A hét az Abaúji Egyházmegye szervezésében és az Egyházkerület támogatásával valósult meg. Kerületünkből 60 fő, lelkész, házastárs és gyerek vett részt az ötnapos programon. Az ifjabbak felügyeletével az apróságoknak berendeztük a padlásteret óvodának, a felnőttek pedig színvonalas előadásokban szembesülhettek a család témájának problémáival és kérdéseivel. Egy lelkipásztor életében a család mint téma, két színtéren is előkerül. Az első a saját családja, a második pedig a gyülekezet, ahol az emberek családokban élnek. Az előadásokból és beszélgetésekből hamar világossá vált, hogy ezt a két területet nem nagyon lehet szétválasztani. A lelkész saját családi élete és gyülekezeti tagjainak családi élete hordozhat ugyanolyan problémákat, és igényelhet hathatós megoldásokat. A parókián lakó lelkészcsalád nem inkubátorban lakik, hogy az ő családját ne veszélyeztetnék külső és belső erők. A parókia nem inkubátor-ház, hogy a lelkész ne vegyen észre rajta kívül, gyülekezetében végbemenő pozitív vagy negatív dolgokat. A lelkész családja és gyülekezeti tagjainak családjai, vagyis az összes család segítségre szorul.

Első nap Török István (Sárospatak) a család bibliai alapjáról beszélt. Elmondta, hogy az isteni teremtő rend az egy férfi és egy nő, akiknek az Isten képmását kell(ene) a gyermeknek továbbadniuk. A szülők feladata, hogy közvetítsék Istent a gyermek felé. Mennyivel hatásosabb lenne a hitoktatás, ha ez a szülők részéről megtörténne. Az istenkép apai és anyai szerepen keresztül ivódik bele a gyermekbe. Így az anyai vonásokból az engedelmesség és a segítőtárs szerep, míg az apai vonásokból a határozottság vonása megy tovább. Kedves Olvasó! Egy kérdést hadd tegyek fel: Ezek a szerepek így vannak -e a Te családodban? Vagy ezek a szerepek felborultak otthon...?

Második nap pont erről: A szerepvesztések a mai családban címmel hallhattunk előadást Örsi Anikótól (Sárospatak). Először tisztáztuk, mit is takar a „szerep" fogalma: Isten küldetési rendjének megismerése és megtalálása. Így vannak női és férfi alapszerepek. A nőknél például ezek: otthonra vágyás, otthon varázslása, támaszt kapni, biztonságra vágyni, engedelmesség, élet hordozása. Férfi szerepek: önbizalom, biztos életerő, felelősség, biztonság adása, megbocsátás képessége, egészséges öntudat... Most is érdemes egy kicsit elgondolkozni: Vajon az én életemben, gyülekezetemben helyén vannak ezek a szerepek? Szerepvesztés van a ma élő emberekben: a nő már nem igazán teremtő erő, gondoljunk az abortuszokra; a férfiakból hiányzik a biztos életerő, gondoljunk csak az öngyilkosságok magas számára. A család létfenntartása, struktúrája megváltozott, a tekintélyelv megszűnőben, az ünnepek rangja hiányzik... Mi lehet a megoldás? Először is nem nézhetjük tétlenül, hogy körülöttünk egyre több családi élet tönkremegy, másodszor erősíteni kell a pozitív példákat, segíteni kell a családokat, hangsúlyt kell helyezni a jegyesoktatásra.

Harmadik nap A hitre való nevelés a mai családok életében, avagy a keresztyén szülő szerepe a gyermek lelki fejlődésében című témakörrel foglalkoztunk Baráth János (Sárospatak) előadása alapján. Augustinus azt írja: „A szülők élete az a képeskönyv, amit a gyermek először olvas." Ha a szülőkről azt mondjuk, hogy válságban vannak, akkor a gyerekekről sem mondhatunk mást. Minden szülői viselkedés vagy éppen szerepvesztés hatással van a gyerekekre. Ismerős a kórkép. Mit tegyünk? ... „A szülőket nem szabad magukra hagyni, hanem a lelkipásztornak segíteni kell őket, hogy Isten szerint töltsék be szülői hivatásukat. A lelkipásztor nagyon sokat foglalkozhat/foglalkozik gyerekekkel (hittanóra, gyermek-istentisztelet, ifjúsági óra, gyermektáborok). Így megvan a lehetősége arra, hogy időben felismerje és segítsen, ha valamelyik gyermek lelki fejlődésével baj van. (Ehhez persze valóban ismerni kell a gyermek lelki fejlődését.) Sokszor azonban nem is a gyermekeken kell közvetlen segíteni, hanem sokkal inkább a szülőkön."...

Utolsó nap Az egyház szerepe az intézetben élő gyermekek segítésében című témakör került elénk Baráth Andrea előadásából (Sárospatak). Idézet az előadásból: „Egyre több kutatás bebizonyítja, hogy az intézeti nevelés nagyon nagy kárt okozhat ... a gyermek életében. Nemcsak a pszichológia szempontjából megközelítve fontos, hogy milyen környezetben éli az ember az első éveit, hanem a hit szempontjából is. Ugyanis a csecsemőkori élmények meghatározhatják és befolyásolhatják a csecsemőkor utáni hitéletet. Ezért a teológiai tudománynak is vizsgálnia kell a csecsemőotthonok hatásait a gyermek életére, különösen a hitéletére vonatkozóan. A lelkipásztori gyakorlatban pedig azért fontos ez a kérdés, mert a csecsemőotthonokban felnevelkedett gyermekeket is tanítványokká kell tenni. A káros hatások megszüntetéséért vagy megelőzéséért pedig mindent meg kell tenni." Az előadás megrendítő képet tárt elénk az intézeti gyermekek életéről. Minden előadás után a témáról sziporkázó beszélgetés kerekedett ki a jelenlévők között. Ezután döbbenetes csend lett úrrá rajtunk. S még jobban megerősödött bennünk az a nézet, hogy ezt nem lehet tétlenül nézni. Segítenünk kell a családokon, gyerekeken, a körülöttünk élő embereken.

Bihari Richárd lelkipásztor