„Mert nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." 2Timóteus 1:7
Milyen lélek van bennünk? Sokszor nem is tudjuk.
Az úton járás közben, a megoldásra váró feladatok közepette azt a jó hírt meríthetjük az Igéből, hogy az elhívott életek nincsenek egyedül. Ott van mellettük Jézus, a Mester, aki vezeti, s mindenre megtanítja őket.
Sok minden történt hazánk, népünk életében. Ha visszatekintünk, akkor elmondhatjuk, hogy voltak szép, és keserű napok és évek is történelmünkben. Bár szétszakadva élünk a világ negyvenhárom országában, van egy dolog, ami nem ismer határokat. Ez pedig nem más, mint az Élő Isten szava, magyarul. Határok születtek az ismert és sokszor elhallgatott „békeszerződés" kapcsán.
„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!" Zsolt 84, 5
Valóban emlékezetes nap volt 2007. március 11-e a szendrőládi református gyülekezet életében. A számára legkedvesebb helyen, az Isten házában köszöntöttük Lekori József testvérünket és kedves feleségét, Margit nénit, akik 76 éven át látták el hűséggel a harangozás és templomtakarítás szolgálatát.
2007. január 21. és február 16. között a Budapest Budai Egyházközség terme adott otthont az Ekhardt Júlia fotóiból készült, abaúji református templomokat bemutató kiállításnak.
Hogyan kezd valaki könyvet, „saját történelmet" írni?
Eredetileg Édesapám tervezte azt, hogy megírja élete történetét, de ez sajnos nem valósult meg. Sok minden írhatott volna, de már hozzá sem tudott kezdeni.
A gyülekezetek életének eseményeiről általában úgy tudunk hírt adni, hogy lelkipásztorok meghívnak bennünket egy-egy alkalomra. A nagypénteki meghíváskor úgy éreztem, mintha egy szépirodalmi mű címével találnám szemben magam.
Műemlékvédelemért Forster Gyula-Emlékéremben részesül Bihari Richárd, az alacskai református gyülekezet lelkésze, aki több éve lépésről lépésre haladva óvja és állítja helyre templomukat. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legszegényebb területén álló templom felújításához pályázatok segítségével teremtette elő az anyagi forrásokat.
„Sokat cselekedtél Te, Uram, Istenem, a Te csodáiddal és terveiddel miérettünk; semmi sem hasonlítható Hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám." (Zsolt. 40:6)
A 40. zsoltár fenti verse állt a meghívón, mely az ónodi gyülekezet hálaadó alkalmára szólt. Április 29-én vasárnap délután tíz év elvégzett munkájáért, épülésekért, bővülésekért adott hálát a gyülekezet és a közelről s távolról érkező vendégek.
A Dél-Borsodi Területi szervezet a legfiatalabb a Magyar Református Presbiteri Szövetség tagszervezetei között, hiszen hivatalosan csak a múlt év őszén alakult meg. Ezt megelőzően is voltak már kísérletek arra, hogy a nagy Borsod-Gömöri egyházmegyén belül több szervezet alakuljon. Így pl. a korábbi miskolci presbiteri konferenciákon vetődött fel egy Miskolci Területi Szervezet létrehozása, ez azonban elsősorban bürokratikus okok miatt meghiúsult.
z 1969 óta állandó lakó nélküli Parókia épülete három évtizeden át református nyári táboroknak adott otthont, de időközben kiderült, hogy a mai kor követelményeinek már nem felel meg, ezért fejlesztésre szorul. Hangó István tiszteletessel közösen végzett hosszú előkészítő munka után Csomós József akkori esperes elvi és anyagi támogatásával 1998-ban az épületegyüttest sikerült bevonni egy pályázati programba.
Egyházkerületünkben talán kevesen tudják azt, hogy az egyházközségek melyik csoportjában kell keresnünk a Felsőtárkányi Református Gyülekezetet. 2007 előtt önállóan sehol sem találkozhattunk az egyházközség nevével, mert addig az andornaktályai központú missziói egyházközség szórványgyülekezetei sorába tartozott.
Egy szép áprilisi vasárnap délután a nemrég még missziói egyházközségként szolgáló mezőkövesdi eklézsia adott otthont az Egervölgyi egyházmegye női szolgálattevői találkozójának.
Az egervölgyi egyházmegyében élő vagy itt szolgáló nyugdíjas lelkészeket és lelkészözvegyeket hívta össze az egyházmegye esperese, dr. Kádár Zsolt testvéri találkozóra Egerbe, március utolsó délutánjára. Még színesebbé és gazdagabbá tette ezt a találkozót az, hogy egri kiránduláson volt az egyházmegye fenntartásában működő átányi református általános és művészeti iskola két osztálya néhány pedagógussal, a 2. és 3. osztály, és az a két csoport - ahogyan az esperes fogalmazott - az előttünk jártak és az utánunk jövők nemzedéke találkozott egymással.
Ünnepi virágvasárnap. Hozsanna! Áldott, aki jő az Úr nevében! E mondat visszhangzott énekben és imádságban azok felé, akik a pataki templomban szentelték meg az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásának emléknapját. Az istentiszteleti szolgálatban részt vettek az e napon a református Gimnáziumból gyülekezeti kiszállásokra kirajzott osztályok közül a Gyenge Zsolt tanár úr tizenkettedikesei.
Így szól az Úr: „Ne félj mert megváltottalak, neveden szólítottalak: enyém vagy!" (Ézsaiás 43:1) S valóban: 2006-ban, amikor felnőtt fejjel konfirmálhattunk, az Igéből ezt az idézetet teljes valónkban átélhettük. Jó volt megtapasztalnunk, nemcsak gyermekek, hanem mi felnőttek is részesülhetünk e kegyelemben.
„Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön."(Zsoltár 46,9)
Az évnek sok olyan ünnepe, jeles napja van, amelyről valamilyen formában megemlékezünk. Az egyházi és nemzeti ünnepek mellett e sorba tartoznak a természettel, környezetünkkel kapcsolatos jeles napok is.
Ha ezt a szót halljuk: istentisztelet, akkor eszünkbe jutnak egyszerűségükben is szép templomaink fehér falaikkal, megindító istentiszteleti liturgiánk, fekete palástos lelkészeink, Krisztus-központú igehirdetések, zsoltáraink-dicséreteink.
Beszámoló a Lévay József Református Gimnázium és DiákotthonKarácsony és Pünkösd közötti eseményeiről
Kedves gyülekezeti Tagok!
A Lévayról a Sárospataki Lapoknak minden második számában olvashatunk átfogóbb beszámolót. Így szeretnénk közelebb vinni gyülekezeteinkhez intézményünket, és közelebb hozni intézményünkhöz gyülekezeteinket. Most Jézus Krisztus születése és az első gyülekezet születése ünneplésére rendelt időpontok közötti eseményeinket visszük közel gyülekezeteinkhez...
A 2007. esztendőt a Magyarországi Református Egyház a közösségek évének nyilvánította. Közösség ott van, ahol az emberek közös értékeket vallanak, közös célokért közös tevékenységet végeznek, és közösen élvezik ennek gyümölcsét. Keresztyén közösség ott van, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus Krisztus nevében.
Idén harmadszor járt iskolánk küldöttsége - a Diákpresbitérium tagjai - Kárpátalján. A munkácsi gyülekezet vendégszeretetét élvezve megismerkedtek Munkács nevezetességeivel, eljutottak Beregszászba, vasárnap pedig a nagyberegi református templomban szolgáltak.
A Sárospataki Református Teológia Keresztyén Filozófiaintézetének szervezésében került sor arra a továbbképző konferenciára, melynek előadója a hollandiai történelmi református egyházon belül működő református szövetség főtitkára, dr. Ir. Jan van der Graaf volt. „Egyház és kultúra" címmel tartott előadásában az egyház kultúrához való viszonyulásának három lehetséges módját érintette: a szembenállást, az azonosulás, valamint az átalakítást.
