„Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.” (Jóel 3,1-5)
Liturgiánk része az Apostoli hitvallás. Csak úgy emlegetjük: a „hiszekegy”. Mondjuk keresztelő előtt, úrvacsora előtt: „hiszekegyistenbenmindenhatóatyában”. Szépen, együtt, ritmusosan, hangjától megtelik a templom. Ritkán van azonban idő arra, hogy egyes apró részletein elgondolkodjunk. Sok gyülekezetben régen gyakorlat volt, hogy vasárnap délelőtt valamely textusról gondolkodott a gyülekezet, délután pedig az Apostoli hitvallást is magyarázó Kátéról. Ez a hagyomány eltűnt, elkopott, sok helyen a délutáni alkalommal együtt. Pedig gazdagító, rendteremtő, kapaszkodókat nyújtó idő lehetne a hitvallásról való gondolkodás. Erre hívtuk az Olvasót előző számunkban Élő teológia rovatunk sorozatával, melyet most a következő szakasz felett való elmélkedéssel folytatunk:
Boldván 2012. április 29-én került sor a gyülekezet új lelkipásztorának, Prókai Árpádnak beiktatására.Az ünnepi istentiszteleten Baksy Mária, az Abaúji Református Egyházmegye esperese hirdette az igét, a János evangéliuma 21,15-17 alapján, és iktatta be a lelkészt ünnepélyes keretek között, átadva a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét. A beiktatott lelkipásztor igehirdetése előtt szülőfalujának, Tiszakeszinek a gyülekezeti énekkara énekelt.
Egyházunk rendje szerint az elmúlt év végén valamennyi egyházközség megválasztotta vezető testületét, a presbitériumot. Újra megválasztott, vagy új, Isten és egyház iránt elkötelezett testvérek kerültek abba a helyzetbe, hogy gyülekezeteink lelki és anyagi életének irányítói legyenek a következő hat esztendőben. A presbiterek közt a gondnokoknak kiemelt felelőssége van.
A múltba merengés, a hajdani szép napok felidézése mára szinte közhelyes ürügyeként szolgál a hagyományos magyar „sírva-vígadásnak”, veszteségeink lajstromba vételének, s a heroikus múlttal szemben törpe-jelenkorunk hangsúlyozásának.
A háborítatlan egységet nehéz megteremteni. Vágyni, óhajtani lehet, törekedni rá kötelességünk. Állandó bérletesévé válni lehetetlen. Így a pillanatot, amelyben törékeny alakja megmutatkozik, megörökíteni egyetemes érdek.
A kapu jel. Az átjárhatóság jele. Kapura ugyanis ott van szükség, ahol határvonalak vannak előttünk akadályként. A templomkapu több ennél. Összeköti a szent és profán teret, és jelzi az átjárhatóságot. Isten közel van és megközelíthető.
Tavaly ünnepelte újraalakulása óta számított 20. születésnapját a Magyar Református Presbiteri Szövetség. A Tiszáninneni Egyházkerületben öt területi szervezet működik.
Anonymus Gesta Hungaroruma így említi Tiszadorogmát: „Miután győzedelmesen beszáguldozták Szamos-Körösök közét, Szabolcs és Tuhutum vezérek a dorogmai réven átkelve visszatértek Árpádhoz: a fejedelem pedig a Dorogmával szemben elterülő földeket Hohat kun vitéznek ajándékozta…”
Minden évben, március végén találkoznak a tiszáninneni református intézmények pedagógusainak képviselői, hogy üdvözöljék az új intézményeket, néhány beszámoló gondolatot hallgassanak meg egymásról, és kötetlenül is legyen módjuk beszélgetni.
„A Sionnak hegyén Úr Isten Tied a dicséret…” - Konfirmálás SajóivánkánA sajóivánkai református templom a 26-os főútról jól látható. Öröm gyülekezetünk számára, hogy eleink úgy tervezték meg a templom helyét, hogy sokan már messziről is láthatják.
Április 1-jén tartottuk Mezőkövesden a ,,Női szolgálók csendesnapját”. Már az előkészületek érdekesen alakultak, mivel az utolsó héten, a jelentkezések összesítésekor derült ki, hogy a résztvevők száma jóval meghaladja a mezőkövesdi templom befogadóképességét.
Egy gyülekezet életében mindig új lehetőséget és az addigi jó hagyományok folytatását jelenti egy lelkészváltás. A Cserépfalui Református Egyházközség gyülekezetének az utóbbi évtizedekben többször is volt alkalma átélni, megtapasztalni, milyen nehéz megválni a lelkészétől, és milyen, új reménységgel fogadni az újat.
