Istennek hála, 2007-től egy új gyülekezettel gazdagodott az egyházkerület s az Egervölgyi Egyházmegye, ugyanis az egyházmegyei közgyűlés határozata alapján a felsőtárkányi református közösség missziói egyházközség státuszt nyert a korábbi szórványgyülekezet megnevezés helyett. Bízunk abban, hogy néhány év múlva a rólunk érdeklődők megtalálnak majd bennünket a tiszáninneni anyaegyházközségek gazdag sorában.
Felsőtárkány Egertől tízegynéhány kilométerre fekszik, festői környezetben, a Bükk kapujában. Eger közelsége miatt a község dinamikusan fejlődik. Sokan költöznek ide, amit az új lakópark növekedése is bizonyít. A község egykor az Egri Érsekség birtokaként tiszta katolikus lakosságú volt, de a máshonnan beköltözöttek között egyre több református családot is találunk. Tárkány kiváló terep a misszió számára. Nem hallgathatjuk itt el a főleg római katolikus község befogadókészségét. Hiszen
mi, reformátusok más vidékről telepedtünk ide. Hála a falu és plébánosa megértésének, segítőkészségének, Felsőtárkány arról nevezetes, hogy itt a felekezetek igaz keresztyénekhez méltóan békességben élnek egymás mellett.
Az itteni református gyülekezet csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza. A gyülekezet szervezésében nagy szerep jutott az azóta elhunyt Denke Gergely nagytiszteletű úrnak, aki 1962 óta az 5-10 főből álló szórvány gyülekezet pásztora volt. Rendszeresen tartott bibliaórákat, áhítatokat, majd a gyülekezeti tagok gyarapodásával istentiszteleteket, hol magánházaknál, hol az egykori baptista imaházban - mely később községi könyvtár lett -, hol a házasságkötő teremben vagy a falu kultúrházában. Az ő munkáját Ferenc József nagytiszteletű úr, majd pedig Hajdu László folytatta, aki az andornaktályai és a hozzá tartozó szórványgyülekezetek mellett a Felsőtárkányi Missziói Egyházközség jelenlegi lelkipásztora. Mindketten törekedtek az újabb gyülekezeti tagok felkutatására, a gyülekezeti élet megszervezésére. Istennek hála, ma már közel 40 főt számlál a kis gyülekezet, akik közül mintegy 25 fő látogatja rendszeresen a havonta kétszer tartott istentiszteleteket és más alkalmakat, például a keddenkénti bibliaórákat.
Az újjáalakulás örömére határoztuk el április 15-ére egy hálaadó istentisztelet megtartását. Ezen a kis gyülekezet tagjain kívül az Egervölgyi Egyházmegye gyülekezeteinek lelkipásztorai, tisztségviselői is részt vettek, elhozták az egyháztagok lelkes és bátorító üzeneteit, Isten áldását kérve a gyülekezeti munkára. Hajdú László lelkipásztor beszámolót tartott a gyülekezet jelenlegi helyzetéről, terveiről, melyben egy imaház építése is szerepel.
Az istentisztelet csodálatos, ragyogó tavaszi időben, méltó környezetben, a Bükki Nemzeti Park szabadtéri Erdei Iskolájában folyt, melyet a Nemzeti Park igazgatósága díjmentesen biztosított az alkalomra. Dr. Kádár Zsolt esperes úr méltán választotta ebben a környezetben alapigéül a 121. zsoltárt: „Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." Ez a „felfelé nézés" lehet a kis tárkányi közösség fennmaradásának titka és jövőjének záloga is.
De az istentiszteleten túlmenően a noszvaji énekkar, valamint a helyi gyülekezet dicsőítő csoportja is szép műsorszámokkal szolgált, és mindenkit megragadott a Réti Árpád színművész által nagy átérzéssel elmondott Wass Albert-vers is. A közös úrvacsora után szeretetvendégség mélyítette el a mintegy 150 résztvevő bensőséges együttlétét.
Dr. Juhász Attila Simon felsőtárkányi polgármester beszédében szívből üdvözölte az új egyházközség megalakulását, és hangsúlyozta, mennyire örül annak, hogy a nagyközségben a református felekezetűeknek is van önálló gyülekezete, és a jövőben megépülhet az imaház is. Szeretnénk megköszönni polgármester úrnak és az önkormányzat képviselő testületének is részvételükön kívül azt a megértést és nagylelkűséget, amellyel imaházunk felépítéséhez telket biztosít, valamint egyházmegyénknek az építéshez már eddig is nyújtott támogatást.
Most már rajtunk is múlik, hogy bebizonyítsuk, élni tudunk ezzel az adománnyal. Azzal tudjuk meghálálni a Jó Isten által elénk adott lehetőséget, hogy mindent megteszünk azért, hogy gyülekezetünk lehetséges tagjait felkutassuk, bevonjuk a gyülekezeti életbe, és valóban felépítsük mind a külső házat, ahol istentiszteleteinket, foglalkozásainkat tarthatjuk, mind azt a belső, lelki házat, amely alkalmas Jézus Krisztus befogadására és követésére. Bízzunk abban, amit a zsoltáros írt 55. énekében: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."
Hajdú László lelkipásztor és
Dr. Pócs Tamás gondnok