Mostanában sokan aggódva nézzük hazánk sorsának alakulását, romboltatását és romlását, gyakran szomorkodva, máskor elkeseredve és bosszankodva hallgatjuk a híreket. Hazánk vezetői közt szép számmal akadnak olyanok, akik korunk minden züllöttségét nyíltan sugározzák, ugyanakkor érezzük a keresztyén kötelességet: „tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért..."
Hétköznap délután érkezem Sajósenyére, hogy az előre egyeztetett időpontban beszélgethessünk. Egy nagyobb csoportot találok a szép épületek által határolt rendezett kis udvaron. Sétálni készülnek együtt. Már az iroda ablakából látom indulásukat. Nem figyelhetem sokáig őket, hiszen nem ezért jöttem.
Pünkösd ünnepe kapcsán elgondolkodhatunk Istennek azon a csodáján, hogy a tanítványi bizonyságtételt az igen vegyes összetételű hallgatóság minden tagja a saját nyelvén értette. Szokás ilyenkor párhuzamot keresni a bábeli nyelvzavar történetével, ám a kép nem ilyen egyszerű, és kérdéseket vet fel. Vajon a bábeli eseménysorban büntetésként a mai értelemben vett nyelvcsaládok és nyelvek jöttek létre a maguk szép rendje szerint, amelyekben olykor-olykor még el is gyönyörködhetünk? Vagy a pünkösdi történet arról szól, hogy Isten Szent Lelke tolmácsként működött a sokfelől jött emberek tömegében? Vagy más mondanivalót sejthetünk e bibliai leírásokban? Erről kérdeztük Török István vallástanár lelkipásztort.
Új rovatot indítunk „Tudós lelkipásztoraink" címmel, amelyben szeretnénk bemutatni a közelmúltban doktorált lelkipásztorokat. Sokak számára áhítatos távolságba helyezi a doktori cím annak viselőjét, mások talán irigykednek, ismét mások el sem tudják képzelni, mivel is foglalkozik valaki, aki a teológiai tudományokban elmélyed.
Az olvasás szenvedélye mindig kitöltötte az életem. 19 éves koromban - akkori tinédzseres lendülettel - vakmerően írtam egy dolgozatot a létezés fogalmáról. Ezt a dolgozatot - ma már számomra érthetetlen bátorsággal - elküldtem az akkori, egyetlen filozófusképző intézetbe, az Eötvös Loránd Tudományegyetem II-es Számú Tanszékének vezetőjéhez, Ancsel Éva professzor asszonyhoz. Legnagyobb meglepetésemre a dolgozatomra válasz érkezett. Felajánlották, hogy az akkori viszonyok között - hihetetlen módon - felvételt nyertem a filozófia tanszékre. Ekkor már minden szándékom a teológiára való bejutás volt. Lelkipásztor szerettem volna lenni.
A Miskolci Egyetem dísztermében 2007. március 24-én, ismét több száz északkelet-magyarországi református ember jelent meg. Lelkészek és nem lelkészek gyűltünk össze azzal a céllal, hogy első sorban Igével, imádsággal és egyházi énekekkel együtt dicsőítsük Istenünket, másrészt pedig hogy - ugyancsak Istenre és Igéjére figyelve - a közösségről, erről a kiemelten fontos, éppen ezért mindig is veszélyeztetett társadalmi kategóriáról gondolkodjunk és beszéljünk nemzeti és (nép)egyházi összefüggésben.
Tiszáninneni Református Egyházkerület 2007. április 28-án szombaton 10 órai kezdettel tartotta lelkészértekezletét Sárospatakon a Református Kollégium Imatermében.
Filmszeretők körében hatalmas vitát váltott ki a 300 című film. Sokan már a film létezésének jogát is vitatják: lehet-e, kell-e történelmileg nem hiteles filmet forgatni egy közismert történelmi eseményről? (A film a thermopülai csatát mutatja be sajátos szemszögből.)