogja a kenyeret!
Tóth István
lelkipásztor, Abaújvár