A Református Fiatalok Szövetsége (Refisz) ifjúsági csendesnapot szervezett Noszvajon 2012. április 14-én, szombaton. Az Egervölgyi Egyházmegyéből érkezett ifis csoportok és a Refisz vezetői, önkéntesei tevékenykedtek ezen a napon. A közös programokra a templomban került sor.
A hagyományoktól eltérően készültünk a feltámadás ünnepére az idén. Április 5-én este 18.30-kor a Magyar Continental Singers együttes volt a vendégünk.
Néhány évvel ezelőtt nagyobbik fiam, Márk meleg szavakkal köszönte meg nekünk, hogy gondtalan, szép gyermek- és ifjúkora volt, és maradéktalanul boldog.
Gyülekezetünk területén zömében idős emberek élnek, s a köréjük csoportosult szolgálatokat a gyülekezet megtalálta. A gyermekek körében a hittan, káté, gyermek-istentisztelet alkalmain túl is szerettünk volna valamilyen átfogóbb lehetőséget találni.
Hosszú évek óta jól bevett gyakorlat a tokaji gyülekezetben, hogy a hosszúra nyúló januári, februári estéken valamilyen módon presbiterképzés keretein belül elmélyed presbiter és lelkipásztor Isten igéjében, törvényében, kegyelmének megnyilvánulási formáiban.
A szeles és felhőket kergető virágvasárnapot megelőző szombaton Alsóbereckiben, a Tichy Lajos sporttelepen gyűltek össze a Zempléni Református Egyházmegye focit kedvelő hittanosai, az őket elkísérő lelkipásztorok és lelkes kísérő gyülekezeti tagok.
A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma 12/A osztálya egy hétvégét töltött Sárospatakon. Az érettségi előtt élő történelemóraként fogadták a diákok a Kollégium, a Vár történetét és Széphalomban Kazinczy örökségét.
2012. március 30-án és 31-én zajlott a gimnáziumunkban a verseny országos döntője. A versenyt az Áprily Lajos Alapítvány már tizennyolcadik alkalommal hirdette meg, a rendezés jogát minden évben más iskola kapja, intézményünk most másodszor adott otthont a szavaló diákok nemes versengésének.
Ha egy közösség, egy iskola manapság médiafelülethez jut, könnyen kísértésbe esik: már nem elég jónak, ügyesnek és tisztességesnek lenni, ma látszani is kell; még pontosabban láthatóvá kell válni!
A Sárospataki Presbiteri Népfőiskola 2010/2011-es tanévének őszi félévét negyven hallgatóval együtt én is iskolapadban ülve kezdtem. Közel ötven évvel ezelőtt ültem ezek között a falak között gimnazistaként. Hogy újból itt üljek, ahhoz két csodának is történnie kellett.
Március 26. és 30. között rendhagyó délutáni program várta a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatóit. Teológia és film címmel alapszemináriumi kurzust hallgathattunk, melynek célja a Jézus-filmekkel, a Krisztus-filmekkel és a rejtett Krisztus-filmekkel való megismerkedés.
Szanatórium jellegű, családias környezetben találja magát a miskolci Szent Ferenc Kórházba kerülő páciens. Mégis kettős érzés keríti hatalmába. Reménykedik abban, hogy az orvosok és a nővérek mindent megtesznek állapota javulása, fájdalmai csökkentése, megszűntetése érdekében.
Ebből az egyszerű tényből növi ki magát minden nyáron egy népes gyermeksereg, lelkészek, diák- és felnőtt segítők csapata, hogy egy hétig együtt legyenek. Mert találkozni jó!
Sok családban öröm, ha gyermek születik. Örülnek a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok. Tervezgetünk, próbáljuk összegyűjteni mindazt, amire szükség lehet. Persze már a készülődéskor kérdés, hogy kislány vagy kisfiú lesz-e a kis jövevény, hiszen a színek világában már itt különbség van, és a rokonok gyermekei között is – vajon fogjuk-e tudni használni az unokatestvér vagy a barátnő babájának csupán néhányszor használt, és gyorsan kinőtt kis ruháit.
A Servet-per idején Kálvin meglehetősen nehéz helyzetben volt. A befolyásos polgárok közül azok voltak többségben a város vezető testületeiben, akik kifejezetten ellenségeinek számítottak.
A könyv – miként címe is jelzi – bevezetés kíván lenni a gyakorlati teológia egyik, úgy tűnik, ma különösen is fontos és időszerű ágába, illetve annak tágabbi összefüggéseibe. Ez pedig a lelkigondozás, a szupervízió és a pasztorálpszichológia területe.
Negyedszázados a Ráckeresz-túri Drogterápiás Otthon. 1987 februárjában indult meg a rehabilitációs munka – a huszonöt éves fennállást ünnepli ez a huszonöt történetből álló gyűjtemény, mely a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg.