Nincs megújulás.
Az ősz egyértelműen az elmúlás, a megállás, a megtorpanás ideje. A gyönyörű színű falevelek egyre száradtabbak, ropognak a lábunk alatt. Már gyümölcs sincs a fákon, egyre kopárabb minden.
Hollandiában igazi pásztort már csak a skanzen falumúzeumában lehet látni, másutt a villanypásztor vigyáz a juhokra. Magyarországon és Erdélyben még vannak igazi pásztorok, azért itt jobban értjük a Biblia szóhasználatát, amikor átvitt értelemben pásztorokról beszél.
A lelkipásztorról alkotott mai képünk nyilván tapasztalataink szerint alakul, és ezért változó. Van azonban ennek a képnek egy olyan mércéje, mely szerint eldől, hogy milyen az ideális lelkipásztor.
Megvallom, engem magamat is érdekelne egyfajta közvélemény-kutatási értékelés arra vonatkozóan, ki kinek látja vagy gondolja a református lelkipásztort, s mit vár tőle. Mivel magam is lelkész vagyok, ilyen külső véleményalkotásra nem vagyok alkalmas. ezért belülről nézve azt próbálom leírni, ahogyan magunkat értelmezem, amilyen mintát követve igyekszem azzá lenni, akivé Isten lelkészként elhívott.
Megtelt a hernádszurdoki református templom 2011. július 17-én 14 órakor. Olyannyira, hogy még pótszékeket is kellett behozni. A vendégek, elszármazottak és a helyi kis gyülekezet tagjai elcsendesedtek, amikor megkezdődött az istentisztelet.
„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl, még az üvegtengeren is túl…” Így kezdődnek a mesék. Az azonban nem mese, hanem valóság, hogy volt egyszer Szent Mihály havának közepén egy testvéri találkozó Encsen, a Művelődési Központ Dísztermében, ahová, ha nem is a hetedhét határon túlról, de a Trianon által meghúzott magyar-szlovák határon is túlról, sőt még a tengeren túlról is érkeztek Krisztusban hívő emberek. Szép volt, meseszép ez a nap, a 14. napja szeptembernek, s ez a testvéri alkalom örömére szolgált sok embernek.
A gönci gyülekezet presbiteri konferenciát tartott szeptember második hétvégéjén Berekfürdőn. Sok olyan gyülekezeti alkalom van, amikor a presbitérium egy kis plusz útravalót kap az előttük álló teendők mellé egy közös gyülekezeti kiránduláson, ez azonban abban különbözött az eddigiektől, hogy a gönci presbitérium mélyen tisztelt tagjain kívül a gönci ifjúság is meghívottja volt az alkalomnak. (20-28 éves korig)
„Asszony, nagy a te hited…” (Máté 15:28) Ez az ige volt a vezérfonala a szeptember 3-án, Selyeben tartott körzeti női konferenciának. Petró Béla helyi lelkipásztor a nyitó áhítatában egy testvérpárt állított példaként a résztvevők elé. Márta és Mária történetéből (Luk 10:38-42) mindenkihez eljutott az üzenet és kérdés, melyik részt választjuk? A munkát, rohanást, és azt, hogy „meghalni sincs időnk”, vagy pedig csendben lekuporodunk Jézus lába mellé, és rá figyelünk.
Egyszerű belátni ennek a rövid megjegyzésnek az igazságát, mégis nehéz eljutnunk oda, hogy ne pusztán tudjunk egymásról, hanem oda is szánjuk magunkat: elfogadom a meghívásod, komolyan veszem a szándékod, ott vagyok. Ott lenni számunkra többet jelent a jelenlétnél, ezért köszönjük mindazoknak, akik elfogadták az Abaúji Református Egyházmegye meghívását és gondnokokként, presbiterekként ott voltak a göncruszkai református templomban megrendezett presbiteri konferencián.
A csónakázótó lágyan ringatta a ladikokat. A gyermekek kacaja a hullámokkal együtt ért partot, amire az édesanyák elérzékenyült tekintete volt a válasz. Épp a Zemplén csúcsait koronázta meg a napkorong, amikor a trombita érces, hívogató szava megtörte a fény, a hullámok, a jótékony semmittevésbe feledkezés varázslatát.
