Születésünk óta úton vagyunk. Ma is elindultunk, van, aki határozott céllal, van, aki csak úgy, „majd lesz valahogy” módon. Sokan félünk attól, ami vár ránk, sokan nem tudjuk, mi lesz az út vége.
Liturgiánk része az Apostoli hitvallás. Csak úgy emlegetjük: a „hiszekegy”. Mondjuk keresztelő előtt, úrvacsora előtt: „hiszekegyistenbenmindenhatóatyában”. Szépen, együtt, ritmusosan, hangjától megtelik a templom. Ritkán van azonban idő arra, hogy egyes apró részletein elgondolkodjunk.
Vannak különleges napok életünkben: születésnap, esküvő, keresztelő… Sokunk számára ilyen volt Halmajon a református templomunkban 2012. február 18-a is – 26 Erdélyből hozzánk érkezett vendégünk állampolgársági eskütételének napja. Nem csak ember döntött efelől, hanem Isten, a történelem Ura adta, rendelte, hogy több mint 90 év után azok, akik felett politikai döntések születtek, és így határainkon kívül rekedtek, egy ún. egyszerűsített honosítási eljárás során méltányosan megkaphatják a magyar állampolgárságot. Bár a magyarság érzése, tudata minden szívben él, bárhol legyen is, ők több száz kilométert utaztak Nyárádköszvényesről, hogy hivatalosan is magyar állampolgárrá váljanak.
Február 26-án – Isten kegyelméből – a fél tízkor kezdődő böjti úrvacsorás istentiszteleten 18 fő, a Szendrői Református Egyházközségnél dolgozó testvér tett fogadalmat a diakónusi munkára. Ők a Szendrői Református Családi Napközi Hálózat, illetve a Hit, szeretet, gondoskodás - házi segítségnyújtás dolgozói.
Azt mondják, hogy az első tánciskolák idején a termeket kályhával fűtötték, és a tandíj része volt, hogy fűtőanyagot hoztak a tanulók! Mivel a táncterem nagy volt, mindenki a kályha körül ült az órák kezdete előtt, és a tánc értelemszerűen a kályhától indult. Ezért mondjuk ma is, amikor egy téma kiindulópontját határozzuk meg: induljunk a kályhától. Ezzel egyfajta megrögzött tendenciát jelölünk, lesajnálóan tekintve arra, aki csak a kályhától tud elindulni, mert valamiben támpontra, segítségre van szüksége.
Három kis gyülekezet: Hidasnémeti, Tornyosnémeti és Hernádszurdok presbiterei gyülekeztek a Művelődési Házban. Közös énekléssel, Biblia-olvasással és igemagyarázattal kezdődött az alkalom. Ezután a lelkipásztor kis előadása következett, mely a presbiteri feladatokról, a közös munkáról, lelkipásztor és presbiter viszonyáról szólt történelmi pillanatképekkel, visszatekintéssel izgalmasabbá téve.
Éles ellentét. Feltűnő, szembeszökő különbség két dolog, két szín, két ember, két összehasonlítandó dolog között. Hogy mi alapján? Szubjektív. Már maga az is, amit összehasonlítunk. Hiszen valami alapján azért csak kiemelünk dolgokat, melyeket egymás mellé rakva nem a hasonlóságot, hanem a különbséget keressük. KONTRASZT.
Istenünk kegyelméből február 20-tól 26-ig tartottuk az evangélizációs hetet, amelyen dr. Benke György nyugalmazott lelkipásztor, teológiai professzor szolgált közöttünk fáradhatatlanul kedves feleségével dr. Benke Györgyné Király Ildikóval együtt, aki esténként énekelte az evangéliumot.
„Lélekben erősek, de lélekszámban kicsik.” Ha kellene, talán ezzel a rövid gondolattal tudnám jellemezni a 157 főt számláló hernádkaki – belegrádi református gyülekezetünket.
Nincs időm! Ismerős szavak a mai ember számára. De aki nem sajnálta a 26 órát, amit Wass Albert, Reményik Sándor, Tompa Mihály és még sok más magyar író és költő hagyatékának megismerésére fordított, nem vesztese, hanem nyertese lett az időnek.
