„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.” (3)

Az előző napokban fejtegettük a közösség, ismeret, bizonyosság kérdéseit. Miről ismerszik meg a keresztény ember? Arról, hogy szereti testvérét. Az Istennel való közösség, a helyes Isten ismeret, a világosságban járás abban mutatkozik meg, hogy a keresztény ember szereti a testvérét. Nem elég csak azt állítani, hogy a világosságban járunk, hiszen bárki állíthat magáról bármit. A tetteink mutatják majd meg azt, hogy ez valóban így van-e. Ha közösségben vagyunk Istennel, akkor közösségben vagyunk a gyülekezetben is, a testvérekkel.

Már a 133. zsoltár 1. versében is azt olvashatjuk, hogy Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

Mennyivel inkább így van ez Krisztus megjelenése után, aki ezt mondta: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13,34)

A szeretet-gyűlölet, világosság- sötétség ellentétpárok mindenki számára egyértelműek – ebből vezethető le, hogy aki gyűlöli testvérét az sötétségben van, tehát nincs benne világosság, nincs benne szeretet! Nem lehet azt állítani, hogy a világosságban járok, ha gyűlölet van bennem a testvérem iránt. A hitben járás nem lehet egy magányos út, hanem mindenképpen közösségi vetülete van; sőt közösséget formáló ereje van! Sokan akarják gyakorolni a hitüket egyedül, azt mondják a hit, a vallás magánügy vagy éppen nem tudják azt közösségben megélni. A mai igeszakasz szerint ez tévút, aki közösségben van az Atyával, az szükségszerűen közösségben van a testvéreivel is.

Gondold végig gyülekezetben, közvetlen környezetedben való forgolódásodat! Hogyan érzed te magadat a közösségben? Ha szükséges, hogyan tudnál változtatni rajta? Hogyan tudnád legyőzni azt a roppant jeges űrt, mely elválasztja az emberi lelkeket?