Az elmúlt időszakban több kiemelkedően jeles esemény résztvevői lehettek a Miskolc–Tetemvári Egyházközség tagjai, melyből most kettőt szeretnénk kiemelni: pünkösdkor a kassai testvérgyülekezet kórusát láttuk vendégül, szeptember 18-án pedig a tető felújításának elkészülése alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottunk.
Több örömöt kaptunk, mint amiért imádkoztunk, vagy amire számítottunk. Két csendeshetünk volt a nyár folyamán és sokaknak sokan szolgálhattunk. A berekfürdői családi, gyülekezeti tábort júliusban 10. alkalommal tartottuk meg. Itt Biblia-tanulmányozások, csoportos beszélgetések, vetítések, játékos és kézműves elfoglaltságok keretén belül kerestük és találtuk meg a Megváltó Krisztust. Alkalmunk volt testileg is felüdülni a lelkiek mellett a Megbékélés Háza közelében lévő termálvizes strandon.
2011. május 30-án Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő Testülete és a Mezőcsáti Református Egyházközség Presbitériuma között 4 hónapi előkészítő egyeztetéseket és tárgyalásokat követően aláírásra került a helybeli Kiss József Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola fenntartói jogának átadás-átvételéről szóló kétoldalú szerződés.
2011. szeptember 17-én 10 órától 13 óráig missziói csendesnapot tartottunk a nyékládháza-mezőnyéki új épülő templom alagsorában. Áhítattal szolgált Bojtor István nyugalmazott lelkipásztor, aki bátorítóan szólt arról, hogy minden „bibliai korabeli” és „jelenkori” válság problémájára igazi és egyetlen megoldás Istenhez, és Jézus Krisztushoz való megtérés által kapunk választ.
„És vissza nem foly az időnek árja, / Előre duzzad, feltarthatatlanul”. Arany János örökbecsű sorain elmerenghet a Tisza mellett, annak habjain elrévedő lélek is. A széljárás szeszélye ugyan néha becsaphatja szemünket, s úgy tetszik, mintha visszafelé hullámozna a folyó, de jól tudjuk, ez csak káprázat.
Augusztus utolsó hétvégéjén Egerbe látogatott a Protestáns Újságírók Szövetségének húsztagú delegációja. Református, evangélikus, baptista, keresztyén testvérgyülekezeti hivatásos médiaszakemberek találkozójára került sor az alkalomnak helyet adó Kálvin Házban.
Milyen gyönyörű őszi idő! – jegyezte meg egyik konfirmandusunk, miközben megérkeztünk a noszvaji református templomba, ahol a Refisz csapata már énekszóval várt bennünket.
Gyülekezetünk templomában nagy változások történtek az elmúlt két évben, kis templomunk jelentős felújítási folyamatokon esett át. Nagy esemény ez egy kis közösség életében, amikor megtapasztalhatjuk a hit erejét, Isten segítségét, hiszen józan belátással, csupán az észérvekre hagyatkozva aligha remélhettük volna, hogy ez a csoda itt megtörténhet.
Kovácsvágás, ez a kis hegyközi falu élni akar. Tragikus hirtelenséggel veszítette el előző lelkipásztorát és hirtelen maradt magára, de kész volt arra, hogy új lelkészt fogadjon. Az új lelkész szívesen jött a családjával együtt, mert egyből megtapasztalta a hegyközi emberek meleg szeretetét, látta a falu élni akarását, az emberek lelkesedését.
Mi kell ahhoz, hogy egy református templom zsúfolásig megteljen délelőtt, délután? Kicsi templom, vagy inkább nagy gyülekezet. 1828-ban a ricsei reformátusok úgy döntöttek, olyan templomot építenek, ahová az egész falu elfér, nem kis gondot okozva ezzel a kései utódoknak.
Jézus arra tanított minket, hogy lássuk meg: a szenvedésből, a nyomorúságból áldás is lehet. Jézus nem csak beszélt erről, hanem keresztet hordozott, töviskoszorút, és mi lett belőle? Isten kegyelme, bűnbocsánat és örök élet.
