A Tiszáninneni Református Egyházkerület egy évben négyszer megjelenő lapjának pünkösdi száma hamarosan elérhető a gyülekezetek lelkipásztorainál. Lapunk Meditáció rovatában ezúttal Bundzik Attiláné sajókazai lelkipásztor írását találhatja a Kedves Olvasó. Élő teológia rovatunkban a megbékélés témában olvashatják Barnóczki Anita és Füsti-Molnár Szilveszter gondolatait.
Ma a nagy világban és kis hazánkban is sok embernek kell új életet kezdenie. Gondoljunk csak a japán természeti katasztrófára, a háborús Líbiára, az iszapkatasztrófa károsultjaira.
Múltban elkövetett bűnök és sérelmek, amelyek megbénítanak, fájdalmasak, zsarolnak, kiszolgáltatottá tesznek, tévútra vezetnek. Itt vannak közöttünk féligazságaikkal, hazugságaikkal, leleplező tényeikkel. Behálózzák, és nemegyszer gúzsba kötik a jelenünket és jövőnket. Gyávává, megalkuvóvá, gyengévé, jellemtelenné és végtelenül magányossá tehetnek bennünket.
Én. Engem. Nekem. Velem. Tőlem. Általam. Hozzám. Én. Ezekben a meghatározottságokban telnek jobban-rosszabbul sikerült napjaink. Gondoljuk át a mai napot! A tegnapot. Mi szólt rólam? Mi szólt másról? Mi Istenről? Mennyi gondolat, szó és cselekvés? Érdekes arányokhoz jut, aki komolyan veszi az őszinteséget.
Éneket zengek az Úr nevének! Ezzel az elgondolással gyűltek össze 2011. május 8-án a gönci református templomban az Abaúji Egyházmegye kórusai. Énekelni az Isten nagyságáról, magasztalva nevét, énekelni egymás örömére, és énekelni nem csak azért, mert ez már hagyomány, hanem mert ez az énekes találkozás erősíti a gyülekezetek közötti és a gyülekezeteken belüli kapcsolatokat.
Hangácson a református parókia szomszédságában áll a katolikus templom, s mint ahogy a templomok kertjének takarítása nincs megoldva, így nap mint nap szembesültünk azzal, hogy bizony mind két templomkertre ráfér egy jó nagy tavaszi takarítás. S mikor, ha nem húsvét előtt, hogy mire az ünnep ideér, addigra az Isten házai is rendben legyenek a szívünkkel együtt.
Visszatekinteni és röviden számot adni az elmúlt időről nem is olyan egyszerű. Mégis örömmel teszem, és úgy érzem magam, mint a zsoltáríró, aki ezt írta: „Jóságodról elmélkedünk” (Zsolt 48,10). Isten hozzánk való jóságának és hűséges vezetésének köszönhetően adhatunk most számot a perkupai Gondviselés Református Diakóniai Központ elmúlt egy évéről.
Gyülekezetünk lelkes kis csapata 2011 virágvasárnapját a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő, Weil der Stadtban töltötte. Hittel és nagy várakozással indultunk a hosszú útnak péntek reggel.
Kézműves foglalkozás keretében kavicsfestés volt a szuhogyi hittanos gyermekkel. A különböző formájú „élettelen” kövek az ő kezeik munkája által teljesen „megelevenedtek”. Azok a színek és formák, melyek nagyon egyszerűnek tűnnek, mégis képesek az egyszerű követ is tartalommal megtölteni. Többé nemcsak egy adott súlyt nyomó kisebb-nagyobb kavicsok, hanem már gyermeki kéz által formált alkotások.
Március 20-án, a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékezett a gyülekezet volt lelkipásztorára, Benke Józsefre, aki a múlt században az ott szolgált öt lelkipásztor közül a leghosszabb ideig, egész életén át – 43 évig – ott végezte lelkipásztori munkáját.
Az Arnóti Református Missziói Egyházközség a tíz évvel ezelőtti megalakulásakor hangsúlyozta, hogy a gyülekezeten belüli és gyülekezeten kívüli misszió mellett kulturális programok rendezésével is igyekszik szolgálatot végezni a település minden lakója számára.
Iskolánk címerében ez az Ige áll és kötelez el bennünket arra, hogy – szemben korunk mindennapi gyakorlatával – azzal is foglalkozzunk, ami nem látványos ugyan, de annál fontosabb színtere életünknek: a belső emberrel.
