Fújni kezdenek a böjti szelek, vagyis azok a lassan elmúló tél erejét fitogtatni hivatott gonosz, éles szelek, amelyeknek azonban így, tavaszelő havában már nem hisz senki. Kikelet közeleg, füvek, fák, virágok ébredése, éltető erők feléledése, amelyek a fák törzseitől elhatnak egészen a kicsi, gyümölcstermő ágacskákig, hogy nyár elejére-derekára minden Isten teremtése meghozza a maga gyümölcsét. Ennek az ébredéses folyamatnak az előhangja, ősi ösztönök szülte bibliás, történelmi örökségünk a böjt, és a hozzá kötődő időszak, a naptár szerint.
Egy kicsit én is abban a helyzetben érzem magam, hogy olyan dolgokról írok, melyeket igazán nem tudok jól csinálni. Lelkipásztorként sem ismeretlen ez az érzés.
Több gyülekezetben működnek ifjúsági körök, konfirmációs és hittanos csoportok, cserkész közösségek, akik ebben az időben keresik a nyári programjaikhoz az alkalmas helyszínt. Az alábbi ismertetővel (is) lehetőséget szeretnék fölajánlani ezeknek a csoportoknak, ugyanakkor pedig bemutatni egy visszaigényelt egyházi tulajdonú ingatlan hasznosítási módját a hasonló helyzetben lévő gyülekezetek számára. A döntés meghozatalában annyi segítséget azonban hadd adjak, hogy gyülekezetünk egy kicsiny közösség, alig 220 egyházfenntartóval; noha mindig is lelkésztartó hely volt, mára már nagyon ellehetetlenült a megélhetés az országnak ezen a részén, melyért csak a természet szépsége kárpótol és a hozzánk érkező kedves vendégek öröme.
Nem tudom, hogy a dolgok mostanában kivel hogy szoktak történni, velem úgy, hogy néha Isten különleges kedveskedését élem át. Azt értem ezen, mikor nem olyan dolgot ad, amire feltétlenül szükségem van, vagy amiért már régóta sóhajtozom, hanem valami olyat, ami nélkül meg lehetne élni, vagy olyat, amit még nem is kértem, de hasznomra van.
Építkezések lépésről lépésre. A templom belső felújítása, a parókia renoválása. Miért lehet ez érdekes? Madártávlatból mindennaposnak tűnik, mégis épp a mindennapok küzdelmeiről és örömeiről beszél. Különösen érdekesek ezek a mozzanatok, ha egy gyülekezet történetében helyezzük el őket.
Advent negyedik vasárnapján Gazda István esperes úr meghívására az Egyházkerület székházába gyűltek össze a Borsod-Gömöri Egyházmegye gyermekeket nevelő lelkipásztorai családjukkal: első alkalommal rendezték meg a lelkészgyermekek karácsonyát.
Ismét hét falu gyülekezeti közössége mozdult meg az istentiszteletekre szólító harang szavára. Január 16-tól 22-ig estéről estére más templomban gyűltünk össze Isten igéjének hallgatására, az egymással való közösség gyakorlására. A visszatartó erő, a kételkedés e hét sikeres kimenetelében nagyobb méreteket öltött, mint valaha: lesz-e ismét jármű, amivel megoldható a falvak közötti közlekedés? Lesznek-e gyülekezeti tagok, akik eljönnek az alkalmakra?
Az Egervölgyi Egyházmegye új és újraválasztott presbiterei, gyülekezeti gondnokai és lelkipásztorai számára január 29-én, szombaton presbiteri konferenciát tartottak az egri református templomban. A templomot zsúfolásig megtöltötték az egyházmegye huszonöt anyaegyházközségéből és közel ötven szórványából érkezők. A kebelbeli gyülekezetekből megjelenteket s a vendégeket - köztük a zsinat elnökségét - dr. Kádár Zsolt esperes köszöntötte az istentisztelet kezdetén, melynek során dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette az Igét a Máté 10,16 és következő igeversek alapján.
