Lelkészek, teológusok szépen beszélnek a régi történetről, mikor Luther Márton kiszögezte a 95 tantételt a wittenbergi vártemplom kapujára, leszögezve ezzel a dátumot is, melyhez a reformáció folyamatát köthetjük.
Az Abaúji Egyházmegye Misszió Bizottsága 2006. július 18-án egész napos konferenciát tartott az Alsóvadászi Egyházközség gyülekezeti termében a kebelbeli lelkipásztorok számára.
„Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az Ő kegyelme." 106. zsoltár 1. verse
Cserehát szívében fekvő kicsiny falucska, Gagybátor nagy napra ébredt 2006. szeptember 16-án. Mint utólag emlegetik az emberek „régen volt ilyen a környékünkön".
A Csereháti dombvidék csendjét 2006. július 23-án, délután 3 órakor a Pamlényi Református Templom harangjának zúgása törte meg. Ünnepi istentiszteletre hívta a környező falvak gyülekezeteit, valamint a meghívott vendégeket és a település elszármazottait, akik a templom belső felújításának örvendezhettek.
„... annak nagy tetteik hirdessétek, Aki sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (I. Péter 2: 9.)
Az ősidők óta társegyházként működő gyülekezetek az edelényi öregtemplomban szeptember 10-én vasárnap délután iktatták be új lelkipásztorukat, Szűcs Ferencet. A már két éve a gyülekezetben szolgáló lelkipásztor feleségével együtt ellátja Damak és Hegymeg kicsi gyülekezeteinek szolgálatát is.
A 21. század embere már nem ismeri Kolumbusz Kristóf reménykedő tekintetét, amely a távolt fürkészte. A masszív, legyőzhetetlennek, átjárhatatlannak hitt óceán végül maga is úgy látta jónak, hogy a felfedező célba érjen. A köd felszállt, a távolban az óceán kékségét a természet zöldje váltotta fel. Az árboc csúcsáról emberi torok formálta hang zengett: föld, föld. A szívekről óriási súly hengerült el, a sóhajok a siker előtt hódoltak.
Az aggteleki lelkészbeiktatást végigélve a „mégis virágzó almafa" képe jelent meg előttem Wass Albert regényéből. Lehet, hogy a világ változásai közt a mindig másként nehéz és nehezedő életlehetőségekben tizenhárom ültetésből alig marad, de az virágzik. Lehet, hogy száműzötten, de ültetnek.
Új tanévet kezdtünk, és ez azt jelenti, hogy gyermekeink tovább gazdagodhatnak ismeretekkel. Újabbnál újabb tantervek szerint okítják őket az iskolákban. De immár 2000 év óta minden terv és újítás próbáját kiállja az a „jézusi tanterv", ami így szól: „Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy HOZZÁM jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." (Máté19:14)
Immár hagyomány, hogy szeptember végén az Avas-Dél lakótelepen lévő történelmi egyházak együtt ünnepelnek. Nevezik avasi búcsúnak is, lakótelepi missziói napoknak a rendezvényt, amely öt napon át kínál színes programot, találkozási alkalmat az itt élőknek. A római, a görög katolikus és a református egyházközségek közös szervező csapata készítette elő a programot, szólította meg a tágabb szolgáló közösség tagjait. Az összehangolt csapatmunka a közös szolgálat örömében zajlott, mely építette, erősítette testvéri kapcsolatainkat.
Az igazi ünnepek megfényesítik a hétköznapok szürkeségét, s már a készülődés izgalma boldogsággal tölti el a szívünket. Még inkább igaz ez akkor, ha egy közösség vár egy szép napra, hiszen együtt dolgozni, együtt örülni nagyszerű élmény. Ebben lehetett részünk júliusban, hiszen a hónap utolsó vasárnapján ifjú lelkipásztorunk ünnepélyes beiktatására került sor.
Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok Bükkábrányban 2006. július 2-án délután. Reformátusok és római katolikusok, helybeliek és az Egervölgyi Egyházmegye több gyülekezetének képviseletében jöttek a hívek, hogy részesei legyenek Istenünk elkészített áldásainak: régi csodák emlékeinek, és új csodák valóságának.
Az Egervölgyi Egyházmegye lelkipásztorainak, ifjúságának, presbitereinek és gyülekezeti tagjainak összejövetelét, pihenését szolgálja az a ház, melyet június 18-án avattak fel a Tisza-tó egyik üdülőfalujában, Sarudon.
Miközben zajlottak a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának rendezvényei különböző helyszíneken, Mezőkeresztesen kórusjubileumra készültünk, majd ünnepeltünk. A 2006. augusztus 18. és 20. között megrendezett Mezőkeresztesi Napok keretében került sor a fennállásának 150. évfordulóját ünneplő férfikórus köszöntésére.
