A fenti ige szerint „megszáradt csont-életek” Isten kegyelméből megelevenedő életté válhatnak, ha Isten Lelke munkálja azt. Ezzel együtt van azokra szükség, akik hirdetik a „csontoknak”az evangéliumot, amiképpen Ezékiel, aki igencsak elcsodálkozott mindazon, amit Isten kijelentett neki.
A hit kényes dolog önmagában véve is, és ennek sok oka van. Csak az egyik okként említem, hogy nehéz olyasmit találni, amiben még egyáltalán hinni lehet.
Nem sötét fellegek gyülekeztek 2012. augusztus 3-án az encsi református parókia előtt, hanem az egyházmegye lelkészei és családjaik. Persze csak azok a bátor jelentkezők, akik úgy gondolták, hogy vállalkoznak egy nem igazán pihentető napra, hiszen feszes volt az útiterv, sok programmal, és még több látnivalóval. Úti célunk elsősorban a Mátra volt.
2012. június 3-án 14 óra után pár perccel felhangzott a templomban a Szózat. Komoly, fegyelmezett gyülekezet énekelte Vörösmarty Mihály versét, és megkezdődött a megemlékezés. 1920. június 4-én írták alá az igazságtalan trianoni békeszerződést, mely szomorú emlék a magyarok szívében.
Szeptember első hetében a Gönci Református Egyházközség presbitériuma ebben az évben is megtartotta a már hagyománnyá vált berekfürdői hétvégét. A családi hangulatban eltöltött hétvégén a keresztény ember számára szem előtt tartandó értékekről volt szó.
2012. szeptember 1-jén népes vendégsereg érkezett a gagybátori református parókiára. A gyülekezet lelkipásztorának, Bódi Noémi lelkésznőnek a kezdeményezésére a presbitérium és a gyülekezeti tagok lelkes szervezésében és meghívására baráti-testvéri találkozó megrendezésére került sor, amelyre a községből elszármazott testvéreket hívták meg nagy szeretettel.
Vannak még csodák 2012-ben is. Ennek örömét, áldását tapasztalhattuk meg a nyár végéhez közeledve. Amint minden évben hírt adunk a gyermekek és ifjak között végzett missziós szolgálatunkról, úgy − Istennek legyen hála − idén is megtehetjük ezt.
Június, július, augusztus és benne a napközis hét elmúlt, de Isten beszéde megmarad mindörökre, és az is, amit a gyermekek lelkében elvetettünk. Első hittanórám nagy élménye, amikor a Bibliáról mint Isten szaváról beszélgettünk: „Isten szól, és hallgass az Ő szavára” – Ábrahám történetét mondtam el.
Idén egyháztagjaink száma meghaladta az ezer főt. Ez örömmel és hálaadással tölt el minket, és nagy felelősséggel is, hogy gyülekezetünk tagjai, miközben vasárnaponként az istentiszteleti alkalmakon Isten és az Ő Igéje felé közelednek, egymás felé is közeledhessenek, megélve a testvéri szeretet közösséget teremtő és formáló erejét.
A Tiszaújvárosi Református Énekkar karnagyát, akit ez év augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje elismeréssel tüntettek ki, én nem a hivatalosan közzétett és jól ismert tények alapján kívánom bemutatni, hanem mint a kórus elnöke és egyben tagja, aki az elmúlt több mint 10 év alatt minden egyes próbán, fellépésen, kiszálláson és közös programban együtt gondolkodtam és munkálkodtam vele kórusunk fejlődése, kiteljesedése érdekében.
A Tiszaújvárosi Önkormányzat már korábban elhatározta azt, hogy a településen helye van, sőt szükség is lenne egy olyan oktatási intézményre, amely keresztyén értékeket közvetít, és keresztyén keretek között végzi a pedagógiai munkát.
Ez év szeptemberében elkezdődhetett az a munka, amiért már régóta imádkozunk, és amit már nagyon vártunk. Megkezdtük az ózdi gyülekezet imaházának a renoválását.
