Életjel Sajószentpéterről, 2010 - püspökök evangelizáltak a Nagytemplomban

Pedig... Pedig alig három emberöltővel ezelőtt Lévay József, gyülekezetünk hűséges tagja még mily' természetesen írta naplójába: vasárnap roskadásig megtelt néppel a szentpéteri Öregtemplom! De hála a Teremtő és Megtartó Istennek, a 20. század viharai által megszaggatott, töredékére zsugorodott, vagyonából korábban erőszak, újabban fondorlat által kiforgatott Gyülekezet él és élni is akar!

Sajószentpéter városa, az egykori járási székhely, korábban Borsod-Gömör református szellemének és hitéletének egyik legfontosabb központja volt, két lelkésszel, három kántorral. „Esperescsináló gyülekezet" - mondhatták volna rá teljes joggal, hisz az elmúlt évszázadokban lelkipásztoraink közül heten is viselték (itteni szolgálatuk alatt nyerték el!) e megbízatást. Mára e respektusnak csupán nyomait őrizzük, bár e hagyományok máig „működnek", hatnak életünkre, feladatainkra: köteleznek bennünket, fontosak nekünk. E szerep lényege, hogy Sajószentpéter és annak református Nagytemploma a Miskolcot északról határoló területek református életében többre hívatott el, mint egy „sima" gyülekezet. Ha lelkészi gyűlésről, koncertről, komolyabb tömegeket, több gyülekezetet megmozgató rendezvényről van szó, helyszín gyanánt e régióban elsőként a szentpéteri Nagytemplom jöhet szóba. Világosan megmutatkozott ez a szervező, kisebb gyülekezeteket segítő szerep néhai dr. Horváth Barna esperes úr szentpéteri munkálkodásának idején. De e hagyomány folytatásaként, ugyanilyen sikeresnek ítélhetjük az elmúlt időszakban főtiszteletű Csiha Kálmán püspök úr sajószentpéteri evangelizációját 2007-ben, vagy a számos, magas színvonalú koncertet ugyanitt.

Ilyen előzmények után - Borbély János lelkipásztorunk többéves előkészítő, egyeztető munkája eredményeként - kerülhetett sor idén májusban arra, hogy nem is egy, de rögtön két püspök is vendégeskedjen, evangelizációs esteken szolgáljon Sajószentpéteren. 2010. május 11-én főtiszteletű Csomós József tiszáninneni püspök nyitotta a sort, majd a rákövetkező három estén főtiszteletű Steinbach József dunántúli püspök folytatta azt. Felejthetetlen estéink alapigéje a Szentírás 18. zsoltárának alapján szólt, innen idéztük az evangelizáció címét is: „Szeretlek, Uram" . E zsoltárból kiindulva a szolgálatok mind életünk és hitünk egy-egy nagy kérdését járták körül: „Ki vagyok én?", „Milyen az Isten?", „Mit tett értem?", „Mit vár tőlem?".

Az evangelizációs alkalmakra - nagy örömünkre, a sokéves szokásoknak megfelelően - a környékbeli gyülekezetekből is érkeztek hozzánk testvérek, kiknek ide-, majd biztonságos hazaszállításáról - a Borsod-Gömöri Egyházmegye segítségének hála - autóbuszok gondoskodtak. 12-én különösen kedves vendégeket köszönthettünk Szentpéteren: felvidéki testvérgyülekezeteink képviselőit: Sajórecske, Sajószentkirály és Kövecses református magyarságának szép számú csoportját. A Zsámbokné Szakál Piroska lelkészasszony vezetésével első alkalommal hozzánk látogató barátainkat ebéddel vártuk, majd kis városnéző séta gyanánt Lévay József református költő és politikus szentpéteri emlékházát néztük meg közösen. Este, talán a négynapos evangelizáció legfelemelőbb napján, együtt vehettünk részt a templomi alkalmon. Már-már újra elmondhattuk: zsúfolásig megtelt emberekkel a szentpéteri Nagytemplom. Istennek legyen ezért hála!

Paszternák István mb. gondnok, Sajószentpéter-Nagytemplom

(A négy esti evangelizációról készült hangfelvételek megtalálhatóak a www.tirek.hu egyházkerületi honlap Digitális Kollégium menüjének Médiatárában. Az alkalomról készült bőséges fényképanyagot a Nagytemplomi Gyülekezet honlapján találhatjuk meg: www.sajoszentpeter.tirek.hu)