Többéves gyakorlat az, hogy a Borsod-Gömöri Egyházmegye és a felvidéki Gömöri Egyházmegye közösen szervez alkalmakat, illetve rendezvényeinkre kölcsönösen meghívjuk az egyházmegyék közösségének képviselőit. Ennek a jegyében adtunk hálát a határ megnyitásáért Putnokon és Hanván, nyitottunk meg kiállítást Debrecenben, írtunk alá együttműködési megállapodást Varbón, s vettünk részt egyházmegyei közgyűléseken, presbiteri konferenciákon, lelkészértekezleten.
Többéves gyakorlat az, hogy a Borsod-Gömöri Egyházmegye és a felvidéki Gömöri Egyházmegye közösen szervez alkalmakat, illetve rendezvényeinkre kölcsönösen meghívjuk az egyházmegyék közösségének képviselőit. Ennek a jegyében adtunk hálát a határ megnyitásáért Putnokon és Hanván, nyitottunk meg kiállítást Debrecenben, írtunk alá együttműködési megállapodást Varbón, s vettünk részt egyházmegyei közgyűléseken, presbiteri konferenciákon, lelkészértekezleten.
Gyönyörű, verőfényes napsütésben gyűlt össze április 7-én, délután az Egervölgyi egyházmegye gyülekezeteiből érkező lányok, asszonyok serege a mezőkövesdi református templomba. Az egyházmegyében immáron hagyomány, hogy virágvasárnap délutánján Isten előtti elcsendesedésre, és együttgondolkodásra hívja az egyházmegye elnöksége a női szolgálattévőket és nőtestvéreket.
Alig több mint másfél éve költöztünk feleségemmel Noszvajra. Úgy döntöttünk, hogy távol a város zajától, ebben a festői, hegyvidéki faluban kezdjük el közös életünket. Mióta kihoztam egy fiatal magyar vizslát a menhelyről, tudom, hogy mit jelent, ha egy állatnak jóformán kielégíthetetlen a mozgásigénye.
Egyházmegyénkben Szilvásvárad adott helyet május 7-én a tavaszi ifjúsági találkozónak, ahonnan mindenki nagyszerű élményekkel tért haza az otthonába. A programot a REFISZ biztosította. A körülbelül 70 fős csapat a szilvásváradi általános iskola aulájában helyezkedett el.
Egy norvég alapú pályázat adott lehetőséget Szerencsen a történelmi városközpont épületeinek felújítására. Három épület tartozik bele ebbe az együttesbe, köztük van református templomunk is környezetével együtt.
A hosszú tél után Istennek kegyelméből 2011. április 1-jén és 2-án Szerencsen presbiteri konferencián vehettünk részt nagy létszámú hívő közösségben. Szükség volt erre az alkalomra, erre a lelki töltődést adó ajándékra.
Méltó és illő, hogy emlékezzünk azokra a lelkipásztorokra, akik előttünk jártak, és akik nemcsak lelkipásztori szolgálatukat, hanem földi életüket is befejezték. A zempléni egyházmegye példát mutat ebben az emlékezésben.
Az Iowa állambeli Waverly városa evangélikus egyetemének kórusa látogatott Sárospatakra európai koncertkörútja során. A 85 tagú kitűnő együttest sárospataki családok látták vendégül. Önálló koncertjük mellett zenei szolgálatot végeztek a ballagási és anyák napi istentiszteleten. A Wartburg váráról elnevezett kórust népes delegáció fogadta Eisenachból, akik sárospataki testvérvárosi kapcsolat keretében voltak jelen.
Akit az Isten magyarnak teremtett, és itt tartott a Kárpát-medencében a szabadmadár tépte szegfűs időszakban éppúgy, mint évtizedekkel korában az „átkosban”, az nem tud a jelenlegi határainkon túl élő testvéreinkre úgy gondolni, mint: 23 millió románra, akárhány millió szlovákra, stb.
Egyházkerületünk gyülekezeteinek vannak közös hagyományai és közös ügyei. Immár hagyománynak tekinthető, hogy közös ügyeinkről évenként két alkalommal falvainkból és városainkból egybegyűlve közösen gondolkodunk. Egyházunk nem a világból kiszakítva létezik: gondjainkat, kérdéseinket, feladatainkat meghatározza korunk gyorsan alakuló, változó társadalma, melyben egyre nagyobb hiány mutatkozik a szerető szívek, segíteni induló lábak és a másikért tenni kész kezek iránt. Nem véletlen tehát, hogy ez az év az önkéntesség éve, közös gondolkodásunk, tavaszi lelkész-presbiteri konferenciánk témája pedig mindezek alapján maga az önkéntesség.
A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda 2009-től ápol testvériskolai kapcsolatot a felvidéki, Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájával.