Örülök a lehetőségnek, hogy tapasztalataimat másokkal is megoszthatom, a hejcei angol táborral kapcsolatban. Ezt a tábort saját gyülekezetünk, a nagyvisnyói református gyülekezet szervezte, immár nyolcadik alkalommal. Amerikából érkeztek fiatalok, hogy minket - akik részt vettünk, majdnem negyvenen - saját nyelvükön tehát angolul tanítsanak.
Az Átányi Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 2006. június 18-án tartotta tanévzáró ünnepélyét. Az ünnepi istentiszteleten dr. Kádár Zsolt az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese hirdette az Igét, s hálát adott Istennek, hogy az egyházmegye fenntartásában működő iskola elérkezhetett második tanévének végéhez.
Örömteli esemény részesei lehettünk 2006. szeptember 17-én, amikor az Olaszliszkai Református Egyházközség új lelkipásztorát iktattuk be. Előző lelkipásztorunk, Iván Barnabás nagytiszteletű úr nyugdíjba vonult. A megüresedett lelkipásztori állás betöltésére országos pályázatot írtunk ki. Több pályázó közül gyülekezetünk egyhangúlag Egeresi Gábor nagytiszteletű urat választotta meg, aki eddig a zemplénagárdi gyülekezetet pásztorolta.
Próbáltam éber maradni és vettem az üzenetet. 1945 januárja óta 60 évig hallgattak történetem magyar katonái jeltelen sírokban temetve. Alázattal figyelték, meddig is tart egy nemzet emlékezete. De 2003 augusztusában meghallottam a „néma kiáltást". Nekiláttam hát, hogy az üzenetet visszahozzam a feledés szakadékának széléről.
Május 14. -
Virágh Sándor lelkipásztor angliai útja során látogatást tett a Londoni Magyar Református Gyülekezetben. Az írásos terítőkkel díszített „üvegháztetejű" templomban a kis falvainkra jellemző elnyújtott éneklés érzékeltette a hagyományőrzést. Az istentiszteletet követően mindenkinek jutott a hetvenes évek divatja szerinti hatalmas méretű csőrös alumínium kannából egy csésze gőzölgő tea, amely mellett kellemes beszélgetésre került sor. Az ottaniak sorsát Tárczy Árpád, az egykori pataki gimnáziumigazgató fia beszélte el, aki a BBC rádió bemondójaként tevékenykedett, jelenleg a gyülekezet „korelnöke" és mindenes gondnoka.
Augusztus utolsó előtti hetét jó néhány kisgyermek a volt „Ispitály" iskolában tölthette. Ezúttal nem tanulással. Gyülekezetünk lelkes tagjainak és távolról érkező segítőinknek köszönhetően sok gyereknek hasznosan teltek a nyári szünet ezen napjai. Ezt a tábort elsősorban a roma gyermekeknek szerveztük.
Hollóházán 2006. szeptember 25-én délután 3 órakor kezdődött az az ünnepi istentisztelet, amelyen a 10 éve épült templomért adott hálát a közelről és távolról érkezett vendégeivel a gyülekezet. Viszonylag korán érkeztünk, így végignézhettük, hogy az emberek jönnek és jönnek és még mindig jönnek.
A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája a 476. tanévét kezdte meg 2006. szeptember 3-án. A református templomban az ünnepélyes tanévnyitón Török Béla vallástanár hirdette az igét az ApCsel 1,7 alapján. A diákok műsorában Rab Zsuzsa Őrtornyaink című versét Hidegh Bernadett 13. E osztályos tanuló, Bella István Áni Máni naptára c. versét Gáliczki Ádám, Szabó Bálint, Szabó Brigitta és Tepliczki Panna 1. osztályos tanulók tolmácsolásában hallottuk.
A 2006-os esztendő Sárospatakon, de református egyházunkban is fontos évfordulók esztendeje. A Kollégium 475. éve megünneplése is messze túl terjedt Sárospatak városán és a Kollégiumon.
Emlékező keresztyén Gyülekezet, Családtagok, nemes Tanulóifjúság! Dr. Újszászy Kálmánné Deák Ilona 1913. január 28-án született Sárospatakon, és 1999. június 11-én hosszan tartó, derűs hittel viselt betegség után, életének 87. évében halt meg Sárospatakon. Egész élete Sárospatakhoz és a Sárospataki Református Kollégiumhoz köthető.
A pataki Kollégium neves diákjai között az egyik legismertebb, meghatározó személyiség Kazinczy Ferencé. Amikor már nem volt pataki diák, akkor is folyamatosan kapcsolatban állt egykori iskolájával. Nem egyszer történt, hogy könyveket kínált a diákságnak.
