Az Egervölgyi Egyházmegye női szolgálattevőinek találkozója

Énektanulással kezdődött az alkalom, amit Patay József és felesége, a mezőkövesdi gyülekezet tagjai vezettek. Örvendezésről és Isten közelségéről szóltak a dalok. A nyitó áhítatot Pappné Szakács Csilla tibolddaróci lelkipásztor tartotta a Filippi gyülekezethez írt levél 2,5-11 része alapján. Arról a krisztusi indulatról beszélt, amely meghatározója lehet keresztyén életünknek és szolgálatainknak. Ez az indulat, a mi közösségeinket elevenné és kívánatossá teszi a világ fiai számára.

Az áhítat után Gordosné Balogh Eszter helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Kádár Zsoltnak, az egyházmegye esperesének nyitó gondolatait követően az átányi női kar szépen csengő énekeit hallgathattuk. Druzsbovszkiné Katinka mély mondanivalójú szavalata vitte gondolatainkat az előadásig, amit dr. Bodó Sára professzor tartott: „Női sorsok üzenete a Bibliából” címmel. Az előadó kiemelte Ábrám és Szárai történetét, amelyet hallgatva átélhettük, hogy a Biblia több ezer éves asszonysorsa és a ma élő asszonyok helyzete mennyire egyforma. Az Isten előtti csendben és engedelmességben találta meg Szárai, a későbbi Sára a megoldást férjével, Ábrámmal a későbbi Ábrahámmal együtt életük nehéz kérdéseire.

„Mert az ÚR megsebez, de be is kötöz” – hallhattuk Victor Jánosné lelkipásztor bizonyságtételét, aki bensőséges hangon szólt életük nehézségeiről és arról a csodáról, amit éppen a nehéz pillanatokban Istennel együtt élnek át ő és a gyermekei.

A Pásztorok lelkészi kórus éneke a bizonyságtétel lezárásaként hangzott fel ezután: „Jézus engedj hozzád térnem… (RÉ. 342.d.) A záróimádság és az áldás után a mezőkövesdi Millennium étterem pazarul megterített asztala mellé szeretetvendégségre hívtak mindenkit vendéglátó gazdáink. Az ottani beszélgetésekből kiderült, hogy sokan áldott lelki alkalomnak, a hitüket megerősítő közösségnek tartották ezt a vasárnap délutánt. Feltöltekezve és hitben felvértezve indult haza mindenki. Soli Deo gloria! Legyen Istennek hála ezért a délutánért, s adja, hogy amit ott tanultunk, meg tudjuk élni a hétköznapokban.

Pappné Szakács Csilla, Tibolddaróc