Egy oktatási intézmény oktató-nevelő munkáját sokféle módszerrel vizsgálják, mérik. Vannak számszerűsíthető mutatók, amelyek fehéren-feketén megmutatják, hogy bizonyos szempontból jobban vagy rosszabbul teljesít egy iskola. Léteznek azonban ettől szubjektívabb, ám esetenként számunkra sokkal érdekesebb tükrök is. Például az, ahogy az érintettek, vagyis a diákok látják az iskolában töltött négy vagy nyolc esztendőt. Mit tanultak, mit visznek magukkal tarisznyájukban? Ennek megírására kértünk gimnazista és általános iskolás ballagó diákokat.
Ezzel az igeverssel hívogattuk a Sárospataki Református Kollégium valamennyi énekelni szerető tagját vegyeskarunk első alakuló próbájára, melyet 2011. február 1-jén tartottunk.
Az utóbbi hetekben Gyöngyöspata a cigány-magyar együttélés konfliktusosságának szimbólumává vált. Egyesek az együttélés lehetetlenségét próbálják megmutatni általa, mások bűnbakokat gyártanak, ismét mások pedig személyes vagy csoportos érdekeik játszóterére dobva a szalagcímmé vált közösségi bűnt, terhet és nyomorúságot, önös érdekeik elérésének eszközévé tapossák és silányítják azt, ami sokak egyetlen és egyszeri élete. Nem új jelenség ez. Az elmúlt években Olaszliszkával kezdődően oda-vissza válnak szimbólummá településnevek és események cigány és nem cigány részről egyaránt.
Csodák márpedig vannak! Ismételten megkaptam ennek a hihetetlennek tűnő mondatnak a valós, kézzel fogható bizonyítékát tegnap. Ez akkor történt, amikor a Jókai Mór Református Általános Iskola hetedikeseinek tartottunk foglalkozást. Azért nem mondom, hogy órát, mert annál több és másabb volt. Kötetlenebb, a merev iskolai keretektől mentes, sokkal mozgalmasabb és sokkal hangosabb. Ez is volt a célom, hogy más legyen, és ezáltal is maradandó nyomot hagyjon a gyerekekben. A feldolgozás menetétől talán csak a téma volt érdekesebb: „A testkép”. De csak szép sorjában, kezdjük az elején!
Nemrég kénytelen voltam leporolni otthoni gyűjteményem a Sárospataki Református Lapok korábbi számaiból, mivel határozottan emlékeztem egy általam keresett cikk megjelenési dátumára. Emlékezetem persze megcsalt, így több újságot is átlapoztam, mire megoldottam a rejtélyt és megtaláltam, amit kerestem. „Nekem könnyű dolgom van” – mondhatja a Kedves Olvasó, hiszen szerkesztőként a keresett cikkeket a számítógépen is könnyen megtalálhattam volna.
Nem régi hír: Kazincbarcikán az Egyházkerület új alapítással átvette egy általános iskola működtetését. Lesz tehát a barcikaiaknak, és a környékbeli falvak reformátusságának iskolája. A nagy terv megvalósulásán sokat fáradozó helyi lelkipásztorral és feleségével régóta témája beszélgetéseinknek az intézményátvétel. Ők ajánlották figyelmembe az egyik „álmodót”, Székelyné Varga Máriát, aki nem csak álmodni segíti őket, de a megvalósításból is oroszlánrészt vállal. El is kísértek a „Kistérségi Társulás” irodájába, beszélgetésünk helyszínére.
Először a Tiszteletes Úrtól kapott puli hogylétét tisztázzuk, hiszen a tenyésztőnek és a gazdának egyaránt fontos a kis Csoma, aki nemrég került új helyére. Aztán lassan megtudom azt is, hogy vegyészmérnök férjével él, fia gépészmérnök, lánya pszichológus, a szűk család és gyermekek választottjai élnek együtt egy fedél alatt.
Genfben időközben megváltozott a politikai helyzet. Bern városával egyre inkább megromlott a viszony, s a polgárságon belül azok befolyása kezdett érvényesülni, akik a reformátorok visszahívását kívánták. Már 1540-ben puhatolóztak Strasbourgban Kálvin szándéka felől, a következő évben pedig vissza is hívták.
Dr. Horváth Barna munkáiból könyvsorozat készül. Egy tizenöt kötetesre tervezett életműsorozat, melyben prédikációi és teológiai írásai mellett kéziratban maradt vagy könyvben publikálatlan művelődés- és irodalomtörténeti, helytörténeti, szépirodalmi munkái mellett beszédei, újságcikkei, önéletírása, már kötetben megjelent dolgozatai is helyet kapnak majd.