„…hatalom adatott nekik…” (Jel 9,3)

A sötétségnek is van határa

Vannak bibliai szakaszok, amelyek mellett nem lehet könnyedén elsétálni. Az alvilág mélysége, a füst, a gyötrelem képei megráznak. Nem is szeretném ezeket gyors megfejtésekkel megmagyarázni. A Jelenések könyve nem rejtvényfüzet, amelyben minden részlethez egy mai politikai eseményt vagy fegyvert kell hozzárendelnünk. Isten Igéje a gonoszság valóságát és határát tárja elénk. A sötétség nemcsak a nagy történelmi eseményekben jelenik meg, hanem ott van akkor is, amikor az ember elveszíti a reménységét, amikor a bizalmatlanság miatt már testvér sem tud testvérre nézni, amikor a félelem fontosabbá válik az igazságnál. Az egyház sem kivétel: nekünk is meg kell vizsgálnunk, milyen lelkület vezet bennünket. A Szentlélek nem a gyűlöletet, nem a megfélemlítést, hanem a Krisztushoz való hűséget munkálja. Az utóbbi időben többször meg kellett tanulnom, hogy nem minden küzdelmet kell ugyanúgy megvívni. Van, amikor ki kell állni. Van, amikor csendben kell maradni. És van, amikor a legfontosabb, hogy az ember ne engedje a keserűséget beköltözni a szívébe. Ezt nem mindig könnyű megtenni. De éppen ezért van szükségünk naponta Isten kegyelmére. Figyeljük meg ezt a szót: „adatott”. A pusztító erők nem korlátlanok. Isten hatalma nem szűnt meg attól, hogy a világban gonoszság van. A szakasz megrázó képe az emberi kétségbeesésről nem arra ad felhatalmazást, hogy ítélkezzünk a szenvedők fölött. Inkább arra, hogy közelebb lépjünk hozzájuk, meghallgassuk őket, és amikor szükséges, segítséget kérjünk velük együtt. Nem a mélység, nem a félelem, nem az emberi indulatok mondják ki az utolsó szót. A győztes Bárány. Ha ezt komolyan vesszük, már ma is másként szólunk egymáshoz.

Imádság

Úr Jézus Krisztus, tarts meg bennünket, amikor sötétnek látjuk a világot. Ne engedd, hogy a keserűség vezessen. Szentlelkeddel erősíts a hitben, és tégy bennünket a Te békességed eszközeivé. Ámen.