Fantasztikus dolog átélni, együvé tartozunk. Az Úr Isten nemcsak arra méltat, hogy Jézusban gyermekei lehetünk, hanem némelyeket kiválaszt, vezetői, ill. elöljárói szolgálattal bíz meg, hogy példaképei lehessenek egy-egy gyülekezet egészének.
2011. február 11- én, szombaton meglátogattuk a nyíregyházi Magdaléneum otthon lakóit és dolgozóit, és átadtuk nekik azt a temérdek adományt, amelyet a nagyvisnyóiak apraja – nagyja gyűjtött össze még az adventi időszakban. Az intézményről érdemes megjegyezni, hogy körülbelül 100 valamilyen értelmi vagy testi fogyatékkal, vagy esetleg mindkettővel élő lakója van.
2012. március 2-án megtartottuk – körzeti szinten – a világimanapot a mezőnagymihályi gyülekezetben. Idén a témát Malajzia asszonyai a következőben jelölték meg: Győzedelmeskedjen az igazság! Mi a célja és lényege a minden év március első péntekjén megtartott imanapnak? Ökumenikus Világimanapot 1870 óta rendeznek a keresztyén közösségek, elsősorban a női szolgálattevők.
2012. március 5-én az Egervölgyi Református Egyházmegye lelkészkara Tibold-darócon tartotta a böjt alkalmával lelkészértekezletét. Bemutatkoztak az egyházmegye új lelkipásztorai. Szilágyi Zoltán Cserépfalu új lelkésze a napi ige alapján tartotta a napkezdő áhítatot.
2012. január 1-jével szolgálatba lépő gyülekezeti tisztségviselők a Zempléni Egyházmegyében találkozásra, megbeszélésre gyűltek össze februárban, illetve március elején.
2012. február 19-én presbiteri konferenciát tartottunk a Nagyrozvágyi Általános Iskola tornatermében. A bodroghalmi, az alsó- és felsőberecki, a pálházai és bózsvai, illetve a nagy- és kisrozvágyi presbitériumok között fennálló kapcsolatok ápolása, valamint a közös lelki-hitbeli erősödés céljából tartottuk meg tavaszi presbiteri konferenciánkat ezúttal Nagyrozvágyon.
A keresztyén nevelés pilléreiről, a Tiszáninneni Református Egyházkerület iskoláztatási programjáról, és az állami közoktatás mai kérdéseiről is szó volt a február 4-én Sátoraljaújhelyen tartott egyházközségi tanulmányi napon. A program keretében ismertették a szeptemberben induló Petőfi Sándor Református Általános Iskola terveit és feladatait is.
Ökumenikus alkalmak.
A hagyományos imahét megtartása mellett a Református Gimnázium közössége is ökumenikus istentisztelet keretében készült az új esztendőre, valamint immár hatodik alkalommal került megrendezésre március első péntekjén a nők nemzetközi imanapja.
Január utolsó hete az evangelizáció jegyében telt Füzérradványban. Az elveszettség érzéséről beszélgettünk, első alkalommal Tóth Tamás lelkipásztorunk mellett vendégünk volt Tar László mádi református lelkész, aki az elveszett juh példabeszédét magyarázta. Jó érzéssel hallgattuk szavait, felemelő volt arra gondolni, hogy minket is vár valaki, aki szeret, aki felemel, aki a tenyerében akar tartani bennünket, nekünk csak annyit kell tennünk, hogy figyelünk rá, a mi jó Istenünkre, szólunk hozzá, keressük Őt gondjainkban, bánatainkban, és Ő mindig meghallgat minket, és segít.
Gyermekként az iskolát nagynak látjuk. Folyosói hatalmasak, osztálytermeiben a méretében különös ablakokon beáradó fény akár táncot is járhat. Emlékszem a helyhez kötő padokra, a fölénk tornyosuló katedrára, azon a tanári asztalra, amely mögül fölénk magasodott a Tekintély. Emlékszem a tanári szobához vezető folyosóra, ahol ha ügyes-bajos dolgainkhoz tanáraink segítsége szükségeltetett, álldogálva várakoztunk, miközben a titokzatos ajtón ki-be jártak tanáraink.
A téli szünetről visszatérve református iskolánk tanárai és diákjai egyaránt kipihenten és feltöltődve folytatták a 2011/12-es tanév munkáját. Január végén az Ökumenikus Imahét keretében diákjaink verses és hangszeres műsorral kedveskedtek az erdőtelki, az átányi és a hevesi istentiszteleteken.
Sárospatak város életében a Sárospataki Református Kollégium mindig meghatározó volt. A pataki iskola vonzáskörzete folyamatosan tágult, megszűnt „csak” városinak lenni: szinte az egész magyar északi peremvidékről áramlottak Patakra a tanulni vágyó ifjak: Máramarostól Nyitráig, Szabolcsból, Szatmárból és Ungból.
„…Isten-hitünk szent erejével, magyar szívünk szeretetével…”
2009. május 22-én a Kárpát-medencei magyar református egyháztestek egyházalkotmányi egységesülésével egy olyan testvéri együttműködési keret jött létre, amely a Kárpát-medencei magyar reformátusok egységtörekvését szolgálja.
Egy intézményt sokféleképpen lehet bemutatni. Vannak, akik internetes felületeken a galériát nézik meg először: a képek és hangulatok sok mindent elárulnak. Lehet statisztikákat keresni: az adatok ugyanis szilárdak. Be lehet mutatni a célkitűzések és küldetések dokumentumait, föl lehet sorolni tényeket. Az is egy lehetőség, hogy bemutatjuk azok beszámolóit, akikért egy oktatási intézmény működik. Így teszünk most mi is: különböző szakok és képzési formák hallgatói írnak röviden arról, ők milyennek ismerik a Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiáját.
Új törvény, új alapvetés. Értékek, érzelmek, lehetőségek, kötelességek. Mindezt sokféleképpen szemléljük mai magyar társadalmunkban. Sokféle véleményt hallunk nap mint nap, érveket és ellenérveket, tiltakozásokat vagy „végre!” felkiáltásokat. Rovatunkban általában törekszünk arra, hogy mindenféle véleménynek helyet adjunk. A „mindenféleség” jegyében válogattunk tehát szervezetek nyilatkozataiból, hogy azok véleményét használhassuk sajátos tükörnek, akik tiltakoznak. Érdemes végiggondolni ellenvetéseiket, aggályaikat, mert léteznek, és mert kérdéseket tesznek fel számunkra, melyeket nem lehet annyival letudni, hogy „szűnjetek meg!”. A kérdésekre válaszolni kell, a válaszokhoz pedig gondolkodni – őszintén, hitvallásosan és szakmaian. Ez pedig mindenképpen gazdagít. Saját válaszaink sem mindig egyértelműek és egyöntetűek, mert mi, református egyházunk tagjai is sokfélék vagyunk. Nekünk azonban megadatott az a lehetőség, hogy sokféleségünket örömnek éljük meg: egymás gondolatainak a tükrében is megvizsgálhatjuk magunkat. Én úgy tudok gondolkodni, ahogy belőlem fakad, a másik mást lát fontosnak. Már kérdésfelvetéseinkkel is gazdagíthatjuk egymást. A nyilatkozatválogatások mellett így jelenik meg két gyakorlati teológus véleménye, és azért, hogy pontosan lássuk, miről beszélgetünk, a köznevelésről szóló törvény vonatkozó paragrafusa is.
