Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
Vannak napok, mind az ember, mind egy-egy gyülekezet életében, melyek hosszú időre emlékezetesek maradnak. Vannak napok azonban, melyeket nem csak az emlékezés őriz, mert többek egyszerű emlékeknél, maguk határozzák meg az eljövendő holnapot. Ezekkel a sorokkal egy ilyen napra emlékezem.
Ez év nyarán a mátraházi lelkészüdülő adott helyet egyházkerületünk lelkipásztorainak a család témakörben megrendezésre kerülő továbbképzésének. Családdal jöhettünk, hogy családias légkörben a család problémáiról hallgassunk előadásokat és beszélgessünk.
„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!" Ezt olvashatjuk a Példabeszédek Könyve 1. részének 8-9. verseiben.
A nyáron újra alkalmunk nyílt átlátogatni Szlovákiába, hiszen másodszor rendezték meg Borzován a Református Tinitábort, amely most egyben Zenetábor is volt. Az idén kilenc fiatal látott neki a nagy kalandnak, és úgy érzem, egyikünk sem bánta meg, hiszen rengeteg élményben volt részünk.
Kegyeletes ünnepségsorozat színhelye volt az egykor Gömör-vármegyebeli Putnok város református egyházközségének gyülekezete 200 éves kőtemploma felépítésének évfordulóján.
Nagy örömmel és hálaadással írtam folyóiratunk 1993. évfolyamának októberi számában arról, hogy '92 augusztus 30-án ünnepélyes templomi tanévnyitó istentisztelettel megnyitotta kapuit újra alapított református általános iskolánk, 16 kisdiákkal és két tanító nénivel.
Szeptember utolsó vasárnapján délután 2 órára hálaadásra hívtak és szóltak a harangok. A meghívott vendégek, a gyülekezet tagjai örömmel jelentek meg Isten házában, szépen felújított templomában. Régi vágyuk és óhajuk teljesült a gyülekezet tagjainak, amikor augusztus elején elkezdődött a templom belső felújítása.
Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok Tiszatarjánban 2004. augusztus 22-én délután. A gyülekezet közösen emlékezett a kései utódokkal a faluban élt Édes Gergely költőre, lelkipásztorra, valamint fiára, az 1843-tól 1863-ig helyben szolgáló Édes Albertre és unokájára, az 1863-1900-ig helyben szolgáló Édes Vincére.
„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról még pedig mint megfeszítettről." - hangzott az Ige az első Korinthusi levélből, szeptember 26-án Mezőnagymihályon, ahol hálaadó és beiktató nap volt a gyülekezetben.
Szeptember 1-jén megnyitotta kapuit Heves megye és egyben az Egervölgyi Református Egyházmegye első református általános iskolája Átányban. Az iskola ünnepélyes átadására, megnyitására szeptember 18-án került sor. A gyülekezet lelkipásztorának, Ferenczfi Zoltánnak az iskola ünnepélyes megnyitójára kiküldött meghívóleveléből idézünk:
Immár hatodik alkalommal rendezhettük meg a nyári evangélizációs angoltábort a nagyvisnyói gyülekezetben. Ezeket a táborokat helyi segítőkkel, lelki barátokkal és nem utolsó sorban az Észak-Amerikai Református Egyház nyári missziós csapataival rendezzük, akik évről évre más-más felállásban érkeznek hozzánk.
A sátoraljaújhelyi gyülekezet ebben az évben immár 9. alkalommal töltötte el együtt a nyár egyik hetét. A gyülekezeti táborra 2004. augusztus 9-13 között került sor a berekfürdői Megbékélés Házában.
Június 20-án Sárospatak volt házigazdája a zempléni presbiterek vasárnapjának. Az istentiszteletet követően dr. Erdei Pál egyházmegyei gondnok és Sipos István gyülekezeti főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket.
Száz éve született dr. Jakó János
2004. július 10-én a családtagok és Sárospatak város tisztelgő közönsége jelenlétében emléktáblát avattak a főiskola orvosának, dr. Jakó Jánosnak a tiszteletére az egykori ifjúsági kórház - a jelenlegi Kazinczy Internátus - falán. Ebből az alkalomból dr. Nagy Béla emlékezett meg elődjéről és életművéről.
Újabb Kövy Sándor-díjast köszönthettünk
A Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége a pedagógusok elismerésére alapított Kövy Sándor-díjat dr. Erdei Pálnénak, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma igazgatóhelyettesének adományozta. A kitüntetést 2004. június 20-án a tanévzáró keretében adták át. A kitüntetettet dr. Lénárt Attila laudációjával köszöntjük.
Tanévkezdés a gimnáziumban 2004.
A tanévnyitó ünnepéllyel kezdetét vette a sárospataki gimnázium 474. tanéve. 2004. szeptember 1-jétől 24 gimnáziumi osztályban 714 tanuló, közülük 163-an a 7. és a 9. évfolyam tanulói, 22 általános iskolás.
„Minden iskola annyit ér, amennyiben szolgálni tudja a reá bízottakat."
Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma a város legrégebbi, legpatinásabb oktatási intézménye. 1531-ben Isten kegyelméből protestáns iskola született gróf Perényi Péter koronaőr, a pataki vár urának hathatós támogatásával. Az iskola patrónusai, fenntartói a pataki vár református vallású földesurai voltak évszázadokon át: a Perényiek, a Dobók, a Lorántffy és a Rákóczi családok.