A Miskolc-Alsóvárosi gyülekezet 1992-ben választotta meg lelkipásztorának dr. Szathmáry Sándornét (Joó Magdolna). Ő volt a gyülekezet első női lelkésze.
2012. február 8. a nagy elhatározások napja volt a presbiteri gyűlésen. Mindig bíztunk abban, hogy Isten megsegít bennünket, hiszen eddig is így oldottuk meg a feladatainkat. Ebben az évben azt az utat szerettük volna járni, amin elindultunk, nem a magunk erejével, hanem az ő segítségével, bízva mindenkor az Isten útmutatásában.
A Református Pedagógiai Intézet közös gondolkodásra hívta a tiszáninneni lelkipásztorokat és hitoktatókat a készülő új refomátus hit- és erkölcstan tanterv munkaanyagának miskolci szakmai napjára. Ebből az alkalomból kérdeztük dr. Jakab-Szászi Andreát, az intézet munkatársát.
A Kárpát-medencei magyar reformátusság fontosnak tartotta, hogy egy különleges, szimbolikus ünnepi alkalmon kifejezze együvé tartozását, emlékezzen közös gyökereire, keresse a kapcsolatot és az együttműködési lehetőségeket.
Szerkesztőségünkbe lapzárta előtt egy érdekes híradás érkezett. A 2012 augusztusában megtartott ökumenikus hétvége Poroszlón a beszámoló alapján különös élmény és értékes idő lehetett mindazoknak, akik részt vehettek rajta.
Régi csaták helyén, ahol ma szántóföld, üres rét található, néha látunk furcsa embereket különleges eszközökkel. Fémkeresővel kutatják a föld mélyét, hogy aztán a megfelelő helyen ásva kardot, régi pénzt vagy ócska patkót találjanak.
Nagyrozvágy kis település a Bodrogközben. 2012. szeptember 23-a mégis nagy ünnep volt a falu életében. Kettős ünnep, hiszen e napon ünnepeltük templomunk 100. születésnapját, és köszöntöttük az 50-60-70 éve konfirmált testvéreinket. Délután 3 órakor kezdődött a hálaadó istentisztelet.
Az idei nyár sem múlhatott el sok gyülekezetben a gyerekek táboroztatása nélkül, hogy élményekkel és ismeretekkel gazdagodhassanak, együtt lehessenek a nyári napokon, és persze nem utolsósorban nagy segítség az a szülőknek, hogy biztonságban tudhatják gyermekeiket a nyári szünet egy idejére.
Amikor e sorok íródnak, már szeptember közepe van, ismét megindult a tanév a gyermekek számára. Azonban a mögöttünk lévő hónapokban is volt bőséggel sok esemény, melyeket most szeretnék megosztani e sorok olvasóival.
A Magyar Continental Singers Együttes adott koncertet augusztus 25-én, egy gyönyörű nyári estén a kovácsvágási református templomban. A szép számban összegyűlt hallgatóság – a környező falvakból is érkeztek emberek – elbűvölten hallgatta-látta a fiatal arcokat, akikről sugárzott az öröm és az Istenbe vetett bizalom. A több mint egy órát boldog énekléssel, örömzenéléssel, tánccal töltötték meg.
2012 tavaszán vetődött fel a gondolat dr. Börzsönyi József esperes részéről, hogy jó lenne egy tábort szervezni a fiataloknak itt a megyében. Sokáig csak gondolati síkon élt ez a vágy bennünk, de az egyházmegye közgyűlésére már eldöntöttük, ki fogjuk hirdetni, és ha lesz megfelelő létszámú gyermek, akkor belefogunk.
Könnyű volt eddig ujjhegyre venni a kerületi fenntartásban lévő intézményeket, hiszen akárhogy számoltunk, két kezünk bőven elég volt a felsoroláshoz. Idén szeptemberben megváltozott a helyzet, ugyanis „másfél ember” kezén kell megszámolnunk csak az oktatási intézményeinket. Egy közösség új tagjai mindig megérdemlik, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, ezt szem előtt tartva kerületünk médiaszolgálata minden új intézmény tanévnyitójára ellátogatott, hogy körképet adhassunk induló iskoláink első pillanatairól.