A több mint 15 éves testvérgyülekezeti kapcsolat tette természetessé a szatmárnémeti láncos templom lelkipásztorai, családtagjai és számos gyülekezeti tag számára, hogy a magyar állampolgársági esküt Sárospatakon tegyék le, és itt éljék át, hogy újra a magyar nemzet testéhez tartozhatnak.
Hetven önkéntes munkája nyomán, mintegy ötven órát töltött együtt három nap alatt körülbelül kétezer református a Tokajban megrendezett Észak-keleti Reformátusok Találkozóján, július 1-3. között.
Sokan sokszor álmodoztunk arról, hogy valamikor lesz egy református iskola Kazincbarcikán. Az álomból valóság lett, mert 2011. szeptember 1-jén megnyitotta kapuit a Tompa Mihály Református Általános Iskola.
A keresztyén jellemformálás pedagógiai tevékenységrendszere a Lévayban
Figyelemfelkeltő mozaikok - A Lévay tevékenységrendszerének néhány újszerű vagy megújuló elemét hozzuk az olvasó elé, a figyelemfelkeltés szándékával. Részletekért kérjük, keressenek bennünket, vagy tájékozódjanak honlapunkról.
Ha alapelveinket kellene röviden megfogalmaznom a következő három esztendő távlatában, akkor Kollégiumunk jelmondatát idézném: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget…” (Jel 14,7).
Praktikum, változatosság, esztétika, új vagy elhasznált bútorok, bővülő/szűkülő család. Ezek azok a leggyakoribb szempontok, melyek alapján újra és újra átgondoljuk, jól van-e berendezve otthonunk.
Az „Igazat mondd…” rovatunkban mindannyiunkat érintő kérdéseket igyekszünk több oldalról megvilágítani. Ezek sok esetben nem könnyű kérdések. Bár jelen témánk sem egyszerű – hogyan is lehetne egyik legnagyobb történelmi tragédiánk jelenbeli megnyilvánulásainak tárgyalása az –, mégis a napsütötte oldalt mutatjuk most meg Olvasóinknak. Elindult ugyanis határon túl rekesztett magyar testvéreink visszahonosítása, állampolgárságuk visszaadása. Ünnepeket élhetünk át minden egyes állampolgársági eskün. Erről kérdeztük magukat az érintetteket: Szatmárnémeti lelkipásztorát, aki huszonheted magával tette le esküjét egy testvérgyülekezeti kapcsolat keretében a sárospataki templomban; egy felvidéki lelkészt, akinek a szlovák hozzáállás miatt nagybetűvel írandó Bátorságra volt szüksége magyar állampolgársága felvállalásához; egy kárpátaljai testvérünket, akinek az ott élő magyarokkal együtt szintén jelentős nehézségekkel kell szembesülnie magyar állampolgársága miatt, ezért homályban hagyjuk kilétét; valamint egy horvátországi lelkipásztort, aki sokszor méltánytalanul elfelejtett maroknyi szórvány-közösségét képviseli.
Kálvin nem volt népszerű. Általában nem vette figyelembe sem az emberi tekintélyt, sem az érzékenységet. Ráadásul egyre súlyosbodó egészségügyi problémái türelmetlenné és sértődékennyé tették.
2011. szeptember 22-én útra keltünk Kárpátaljára, hogy előkészüljünk a kárpát-medencei imanapra, melyet, ha Urunk engedi, december 4-én fogunk megtartani gyülekezeteinkben és a nőszövetségeinkben.
Mikor én a tengeren nézem a lecsendesedő vihart, mindig az jut eszembe: a víz azért simul tükörré, hogy tükrözhesse a felhők mögül kibukkanó királyi Napot.
Az egyház életében mindig vannak meglepetések, mert Isten maga a meglepetéseknek, az ajándékozásnak az Istene. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem sejtett, azokat készítette Isten az őt szeretőknek (1Kor 2,9). Ez nemcsak a jövendő világra vonatkozik, hanem már ebben a világban is ajándékok és meglepetések érnek Isten szeretetének az áradásában.
Reggeli vagy esti csendességünk napunkhoz képest rövid idő. Nélkülözhetetlen levegővétel, csönd, feltöltődés, de mégis annyi, amennyire telik. Reggeli gondolkodásunk, imádságunk után többnyire indulnunk kell, mert el kell végeznünk mindazt, ami arra a napra jutott.