Tíz hónapot töltöttem Franciaországban, Strasbourgban, mint önkéntes. Szeptemberben érkeztem többedmagammal, ahol - nagyon ötletes módon - rögtön tartottak nekünk egy eligazító szemináriumot, hogy mire lehet számítani az évben, problémákra és élményekre egyaránt, hogyan kezeljük felmerülő konfliktusainkat, egyszóval nagyon hasznosnak találtam.
Újra és újra felmerül a kérdés - különféle alapról, százféle céllal, szándékkal, kíváncsisággal vagy csak megszokásból. Lehet rá válaszolni tudományosan, persze csak ha megfelelően van fogalmazva és megfelelően képzett bölcsek tárgyalják. Lehet rá válaszolni okoskodva, szóvirágokban, fontosan... Lehet rá legyinteni - ezt remélem, kevesen teszik -, és azt mondani: nem jó. Thoma László vallástanár a lévaysokat kérdezte - ők igazán érintettként fogalmazták meg válaszaikat. Ezekből azonban csupán részleteket van módunkban közölni.
Gondolatébresztőnek, és ajánlónak szánom a következő sorokat a rovat első számaként. A Hősök tere - című rovat olyan valóságos hősöket szeretne bemutatni, akikről nem „beszél" a média, mert - és itt elgondolkodom - ki tudja miért is nem?
Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.
(5Móz 30,15-16)
Egyik sem fontosabb a másiknál, a kettő alkot egy egészet, a kettő együtt jár: ha nincs célunk, akkor az út is „leértékelődik", mert nincs miértje.
Koncertek
Az első koncerten egy ausztrál zenekar játszott, a nevük keleties hangzású volt, mégsem tudta megjegyezni. Egy John Lennon dal rémlett fel neki, ilyenkor aztán eszébe jutott, hogy erre azért gondolt, hogy megállapítsa: ez nem az. De ennél tovább később sem jutott.
Minél többet gondolkodom a filmen, annál több összefüggés jut eszembe, de néha úgy érzem, ezen a filmen kár gondolkodni, inkább meg kellene nézni még egyszer, mert úgy sem tudom olyan jól kifejezni a Kontroll lényegét, mint maga a film.
Ünnepek és hétköznapok váltják egymást életünkben. Feldíszítjük otthonunkat, felékesítjük szívünket is az ünnepre. Olyan emlékeket szerzünk ilyenkor, amelyek hosszú időre meghatároznak minket. Segítséget adnak a hétköznapok élhetőbbé, szebbé tételéhez.
„A téli vakációt családostul Cornwallban töltöttük. Régi álmunk volt ez. December eleje volt, odakint dermesztő hideg, ám a napfény mégis kölcsönzött valami különös hangulatot a tájnak, beragyogta a vidéket. Kicsi, fehér házunk az északi part festői szépségű részére nézett. Ezt a partszakaszt olyan Teremtő alkotta, aki elegendő időt szánt a munkára, és akinek elég éles szeme van a részletekhez.
Hóvihar az Alpokban
Talán az első világháború elején történhetett, egy magyar század hadgyakorlaton volt az osztrák Alpokban. A fiatal hadnagy egy reggel felderítő őrsöt küldött előre a jégvilágba. Alig kelt útra a kis csapat, elkezdett sűrűn havazni. A havazás hamarosan hóviharrá vált. Az ítéletidő két teljes napig tartott.
Reménység szerinti sorozatunk első állomásán egy olyan embert szeretnénk bemutatni, aki valóban nem mindennapi munkát végez, annak milyenségében és minőségében is. A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Szeretetszolgálatának kapcsán volt lehetőségünk megismerni Dr. Simkó Csabát, a miskolci Semmelweis Kórház területén működő Erzsébet Hospice Otthon igazgatóját. Olyan kérdéseket vittem hozzá, amiket diákok intéztek a doktor úrhoz, akik a Hospice-ban töltötték szeretetszolgálati munkájukat:
A második koncert hangjait csak átszűrődve hallotta, ahogy kilépett egy zsúfolt teraszra. A női ének dallama különös lendületet adott a lüktető zenének.
"Megteremtette Isten az embert a maga képmására...férfivá és nővé teremtette" - írja a Biblia. Ebből kiindulva akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy minden ember nagyon hasonló, sőt, az emberek egyformák is lehetnek.
Észre sem vettük, olyan rövid ideig volt TEGNAP. Amikor izgalommal vártuk a következő órákat, napokat, amikor vártuk a HOLNAPot, mert azt hallottuk valahol, hogy a HOLNAP mindig új dolgokat hoz. És jöttek is a HOLNAPok. De az ebéd csak nem változott... aggódtunk is eleget, hogy mit együnk... Persze volt más is, ami miatt aggódhatunk.
Fáradtan ültem be a moziba, valami olyat szerettem volna látni, ahol lőnek, de nem sokat, ahol mélázhatok a film közepes akciójeleneteit látva, hogy izgulok, vagy inkább alszom egyet, ahol a legnagyobb színészeknek is csak kis mellékszerep jut, a legnagyobb szerepek pedig mellékes színészeknek jutnak, szóval nem kell tartani attól, hogy túljátsszák magukat.
A „koncertbeszámoló" körkép előző számunkban, sőt, az előző előttiben indult. Ha van időd, kedves Olvasó, keresd meg polcodon a karácsonyi kiadványt, abban a kezdetet „Végetlen történet" címmel. Folytatását a húsvétiban leled meg. Ha nincs ennyi időd, tekintsd a kezdést „felütésnek". (szerk.)