Az Andornaktályai Missziói Egyházközség az Egervölgyi Egyházmegye legnagyobb missziói körzete, mintegy 12 kis gyülekezetet, közösséget számlál. Az Eger környéki nagy katolikus környezetben üde színfoltokként tartjuk számon Andornaktálya, Novaj, Ostoros, Felsőtárkány, Aldebrő, Feldebrő, Verpelét, Tarnaszentmária, Recsk, Parád, Egercsehi, Balaton községek reformátusságát.
Egerben a legnagyobb létszámú civil szervezet a Fertálymesterek Testülete. Bizonyára több magyar városban is ismert volt ez az intézmény, az önszerveződő demokratikus önkormányzat régebbi formája, mely Egerben 10 éve ismét életre kelt. Minden esztendő februárjának második szombatján, fényes külsőségek között kerül sor a fertálymesterek avatására, eskütételére és a tiszteletükre rendezett, sokakat vonzó bálra.
Az egri vár bejáratánál pár évvel ezelőtt avatták fel a 16. századi magyar krónikás költő és énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén szobrát. Látogatók tízezrei haladtak el azóta e szobor mellett, talán mit sem tudva arról, hogy a magyar költészet és történetírás szempontjából milyen jelentőséggel bírt e hányatott életű ember. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor is született, arról azonban megbízható írások tanúskodnak, hogy 450 évvel ezelőtt, január 30-án temették el a dunántúli Sárváron, Nádasdy Tamás nádor birtokán.
Harmincéves leszek. Még nem tudok évtizedekben gondolkodni. Tavalyelőtt csapott meg először, hogy már tíz éve felnőtt vagyok - akkor érettségiztem. Ezt az érzést sikerült elhessegetnem magamtól. Ma már baráti beszélgetésekben erős múlt idővel hivatkozom: „amikor segédlelkész voltam...". Öt éves múlt, amire „felnőttként" hivatkozni tudok, bár ezt sem gyakran teszem, mivel koromból fakadóan ma inkább álmodom, tervezek, dolgozom, igyekszem.
Ünneplés a magyar kultúra napján.
Magyar zsoltár, magyar vers, magyar nóta címmel teadélutánt rendezett a sárospataki gyülekezet. A Himnusz születésnapján Tóth Máté Miklós író, előadóművész tolmácsolásában Ady Endre költészetéből hallhattak a jelenlévők, valamint elhangzottak a mennyei hazába költözött hitvestársra gondoló, az özvegység inspirálta megrázó és megható saját versek.
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek jelenlegi állománya megközelíti a nyolcszázezer tételt. S itt most ez alatt csak a történelmi vagy muzeális jelentőséggel bíró tárgyakat, iratokat stb. értjük. Emeljük ki most azokat a darabokat, amelyek iránt talán a legnagyobb az érdeklődés a közvéleményben: azaz az Oroszországba került könyveinket.
Január közepén Zemplénben járt George H. Walker, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete feleségével, és Philip J. Skotte konzullal. Többek között a Sárospataki Református Kollégiumot is meglátogatták. Mrs. Walker egy teljes délelőttöt szánt arra, hogy beszélgessen a Teológiai Akadémia professzoraival, diákjaival, valamint olyan korábban végzett hallgatókkal, akik ösztöndíjasok voltak az USA-ban. Mrs. Walkert megkértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. Mivel volt ösztöndíjas diákokkal voltunk együtt, első kérdésünk ehhez kapcsolódott.
"Legyen történelmi és áldott ez az esztendő a megemlékezések egész sorával! Hiszen az, hogy 475 évig megmaradtunk, annak volt köszönhető, hogy mindig voltak, s - hiszem - lesznek is, akik komolyan vették az élet alapigazságát: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Vele cselekedjetek sokat, nagyot, s mindezt Istennek dicsőségére. Úgy legyen!"
