Miért jó „refisnek” lenni?

„... Mivel különbözőek vagyunk, különféleképpen reagálunk bizonyos emberekre, szituációkra és mindig szubjektív ítéleteinkkel értékeljük azokat, személyiségünkről függően tudjuk csak értékelni az iskolát, nem pedig az egyházi-világi ellentéteket előtérbe helyezve.

Rengetegen vannak olyanok, akik igaz hívőként hagyják el állami iskolájuk padjait és sajnos olyanok is, akik megkeményedett szívvel az egyházi alma matert. Mindezek mellett az utóbbinak nagyon fontos küldetése van. Elhinteni a magot, amiből Élet terem, minél több embert megszólítani vele és megadni a lehetőséget mindenkinek, hogy rátaláljon Jézus Krisztusra,

és az ő útmutatásai alapján élhető értelmes élet egyetlen útjára. Mivel ez a világon a legfontosabb dolog, aki ezt őszintén hirdeti, az minden nevelési elmélet fölött áll, és ez alapján a legtöbbet adhatja a diáknak, nem csupán tananyag tekintetében, de emberileg is. Ebből a hitelesen megélt(!) szellemiségből fakad a türelem, a segítőkészség, a szeretet és a tolerancia is, aminek „jelenléte" biztosítja az ideális, jó hangulatú iskolai életet. Mindig, mikor ezt megérzem, bátran kimondom: ezért jó egyházi iskola diákjának lenni."

„...bármilyen közhelyesen hangzik is, nekem segített a megfelelő értékrendet kialakítani, és a valóban fontos dolgokra helyezni a hangsúlyt"

„... Én úgy gondolom, hogy az egyházi iskolában több erkölcsi nevelést kapnak a diákok. (...) Ebben az iskolában foglalkozunk a hittel, ami számomra nagyon fontos. Tanítanak bennünket a jóra, az Isten szerint való életre, amiben főleg a vallástanárok segítenek. (...) Próbálnak minél több alkalmat szervezni, ahol foglalkozhatunk Istennel és egyúttal egymást is jobban megismerhetjük. Én nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy református gimnáziumban tanulhatok..."

„... Itt úgy érzem, otthon vagyok. Erről szól a református gimnázium..."

„...tapasztalhatjuk, hogy [az egyházi iskola] nem kirekeszteni akarja a diákokat a világból, hanem éppen ebben a szennyes világban nyújtják át a szellemi és lelki pluszokat, amiket mi is, mint egy lámpás továbbadhatunk világi barátainknak. De ezek komoly felelősséget is jelentenek, hiszen ezeket a pluszokat csak akkor kaphatjuk meg, és csak akkor készít fel az Életre, és csak akkor lehetünk jó „lámpások", ha komolyan vesszük az iskolát..."

(Összegyűjtötte:

Thoma László vallástanár)