A tavasz sok örömet hoz mindenki számára. Végre hosszabbak a nappalok, oszlik a sötétség, melegszik az idő, rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak. Az első igazi, tavaszt jelző napsugárral az ember lelke is kilép a maga négy fal között kitelelt rabságából, kilép a szürkeségből a tarkaságba, a bezártságból a kerti munkák nyújtotta felüdülésbe. Ezekben a hónapokban nemcsak a kinti természet újul meg, hanem az emberi természet is levetkőzi a szomorkás, visszahúzódó, befelé forduló jellemvonásait, és megragadja azokat a lehetőségeket, melyek újat, újulást kínálnak.
„- Ha Istennek mondasz egy szót, igyekezzél minden porcikáddal abba szóba belehatolni.
Egyik hallgatója megkérdezte:
- Hogyan lehetséges, hogy egy nagy ember olyan kis szóba belefér?
- Aki magát nagyobbnak képzeli, mint a szó, arról mi nem beszélünk."
(Martin Buber, Haszid történetek)
A Novajidrányi Református Egyházban az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően a böjt egyben a tél végi időszak nyújtotta csendes elmélkedések ideje is. Ilyenkor evangélizációs jellegű bűnbánati alkalmakat szoktunk tartani, melyek vendég szolgálattévők igehirdetésére épülnek. 2007 böjtjén az alábbi személyeket kértük fel a szolgálatra: Koczogh Julianna Abaújkérből, Godó Gábor Tállyáról és özv. Maczi Istvánné, aki mintegy 55 évvel ezelőtt férjével együtt a litkai gyülekezet diakónusaként kezdte meg szolgálatát.
2006. január 19-én - ama tragikus csütörtöki napon - negyvenhárom szlovák katona igyekezett hazafelé Koszovóból a KFOR kontingens váltása után. Legtöbben közülük már az elmaradt karácsonyra készültek, már csak néhány perc választotta el őket szeretteiktől, már látszottak Kassa fényei, már elkezdte a repülőgép a landolást...
Aztán csak egyikük ért haza.
A szlovák An-24-es gép a kassai repülőtértől 30 kilométerre a Hejce község fölött magasodó 700 méteres Borsó-hegynek ütközött, s lezuhant. „Szolgálatteljesítés közben elhunytak" - olvashattuk. Ez év január 19-én a Tábori Lelkészi Szolgálat e negyvenkét elhunyt bajtársra emlékezett Hejcén.
Borsod-Gömöri Egyházmegyénk közösségében lelkész-gondnoki konferenciát tartottunk Berekfürdőn a Megbékélés Házában 2007. február 22-24-ig. A konferenciát kettős céllal hirdettem meg: egyrészt közösségépítő alkalomként, hiszen nagyon kevés időt töltünk együtt egy évben ebben a közösségben, másrészt a tapasztalati tanulás alkalmaként.
A kis dél-borsodi falu, Gelej fölé sötét fellegek közeledtek 2004 novemberének 19-ik napján. Az orkánerejű szél néhány perc alatt végigsöpört a falu középső részén, s nem hagyott maga után mást, csak derékban meghasadt vagy éppen tövestől kicsavart, évtizedes fákat, leszaggatott tetőket, kerítéseket, és a megsérült toronysüveget, mellette a letépett kakas- és csillagdísszel.
Ha valamit képviselünk és azt mondhatjuk nemcsak én, hanem a családom, a barátaim az ismerőseim egy egész közösség képviseli, magáénak érez egy fontos célt, akkor bizonyosak lehetünk felőle, hogy a megvalósítás, a végrehajtás is meg fog történni, mert a közösségben erő van! Ám jó, ha tisztán látjuk, hogy mit jelent a közösség.
Az Amerikai Presbiteriánus Egyházban 1887-ben kezdődött el az imanapi mozgalom. Az egyház egyre elesettebb állapotát látva, az asszonyok felhívást tettek közzé, hogy együtt imádkozzanak a misszió ügyéért. Később egyre többen csatlakoztak hozzájuk. 1920 óta március első péntekjén tartják meg az imanapot.
Az Egervölgyi Egyházmegye lelkipásztorainak és Missziói Bizottságának közössége 2007. január 8-án tanácskozott a 2007. esztendőben végzendő missziói programokról és szolgálatokról. Különös hangsúlyt ad a programok kialakításakor az egyházunk Zsinata által elhatározott teológiai és cselekvési terv, mely szerint ez az esztendő a közösség, a hívők közösségének, a magyarság közösségéne, s a világban élő keresztyének közösségének további építésére irányítja a figyelmet.
Tibolddaróc elég közel fekszik a 3.sz. főúthoz ahhoz, hogy könnyen meg lehessen közelíteni, és elég távol ahhoz, hogy teljes nyugalomban lehessen gyönyörködni a dimbes-dombos, jó bort termő tájban. Különösen igaz ez akkor, ha a csendesnap helyszíne a falu fölé emelkedő domb tetején egy kellemes teraszos panzió. Még mielőtt meghökkenne az olvasó: a panziót Pesti Ferenc gyógyszerész ajánlotta föl az egervölgyi lelkipásztori kar épülésére március 9-10-re.
A történelemből és az egyháztörténetből ismert okokra visszavezethetően évszázadokon keresztül nem volt felhőtlen a viszony az Egerben élő római katolikusok és protestánsok között. A hitviták tüzében égve a 16. század második felében az itt élő protestánsok is ellentétbe kerültek egymással. Jóllehet lutheránusok és a helvét hiten lévők, az antitrinitáriusok és anabaptisták mindannyian azon igyekeztek, hogy hitében, lelkiségében megújuljon az egyház.