Két hete már, hogy Magyarországon vagyunk. Ma éppen útban Sárospatak felé. Kisebbik lányom már rég nem kérdezte meg: ez is Magyarország? Az első napokban szinte csak ezzel foglalkozott. Még a Parlament előtt is, a Hősök terén is megkérdezte: ez is Magyarország? Magyarországot - még nem tudom pontosan miért - csak a nagymamája házával azonosította. Most békésen alszik (alszanak). Nem látják a híres tokaji hegyet, a szőlőrengeteget, ezt a furcsa, össze-vissza kanyargó Bodrogot, az alföldet lezáró Sátor-hegyeket.
A Sárospataki Református Kollégium 475 éves jubileumát különböző ünnepi rendezvényekkel ünnepelte, és ezek egyben a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának főrendezvényei is voltak.
„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." (2Tim 1,14)
Közel ezren sereglettek össze augusztus 19-én a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója keretében megrendezett Nőszövetségi Világtalálkozóra, a miskolci Kossuth utcai templomba. A Kárpát-medence csaknem valamennyi egyházkerületéből érkeztek a gyülekezetek nőszövetségeinek küldöttei és az érdeklődők.
Több mint 250 ember volt együtt 2006. augusztus 17-én Miskolcon a Református Világtalálkozó részrendezvényén. A nap megrendezésének célja a hálaadás volt. 10 éve alapította a Békesség Háza Alapítvány a MÁON Református Szeretetotthont, ami akkor, 1996-ban még egy sokkal kisebb épületben, és sokkal kisebb létszámmal indult, mint amivel ma működik. Ez is bizonyíték arra, hogy a mustármagnyi hitből fa is nőhet.
Az 1956. évi forradalmat a magyar nemzet legszentebb szabadságharcának tartom. Nem fogadom el az október 23-i határnapot, amelyet a kormány önkényesen állapított meg. Ehhez a forradalomhoz is tapadt szenny, emberi bűn, a cezúra előtt és után egyaránt, mind a forradalmárok, mind a „rend helyreállítói" részéről. De az a forradalom mentett meg attól, hogy magyarságunk nem szégyen, hanem dicsőség. Kárhoztatjuk azokat, akik tiszta zászlaját beszennyezték.
Ravasz László (Emlékezéseim, 1960)
A mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Mt. 15,11
A szavak védtelenek. Lapulnak szótárak, kötetek lapjain, várakoznak tudatunk mélyén. Némelyeket évekig nem hív elő senki, másokat le-leporolgatnak, fényesre csiszolnak, rongyosra koptatnak. Ismét mások feszengenek csak a rájuk erőltetett beszédhelyzetben. A szavak kiszolgáltatottak.
Elfoglalt, de időt szán ránk. Reggel, mert utána még dolga van. Nehezen szánja rá magát a beszélgetésre, végül győz az a gondolat, hogy bár ő nem érdekes, és nem szeret szerepelni, hátha használ vele az Ügynek.
Egy „rendes" írást a kezdetekkel kellene indítanom. A Kezdet valahol Jézus mennybemenetelénél található, a missziói parancsban. De visszamehetünk Ádámhoz és Évához is.
Amikor a missziói táborról megírtam beszámolómat, még jövő időben fogalmaztam az első, akkor még csak tervezett találkozótól. Nem is gondoltam, hogy még ebben a számban írhatok arról: találkozhattak a fonyi táborozók Nyíriben a parókián. Ricséről és Sátoraljaújhelyről autókkal érkeztek a táborban részt vett gyermekek és felnőttek. Vártuk a találkozást, és bár nagyon készültünk, nem lehettünk biztosak abban, mi fog kisülni belőle.
Mint egy puha meleg gyapjútakaró, úgy borította be az éj az erdő fáit. Ahogyan a reggeli nap felemelte álmos fejét a hegyek és a mezők fölé, a takaró egyre könnyebb és egyre vékonyabb lett. Az éjszakai állatok nyugovóra tértek, közben az erdő nappali teremtményei előbújtak, és élelem után kutattak a tisztásokon.
Megindult lélekkel és nehéz szívvel állok itt e koporsó előtt, hogy végső búcsút vegyek dr. Novák István professzor úrtól, megyei bírósági tanácselnöktől, a város díszpolgárától, a szakma doyenjétől, a mindannyiunk által szeretett és tisztelt Pista bácsitól.
Élete végéig Patak szerelmese, Akadémiánk hűséges öregdiákja volt, magát Nagy Barna szellemi gyermekének, tanítványának tekintette. Nagy Barna közvetítésével ismerkedett meg a barthi teológiával.
Néhány héttel ezelőtt, nem sokkal barátaival, kollégáival együtt ünnepelt 60. születésnapja után elhunyt dr. Bartolomej Jendrus bv-ezredes, aki több szlovák büntetés-végrehajtási intézetnek volt korábban parancsnoka. Szolgált Kassán, hosszabb ideig Eperjesen, végül a lőcsei intézettől ment nyugdíjba.