Új törvény, új alapvetés. Értékek, érzelmek, lehetőségek, kötelességek. Mindezt sokféleképpen szemléljük mai magyar társadalmunkban. Sokféle véleményt hallunk nap mint nap, érveket és ellenérveket, tiltakozásokat vagy „végre!” felkiáltásokat. Rovatunkban általában törekszünk arra, hogy mindenféle véleménynek helyet adjunk. A „mindenféleség” jegyében válogattunk tehát szervezetek nyilatkozataiból, hogy azok véleményét használhassuk sajátos tükörnek, akik tiltakoznak. Érdemes végiggondolni ellenvetéseiket, aggályaikat, mert léteznek, és mert kérdéseket tesznek fel számunkra, melyeket nem lehet annyival letudni, hogy „szűnjetek meg!”. A kérdésekre válaszolni kell, a válaszokhoz pedig gondolkodni – őszintén, hitvallásosan és szakmaian. Ez pedig mindenképpen gazdagít. Saját válaszaink sem mindig egyértelműek és egyöntetűek, mert mi, református egyházunk tagjai is sokfélék vagyunk. Nekünk azonban megadatott az a lehetőség, hogy sokféleségünket örömnek éljük meg: egymás gondolatainak a tükrében is megvizsgálhatjuk magunkat. Én úgy tudok gondolkodni, ahogy belőlem fakad, a másik mást lát fontosnak. Már kérdésfelvetéseinkkel is gazdagíthatjuk egymást. A nyilatkozatválogatások mellett így jelenik meg két gyakorlati teológus véleménye, és azért, hogy pontosan lássuk, miről beszélgetünk, a köznevelésről szóló törvény vonatkozó paragrafusa is.
Sorsok, életek érkeznek a Kontrasztra. Mindegyik más. Van közte vallásos, „jó református család” gyermeke, van közte teljesen egyházidegen, van, aki csak most kandikál kifelé egy biztonságot adó burokból, és olyan is, aki már évek óta hegyeket emelget. Sokfélék. Sokféle az is, ahogyan a kiállításra megérkeznek: váradalom, érdektelen rezignáltság, félelem keveredik az előszobában. Ezek az alapérzések, amelyek aszerint változnak, hogy mit hallottak már, vagy éppen láttak a Kontrasztból, mi az, amit saját életükben takargatnak. Lelkigondozóként először a szemekkel találkozom, beszélgetésfoszlányokkal.
Sebészet: a megégett gyermekek között indul a nap. Gyógyszerrel átitatott kötések a kicsiny kezeken, lábakon, fejeken, vagy tetőtől talpig a felismerhetetlenségig bebugyolált gyerekek. A legtöbb kis beteg óvodáskorú sincs még, de néhány nap alatt pontosan tudják, mikor jön a félelmetesen fájdalmas KÖTÖZÉS.
Az ökumenikus imahét után többségünknek sok élménye van újabb és újabb gondolatokkal a különböző keresztyén felekezetekről. Az elmúlt év októberében különös protestáns ökumenikus élménnyel gazdagodtunk Strassburgban, ahol a Leuenbergi Konkordátum tagegyházainak küldöttei, valamint a franciaországi református és az elzászi luteránus egyházak képviselői konferencián tanácskoztak az európai protestáns jövő lehetséges útjairól.
A Lévay József Református Gimnázium tanáraként, idegenvezetőként és magánemberként megfordultam már életem során több országban és városban, de volt két hely a világon, ahová feltétlen szerettem volna eljutni: az egyik Genf, a reformáció városa, a másik pedig Jeruzsálem csodálatos vidéke.
Miguel Servet (1511–1553) Spanyolországban született. Saragossa egyetemén tanult bölcsészetet, ekkor ismerkedett meg a humanizmus eszméivel. Az 1520-as évek második felében Toulouse egyetemén jogot tanult, közben pedig a Biblia tanulmányozásába kezdett, kiválóan ismerte a latin mellett a héber és a görög nyelvet is.
„Isten országa közöttetek van” címmel megjelent az Igazságot szeretetben könyvsorozat 4. kötete. A sorozat ismertetése már megtörtént e lapban, emlékeztetőül csak annyit, hogy Szászfalvi László államtitkár kérésére és anyagi támogatásával dr. Szathmáry Sándor és dr. Nagy István teológiai professzorok szerkesztésében igehirdetői és szociáletikai anyagok látnak napvilágot könyvek formájában.