Nemrég örömmel számoltunk be az iskola új épületének átadásáról. Az azóta eltelt hetek, hónapok is eseményekben gazdagon teltek. Legutóbb február 17-én gyűltünk össze a szülőkkel együtt farsangi ünnepségünkre. Régi népszokást elevenítettünk fel a „balázsolással" és a „kiszebáb" elkészítésével és elégetésével.
Válasszatok, ameddig tart a ma...
...énekeljük jól ismert ifjúsági énekünk kezdő soraként a Józsué könyvének 24. részéből vett igei felhívást. A felhívás felszólító és tanácsoló is egyben...
Iskolánk, a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola 1994-től vállal fontos szerepet a város első református általános iskolájaként a gyermekek keresztyén értékrend szerinti nevelésében.
Ebben a számunkban azt a jelenséget igyekszünk körüljárni, hogy vannak olyan egyháztagok, akik vasárnaponként istentiszteleten vesznek részt, élnek az egyház által nyújtott szolgáltatásokkal, magukat reformátusnak vallják, mégis olyan politikai erőket támogatnak, melyek nyíltan és/vagy burkoltan az egyházak korlátozására, háttérbe szorítására törekszenek, támadják az egyházak által képviselt értékrendet.
Egyházkerületünkben élénk vita folyik a női lelkészségről. A Kerület honlapján a legterjedelmesebb rovatban sokan tárgyalják a kérdést, de tanúi, sőt részesei vagyunk lelkészi körökben erről folyó beszélgetéseknek, sőt, levelekben is megkeresték ebben az ügyben szerkesztőségünket. Mindez természetesen a Kárpátaljai Református Egyházban megjelenő tendenciák kapcsán történik. Mivel sokféle információval vagy félinformációval találkoztunk, úgy gondoltuk, utánajárunk a kérdésnek. Utánunk hát Olvasó!
A fénykép mellett nincs felirat. Nem felejtettem el. Dr. Romhányiné Papp Mária - ezt kellett volna odaírnom, és mint ahogy azt egy folyóirat Portré rovatában illenék, azt is fel kellett volna tüntetnem, hogy ki ő. Ezzel azonban gondban voltam. Dr. Romhányiné Papp Mária ugyanis fogalom számomra. Írhatnám, hogy tanár, művész, háziasszony, autodidakta kőműves és burkoló, és még mennyi minden. Nekem leginkább az ünnepet jelenti. A miskolc-felsővárosi gyülekezet ünnepein szinte mindig énekel. Keresem a jelzőket, amelyekkel érzékeltethetném, hogy hogyan, és mit is jelent ez nekem, de a zene az, amit természetéből fakadóan nem lehet szavakkal jellemezni. Maga az áhítat.
Dr. Keszi Krisztina orvos-misszionárius 2006 februárjától Afrikában, a zambiai Mungwi klinika első szakképzett orvosaként végzi küldetését. Az ünnepélyes kibocsátó istentiszteletre január 14-én került sor a miskolc-tetemvári református templomban. A doktornő beszélt életéről, elhivatásáról, küldetéséről - ezt próbáljuk meg összefoglalni és megismertetni Olvasóinkkal. Azzal a reménységgel tesszük ezt, hogy gyülekezeti tagjaink közül sokan fogják az ő életét és szolgálatát imádságban hordozni.
Sok olyan fiatal van ma hazánkban, aki külföldre vágyik. Sok olyan fiatal van ma egyházunkban, aki külföldre vágyik, és különböző diakóniai területeken önkéntes szolgálatot vállal, hogy egy idegen országban, idegen közegben is kipróbálhassa magát, vagy éppen megtalálja magát, más rendszereket és szervezeteket megismerve másként lássa és értékelje mindazt, amit itthon megtalál, szolidaritást vállaljon rászorultakkal.