Ettől a tanévtől új munkatársként Pásztor Gyula volt szuhogyi lelkipásztor kapcsolódik be a teológiai oktatásba, aki főállású gyakorlatvezető tanárként dolgozik akadémiánkon. Feladata a gyakorlati képzés sokféle területe, a gyakorlatok megszervezése, felügyelete, beleértve a legációt és a gyülekezeti gyakorlatokat, kiszállásokat, amelyekre ebben az évben is szívesen fogadunk meghívásokat a gyülekezetektől.
Bemutatkozás
1956. október 21-én születtem Tarjánban, Komárom megyében. Édesapám református lelkész volt Gyermelyen, édesanyám pedig a helybeli egyszemélyes posta vezetője. Az általános iskolát Gyermelyen végeztem, középiskolába a Debreceni Ref. Koll. Gimnáziumába jártam. Ott érettségiztem, s utána a Debreceni Theologián folytattam tanulmányaimat. Második lelkészlépesítő vizsgámat 1981-ben tettem le.
Sárospataki fiatalok Németországban
Amikor a közel huszonnégy órás vonatozás után a 15 sárospataki fiatal egy július végi délután megérkezett a Keleti-tenger partjára, a németországi házigazdák és az angliai vendégek nagyobb részét régi ismerősként köszöntötték.
Benyomások, gondolatok a Doktorok Kollégiuma 2004. évi üléséről
Altalában az a benyomásom, hogy megváltozott a Doktorok Kollégiuma egészének, működésének a légköre. A szaktanfolyamok, s ezeket követően a Doktorok Kollégiuma, s a szaktanfolyamok mintájára a Doktorok Kollégiumának szekciói abból a felismerésből születtek, hogy egyházunk számára szükséges a teológiai tudományok művelése, művelőinek a számontartása és megbecsülése. Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha mindez luxus, felesleges teher lenne.
Június vége, július eleje. Régen volt, nem sokkal előző számunk megjelenése után. Jegyzeteimet lapozgatom, és újra látom a csoportot, hallom a hangokat, felidéződik sok-sok gondolat, mellyel gazdagabb lettem. Nem voltunk sokan, de jó volt.
„Nem unod még?" - elképzelem, hogy ezt kérdezi osztálytársától egy diák, mikor az év eleji kérdésre („Hol voltál nyáron?") az ezt feleli: „Kántorképzőn!"
Ezer fiatal a Sportcsarnokban. Legidősebb fiatalunk nyolcvan éves, a legtöbben mégis a tizenöt-huszonöt közötti korosztályt képviselik. Reggel nyolctól folyamatosan érkezünk: ki busszal, ki vonattal, ki autóval. Sokan, sokfelől.
Lapunk 2003 decemberi számának fórum rovatában jelentettünk meg egy vitaindító cikket „Holtomiglan-holtodiglan?" címmel. Ehhez kapcsolódva érkezett szerkesztőségünkbe a következő írás.
Terrorizmus ma
A huszadik század tele volt erőszakkal és könyörtelen ideológiai harcokkal, melyek milliókat mészároltak le egy jobb jövő nevében. Akár fasisztának, kommunistának, szocialistának vagy kapitalistának nevezték azt a jövőt, a valóság nem volt más, mint háború és halál - a háború véget értével pedig milliók fölötti diktatúra.
A családokban betöltött gyermeki szerepek közül az elmúlt cikkben a hőssel ismerkedhettünk meg. Talán nem is gondolnánk, hogy a hős és a bűnbak szerep milyen közel is állnak egymáshoz.
Régen, az idők kezdetén a pók hatlábú volt, színjátszó szárnyakkal és gyönyörű szép külsővel. Jókedvűen szállt egyik virágról a másikra. Szívesen fürdött a napfényben. Barátai szerették, de egy rossz tulajdonságára gyakran figyelmeztették. Rettenetesen kíváncsi volt. Mindig mindenről és mindenkiről tudni szeretett volna mindent.
Frank Sawyer, Isteni célok és emberi lehetőségek(Debrecen: Hernád Kiadó, 2004)
„Ennek a tanulmánygyűjteménynek a címe - Isteni célok és emberi lehetőségek - azt fejezi ki, hogy egyszerre élünk egy magasztos elhívás szerint és emberi korlátaink között.
Gyászoló Szeretteim!
1930 szeptemberében - 10 évesen - együtt indultunk sok-sok közös jellemzővel akkor legfőbb célunk felé, hogy pataki diákok legyünk és lehessünk. Ekkor ugyan még nem tudtuk, amit a költő így fogalmaz: „Diák marad az ember, amíg él, / S leckéjét a sírig tanulja, / S nehezebbet folyvást a réginél." Azután és azóta megtanultuk megint közösen, de most már együtt - először itt Patakon 12 diákéven át - majd pedig eddig 85 éve a földi életben.
„Hitvallásom:
Köszönöm a Gondviselőnek, hogy emelt fővel járhatok. Csak az Úristen segítségével alakulhatott ki bennem egy olyan túlélési stratégia, amelyben sikerült megőriznem a legdurvább, a legaljasabb, a leggonoszabb világban magam világát. Példaképeim segítettek a saját utamon járni... Egyet tudok, hogy a jót csupán a jóért teszem. Nem várok viszonzást, hálaszót, mert ami nekem jó, az jó másnak is. Így csak örökségemet osztottam szét, és ennyit tenni kellett."
Ézs 40, 2. „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért."