Izráel vízben szegény ország. Egy-egy száraz időszakban emberek százai, állatok ezrei vesznek szomjan. Ez ellen úgy lehetett védekezni, hogy idegen országba költöztek, míg a szárazság és a szárazság miatti éhség tartott, mint tette a Naómi családja, akik Moáb mezején kerestek menedéket.
Az egyház egységének ószövetségi alapjai
Az egység hiánya kétséget von maga után. Szójátéknak tűnik, de igaz. Kétségbeejtő helyzet Izráel bölcsei szerint, ha nem az egyetlen Isten útján jár az ember. Mert ott halál van, nem pedig élet. Izráel népe történelme ezt mutatta be. Ahol Istent tekintették egyetlen Úrnak, ott az Ő akarata szerint cselekedtek, nem egyéb istenek után jártak. Lehet, hogy néha a halál árnyékának völgyébe vitt az Ő útja, de Ő ott is megmutatta hatalmát. Míg idegen istenek népe vesztét okozták.
Egyszer részt vettem egy óriási egyházi rendezvényen. Tízezrek vonultak, sétáltak, és nekem túl nagy volt a tömeg. Magamban bosszankodtam is: minek ez az egész? Nem is ismerjük egymást, mit kezdjünk együtt? Aztán észrevettem egy pici falu tábláját, melyet a hatfős gyülekezet hat tagja vitt büszkén-boldogan.
2007 augusztusában nagy várakozással érkeztünk haza németországi ösztöndíjunkról. Ekkor nagytiszteletű Baksy Mária esperes asszony helyettes lelkészként helyezett ki bennünket Szendrőre és Szendrőládra.
Talán ezek az Igék is lehettek azok, amelyek motiválták a gönci gyülekezet presbitereit, akiket ezen az ősszel is várt a berekfürdői Megbékélés Háza egy közösen eltöltött hétvégére, lelki feltöltődésre, hogy együtt beszélgessünk a hétvége témájáról: az ifjúsági munkáról.
Talán merész cím egy kiállításnak, s főleg egy rendezvénynek. A „beavatottak" tudják, miről van szó. Akik pedig nem értik, lehetőséget kapnak a betekintésre egy, a rohanó és digitalizálódó világban szinte elfeledett csoda foszladozó leple alá. Igen, rólunk, reformátusokról, s közelebbről a szinpetri reformátusokról van szó.
Zsujtai András! Hogy ki is Ő? Azt az elmúlt szombatig kevesen tudtuk. Amit tudtunk, azt Panyuscsik Jánosné, Marika elbeszéléseiből. Tudtuk, hogy Zsujtán született, itt lelkészkedett, és fennmaradt naplója, amely Zsujtai Kódex néven ismert. Az ő emlékére szerveztünk a Kazinczy Ferenc társasággal összefogva szabadegyetemet Zsujtán.
Nagyon fontos és jelentős eseményre került sor a településünk és egyházunk életében 2010. június 20-án. Immár 4 éve szolgálja a faluban élő református lakosságot, valamint a felsőkelecsényi gyülekezetet Demeterné Soltész Gabriella lelkésznő. Hivatalos beiktatására azonban ezen a szép meleg vasárnap délután került sor.
Gelejen a májusi árvíz elleni védekezés kényszere és az Isten dicsőségére történő munkálkodás vágya újra életre hívta azt a társadalmi összefogást, amely néhány évtizeddel ezelőtt még meghatározó jellemzője volt majd minden kisközösségnek, így Gelej lakosságának is. Tekintsünk most el a szomorú esemény fölött, hogy a Csincse patak árvízében házak kerültek életveszélyes állapotba, és figyeljünk a reménykeltő végkifejletre: e napon közös célért tudtak a falubeliek közös erővel tenni.
Az összetartozásnak különböző formái lehetnek. Összeköthet bennünket egy jel, egy nyelv, egy szokás-rendszer, de összeköthet bennünket egy dátum is. 2009. május 22 óta ez a nap a Kárpát-medencei reformátusságnak már egyet jelent: az összetartozást. Ez a nap már többet jelent mindannyiunk számára, bárhol is élünk és tiszteljük Urunkat magyar reformátusként.
A Mezőcsáti Református Egyházközség az Új Magyarország Fejlesztési Terv Észak-Magyarországi Operatív Program támogatási rendszeréhez benyújtott „A Mezőcsáti Dr. Enyedy Andor Református Óvoda és Bölcsőde bölcsődei egységének bővítése új férőhelyek kialakítása céljából" című ÉMOP-4.2.1/B-2f-0001 számú pályázata keretében a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde bölcsődei egységének bővítését valósítja meg.
"Nagytemplom - kis gyülekezet" - faraghatnánk magunkról efféle kényszeredett bökverset, ha a Sajószentpéter-Nagytemplomi Református Egyházközség mai helyzetéről pár szóban kellene beszámolnunk.
Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. (1Móz 50,20)
A 2004. december 5-i szégyenletes népszavazásra emlékezvén járt a mezőkövesdi és egerlövői gyülekezetekben Kerekes József csíkfalvi lelkipásztor, akivel a helybéli lelkészházaspár jó barátságba került.
Tartalmasnak ígérkező kirándulásra indult a tibolddaróci református gyülekezet egy része, 2010. szeptember 12-én, vasárnap Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, amely sok ember előtt ezen a néven ismert: Skanzen.
Füzesabonyban, a körülbelül 8000 főt számláló városban maroknyi református él. 2010. szeptember 12-én hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk a gyülekezet 80 éves múltjáról, és hálát adjunk a mi Istenünk minket megtartó kegyelméért.
2010. július 4-től 11-éig Sarudon táborozhattunk. A hét szervezője, Victor Jánosné (nekünk csak Momo néni) ezt a hetet „Hitmélyítő angoltábor"-ként emlegette. És igaza volt, nem csupán angoltáborról volt szó. Családias volt ez a tábor a maga 14-16 főjével. Hála Istennek - a „3 éjszakán át viharos, menekülés a sátorból"-féle akcióink ellenére - jó időt kaptunk a hétre, így délutánonként lejutottunk a strandra is (hurrá, hurrá!).
A hatodik Bodrogközi Ifjúsági Evangéliumi Napok ebben az évben egy előkészítő táborral kezdődött Bózsván. Negyven fiatal hangolódott lelkileg az előttük lévő szolgálatra, hallgatva dr. Nagy Antal Mihály szolgálatát, aki Krisztus az Atyáról, Krisztus a Fiúról és Krisztus a Szentlélekről címmel három szolgálattal erősített bennünket.
Jubileumi Konfirmáltak Találkozójára került sor 2010. augusztus 22-én a tokaji református templomban. Az 1940 és 2005 között konfirmáltak közül az 5, 10,...70 éve konfirmáltaknak szólt a meghívás.
Sárospatakiak jártak Trianonban június 4-én a békediktátum 90. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége rendezvényén. Utazásuk előtt a 8-kor Színház tagjai műsorukat előadták az istentisztelet keretében, és magukkal vitték azt az iskolai kisharangot, amelyet egykor Aradon öntöttek, hogy az óhazai harangokkal együtt lélekharangként szólaljon meg a világ minden magyarjáért.
Nagy buzgalommal és örömmel készülődtünk a nagy eseményre, hogy testvéreket találjunk, és együtt örülhessünk, együtt szolgálhassunk. Június 19-én eljött a nagy nap, mikor - sóstófalvaiak, bodrogkisfaludiak, bodrogkeresztúriak - elindulhattunk Aggtelek felé egy 50 fős busszal.
Eleink idejében a májusi eső aranyat ért. 2010-es esztendőnk felborult világában mindent vitt. Házakat, kerteket, megküzdötten megteremtett élet-munkákat. Ha csupán egy családnak kellett volna menekülnie és végignéznie mindene elmerülését, az is tragédia lett volna, de áradtak apró patakok folyóvá robbanva, folyócskák gátakat szaggatva, falvakat, városokat körülzárva: vízzé és rommá változtatva mindent, ami útjukba került, százak, ezrek életét fenyegetve. Soha nem látott ár és soha nem látott összefogás. Közös erőfeszítés vezényszóra, szállítva, szomszédból vagy az ország más részéről önként gátakra futva homokzsákkal, segítő kezekkel, segélyekkel.