Régi hagyomány, hogy Júlia-nap körül, mikor az ünnepeknek, ökumenikus imahétnek már vége, a mezőgazdasági munkák még nem indultak el, gyülekezetünkben diakóniai napok vannak.
"Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura!" - mondja a 84. zsoltár szerzője. A Seregek Urának hajlékai kedvesek a Zemplénben élő füzérradványi és kovácsvágási gyülekezeteknek is.
Az önkormányzati választáskor közbizalmat nyert új városi elöljárók fontosnak tartják Sárospatak lelki arculatának kifejeződését is, és az augusztusi városi kenyéráldás mellett az új esztendőbe való átlépéskor megszervezték az újéváldást.
A végzősök hagyományos szalagavató ünnepélyét 2006. november 22-én rendeztük meg. Az osztályok műsora után a 141 maturandust Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó igazgató köszöntötte:
Bevezetés helyett a kérdésfelvetésről, avagy „Nemzeti ünnep (?) 2007 Magyarországán"
Terhelt fogalom. És különben is. Nemzeti ünnep az, amikor az iskolások kivonulnak magukcsinálta papírzászlót tűzni Petőfi vagy Kossuth szobrához - hol melyik elérhető. Emlékszem, amikor alsósként vonultunk a szobor felé kettes sorban, térdzokniban és tűzgéltünk.
Bajban vagyok, mert nehezen találom meg, hogy honnan is kezdjem. Kezdem talán azzal, amivel mindig szoktam: cigánymissziót sokan, sokféleképp végeznek. Én csak azokról tudok beszámolni, melynek részese vagyok. A másik kezdő pont az lehet, hogy a missziói munka lassú építkezés. Célunk kerületi szinten nehezen lehetne, hogy egy missziói lelkész egyszerre, vagy akár csak egymás után is megjelenjen Kerületünk valamennyi gyülekezetében.
Szolgálatunk legszebb pillanatai közé tartozik, amikor rácsodálkozhatunk arra, hogy valami megvalósul abból, amiben mi csak parányi eszközök vagyunk, s a megvalósulás jóval túlmutat rajtunk.
Beidek Endre és felesége, Beidekné Kovács Adrienn otthonukban fogadtak egy rövid beszélgetésre. Otthon volt a három gyermek is: lelkesen jöttek elém, és barátságos nyitottsággal mutatták meg a halakat az akváriumban, a teknőst, aki a szárazat szereti és nem a vizet, a játékokat, amelyeket össze lehet rakni, vagy szét lehet szórni a dobozokból. Lelkesen érdeklődtek a fényképező iránt, amelynek középen nagy szeme van, és a diktafon iránt, amelynek a mikrofon a füle.
Húsvétra készülve igyekszem mindig elolvasni valamelyik evangéliumot, hogy ne csak „beessek", hanem „megérkezzek" Jézus megváltó halálának és feltámadásának ünnepébe.
Tíz hónapot töltöttem Franciaországban, Strasbourgban, mint önkéntes. Szeptemberben érkeztem többedmagammal, ahol - nagyon ötletes módon - rögtön tartottak nekünk egy eligazító szemináriumot, hogy mire lehet számítani az évben, problémákra és élményekre egyaránt, hogyan kezeljük felmerülő konfliktusainkat, egyszóval nagyon hasznosnak találtam.
Újra és újra felmerül a kérdés - különféle alapról, százféle céllal, szándékkal, kíváncsisággal vagy csak megszokásból. Lehet rá válaszolni tudományosan, persze csak ha megfelelően van fogalmazva és megfelelően képzett bölcsek tárgyalják. Lehet rá válaszolni okoskodva, szóvirágokban, fontosan... Lehet rá legyinteni - ezt remélem, kevesen teszik -, és azt mondani: nem jó. Thoma László vallástanár a lévaysokat kérdezte - ők igazán érintettként fogalmazták meg válaszaikat. Ezekből azonban csupán részleteket van módunkban közölni.
A gyermekek szeretik a meséket. Bevallom, én is szeretem a meséket. Sok más felnőttet is láttam már mesét olvasni. Vannak egyszerű mesék, amelyeket már a hároméves gyermek is élvezhet, és amelyek teljesen elterjedt kincsei és szimbólumai különböző generációknak, de vannak egészen súlyos mesék is, amelyeket felnőttek felnőtteknek írnak.
Ez év kora tavaszán, február 21-én a miskolc-avasi templomban minden ülő- és állóhelyet elfoglalt az a részvétet, vigasztalást és hálaadást kifejező gyülekezet, mely dr. Mészáros István nyugalmazott tiszáninneni püspök temetésére összegyűlt.
Hárman álltunk a 2003. február 1-jén tartott kerületi közgyűlésen az alkotótagok előtt, miután a közgyűlés egyhangúlag megválasztott minket a jelölt posztokra: Kovácsné Ádám Lydia mint a kerület pénztárosa, Tóth Kálmánné a számvevője és én mint püspöki titkár. Mindhárman arra tettünk esküt, kezünket a szívünkre téve, hogy Isten kegyelméből és segítségével hat éven át legjobb tudásunk szerint szolgáljuk egyházkerületünk népét és segítjük a kerület új elnökségének munkáját.
(Harmat-SRTA, 2006. 300 oldal 142 x 197 mm. Bolti ár: 2700 Ft)
Több mint ötven év eltelt azóta, hogy Niebuhr könyve először megjelent. Angol nyelvterületen sokak által olvasott és sokat idézett könyv: a keresztyén hit társadalomra gyakorolt hatását megérteni akaró teológusok, lelkipásztorok, egyetemi hallgatók nemzedékei veszik kezükbe.
(Kálvin Kiadó, 2007; 152x167 mm; 124 oldal; kartonkötés. Ára: 950 Ft)
Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa!" (Mt 19,14).