A XIX. században még természetesnek számított, hogy a lelkipásztorok orvosi és betegápolási ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségügyi ellátás kezdetlegessége miatt nagyon sok esetben nem csupán a lelket kellett gyógyítania, ápolnia a gyülekezeti lelkésznek, hanem a testet is. A XX. század elhozta magával, hogy az orvosi és a lelkigondozói munka messzire került egymástól, külön utakon kezdtek el járni. Ennek, mint lenni szokott, a beteg ember volt az elszenvedője, mert sok esetben magára maradt hitbeli és lelki problémáival. Századunk talán ismét elhozza, hogy testi gondozó és lelki gondozó együtt végzi szolgálatát a betegek érdekében, mivel nem lehet különválasztani a testet és a lelket.
A találkozások mindig valami újat hoznak az ember életébe: vagy kellemes élményeket, vagy rossz, negatív hatásokat, de előfordulhat mindkettő jelenléte az emlékképekben. Mégis, hogy melyik lesz a domináns érzés, az az élmények erejétől függ. Ez azért jutott eszembe, mert a naptárra tekintve rá kellett döbbennem: az általam nagyra tartott, igazi „református" zeneszerzőnk, Gárdonyi Zoltán 100 évvel ezelőtt, 1906-ban született. Hogy milyen hatással volt, van az ő művészete az én amatőr „egyházzenészkedésemre", erről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt olvasóval úgy, hogy a személyes zenei élményeken túl megemlékezem a zenetudósról is.
Minden ember több szerepet tölthet be az élete során. Lehet gyerek, osztálytárs, diák, barát, munkatárs, főnök, szülő, beteg. Talán mindezek közül a legnehezebb, amellyel a legtöbbet küzdünk, amelyben a legtöbbször elbizonytalanodunk, különösen mi Nők, Anyák - a szülői szerepünk.
Kárpátalján, az áramszünetek idején
Dániel (3 éves) zseblámpát kap. Jól világít, de csavargatja, és már nem gyullad. Rázza, rázza, majd megszólal: „Mindig elveszik ezt az áramot."
Jucika nem volt lusta kislány, csak éppen felkelni nem szeretett reggelenként. Ha költögette legidősebb nővére, Katica, hogy: - Kelj fel, Juci! Ideje. Alvásnak már nincs helye! - Juci ásítozva rimánkodott: - Csak négy perc még, vagy csak öt, édes álom ideköt.
Emlékezni azokra jó és érdemes, akiktől kaptunk valamit. Olyan jót, amely segített, épített bennünket. Akikre az emlékezés maga is öröm, hálára indító. Azt mondják a lélek ismerői, hogy a túlságosan fájdalmas, szégyenletes emlékeket az ember hamar kitörli emlékezetéből, ez a lélek ösztönös, természetes védekezése. A Szentírás ezen a téren is biztos eligazítást ad, amikor egyik dologra azt mondja: „Emlékezz!", a másikra pedig: „Felejts!" Ez nem mindig esik egybe emberi ítéletünkkel.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület 2006. február 18-án Sárospatakon tartotta kerületi lelkészértekezletét. Délelőtt az esperesi beszámolókat hallgathattuk meg, amelyből betekintést nyerhettünk az abaúji, a borsod-gömöri, az egervölgyi és a zempléni egyházmegyék statisztikáiba, a hálaadásra okot adó elvégzett feladatokba, esetleges nehézségbe, és a még meg nem valósított kisebb vagy nagyobb horderejű tervekbe. Az ebédszünetet követően, Csomós József püspöke a találkozó előtt kiküldött kérdőívek eredményeit összegezte.
A kárpát-medencei egyházkerületek és egyházmegyék vezetőinek első kétnapos munkatalálkozója 2004. július 8-9-én volt Budapesten, a Ráday Kollégium dísztermében, ahová a történelmi Magyarország 64 egyházmegyéjéből és 9 egyházkerületéből érkeztek a résztvevők.