Különleges alkalom zajlott 2010. május 8-án 16.00 órától a Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szervezésében. Rendhagyó volt a koncert, ugyanis a helyszínt a gyönyörű panorámával rendelkező Aranykehely Fogadó Díszterme biztosította. Szokatlan - a közel 60 fős nézőközönség számára meglepetésként szolgált - az is, hogy a kamaracsoportban szereplő növendékek reneszánsz korhű ruhákban adták elő igényes műsorukat.
Az idei tanév megnyitására a Lévay hagyományainak megfelelően került sor, mégis különleges, eltérő volt a többitől. A felújítás miatt felállványozott Kossuth utcai református templom képe fogadta most az ünnepi alkalomra érkező diákokat, szülőket és tanárokat.
Kétnapos éretlen táborban vettek részt a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon hetedikes és kilencedikes új diákjai. Négy osztály indult augusztus 27-én reggel a Mályiban található Mécses Központba, hogy megismerkedjenek osztálytársaikkal, osztályfőnökeikkel.
A nyár is mozgalmas volt a Sárospataki Református Kollégiumban
Sikeres és mozgalmas volt a nyári időszak a Sárospataki Református Kollégiumban. Jó néhány református gyülekezet és egyéb szervezet tartotta nyári táborát a Kollégium férőhelyeit kihasználva Sárospatakon, valamint intézményünk adhatott otthont immáron másodszor a Crescendo Nyári Művészeti Akadémiának.
Különös ünnepi alkalma volt a Sárospataki Református Teológiai Akadémiának júniusban az elmúlt tanév zárása. A Sárospataki Református Presbiteri Népfőiskola két éves képzésének első évfolyama zárta le itteni tanulmányait. Egy ilyen, több évszázados intézmény életében a maga ünnepélyessége ellenére is megszokott, hogy évente újabb hallgatók végeznek.
A mögöttünk hagyott fél évben a két választás keretbe foglalta országunk életének eseményeit, témáit. Fontos kérdés az utóbbi időben, melyről egyre többen és egyre többet beszélnek, sok más között egy új alkotmány megalkotásának feladata. Vannak, akik értik, vannak, akik nem. Vannak, akik helyeslik, és olyanok is, akiknek mindegy.
Sokszor nem tudom, milyen nap van. Amikor pedig át kell gondolnom, mi történt egy két-három-négy hónapos időszakban, gondban vagyok. Sűrű volt ez a nyár is cigánymissziói munkánkban. Kirándulások a vilmányi Tanodásokkal (TÁMOP 3.3.5/A-08/1-2009-0041) Aggtelekre, Jósvafőre. Ez még a tanév végén történt.
Kálvin, miután elkészült az Institutio kéziratával, Itáliába utazott, Ferrarába. A ferrarai hercegi udvar a francia menekültek gyülekező helyének számított. Itt tartózkodott Clément Marot költő is, aki majd fontos szerepet játszik a genfi zsoltár megszületésében. A navarrai herceg felesége, Renée (Renáta) Navarrai Margit unokatestvére volt, a protestánsok támogatójaként tartották nyilván, s az is volt. A hercegnővel Kálvin haláláig levelezett.
Július 1-jén az edelényi templomban a férjet, édesapát, nagyapát gyászoló családdal és volt lelkipásztoruktól búcsúzó gyülekezettel együtt voltak a Bódva-völgyi gyülekezetek és abaúji lelkipásztorok, hogy Csomós József püspök igehirdetésétől és imádságától vezetve vigasztalást kérjenek, és hálát adjanak nyugdíjasan is mindvégig szerető és szolgáló Vadas Gyula életéért és munkájáért.
"Sokszor elnéztem a régi dómok üvegfestményeit. Kívülről olyan zűrzavaros, szétfolyó képek, értelmetlen, szürke vonalak kígyózása, mintha alvilági árnyak testetlen tolongásának a fotográfiái lennének.