A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda 7. osztályosai és tanárai a Bethlen Gábor Zrt. Határtalanul! programjának sikeres pályázata segítségével május 30-tól június 1-jéig kirándulásra utaztak Erdélybe.A háromnapos gazdag program kulturális és emberi téren is sokat nyújtott a kiutazóknak.
A nyár elején ünnepi istentiszteleten emlékeztünk meg arról, hogy a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda Görgey úti tagóvodája 2002-ben nyitotta meg kapuit. Az indulás hálaadásra kötelez, hiszen azóta is ez az egyetlen református óvoda Miskolc belvárosában.
Mint egy újszülött gyermek családba érkezését, úgy élték meg sokan Felsőzsolcán a Kazinczy születését. Sokan aggódtak érte, vették körül gondoskodó szeretettel már „születése” előtt az egyházkerület oktatási intézményeinek ezt az új tagját.
A legnagyobb ünnepeinken sem fordult még elő, hogy ne fértünk volna be a templomba. Most mégis megtörtént velünk itt, Felső-Barcikán, hogy mintegy nyolcvanan kinnrekedtünk a templom előtti térre, utcára.
Tanévnyitó istentisztelet „Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá…” – a Péter első leveléből (2,5 ) idézett igeszakasz jegyében tartotta meg 482. tanévnyitóját a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona szeptember 2-án.
Miután 40 évnyi pedagógiai munka után, melyből 16 évet a Lévay József Református Gimnáziumban szolgáltam, nyugdíjba vonultam, két meghívót hozott a postás. Örömteli esemény állt a levelekben: egy tíz éve és egy öt éve érettségizett osztályom rendezett érettségi találkozót, és mint volt osztályfőnöküket, szeretettel vártak a rendezvényre.
Az idei nyár júliusának első hete kiemelt jelentőséggel bírt az egyházkerület életében, hiszen a hagyományokhoz híven Sárospatakon ismét összesereglettek gyülekezeteink gyermekei, hogy birtokba vegyék az iskolakert bólingató fái között a felújításon átesett Kossuth és az Erdélyi Internátus épületét, ezzel párhuzamosan a mályi Mécses Központban a 17 évestől idősebb korosztály volt együtt.
Úgy gondolom, egyben mindannyian egyet kell, hogy értsünk: „kórházba nem igazán szeretünk menni!” Sem úgy, mint látogató (bár ezen feladatunknak eleget teszünk, főleg ha hozzátartozónk fekszik benn) sem úgy, mint beteg – így aztán pláne nem!
Keresztyénként olyan világban élünk, mely egyre kuszábbnak mutatja magát. Magyar társadalmunkban is rengeteg hullám-zás, változás, bizonytalanság és igazságtalanság tapasztalható. Ezek a világméretekben is érzékelhető tendenciák rengeteg bűnt hordoznak magukban, és nem tudjuk elkerülni a következményekkel való szembesülést.
Én már kóstoltam, és szerintem rajtam kívül még több százan. Hatalmas adagokban készül, és egyszerűségében nagyszerű. Igazi házi sütemény, nem nehéz, minden rafináltságot nélkülöz: az, aminek látszik. Egyetlen baj van vele. Egy darab sosem elég.
Szeretem a jó bort. Nem akármelyiket: nem mindegy számomra, mit töltök a pohárba, és milyen pohárba töltök. Tátott szájjal hallgatom mégis azokat, akik értenek is hozzá.
A 16. század igen mozgalmas hatodik évtizedében a magyarországi reformációnak talán a legmeghatározóbb döntései születtek meg: tarcali zsinatok 1561, 1562, 1564, tordai zsinat 1563, gönci zsinat 1566, debreceni zsinat 1567.
Július 27-én délután feleségétől vettem a megrázó hírt, hogy Hegedűs István szolgatársunk nincs többé velünk. Mindketten tudtuk, jó helyen van már, Isten megszabadította attól a gyötrelmes valóságtól, amelynek részese volt.