„Hanem legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (5,12)

Ma sokszor már egy írásba foglalt szerződés sem elég, hogy felek megfelelő módon teljesítsék egymás felé kötelezettségeiket, amiket vállaltak. Mindent túl kell biztosítani, ezernyi kitétel és passzus próbál minden eshetőséget számba venni, mit kell tenni, ha a szerződési feltételek nem teljesülnek.

Az olvasott szakaszban az esküdözéssel estek túlzásba a korabeli emberek, ezzel próbáltak meg hitelt adni szavaiknak. Ettől int Jakab, az Isten nevét hiába szájukra venni nem méltó a gyülekezet tagjaihoz. Mennyivel egyszerűbb csak hitelt érdemlően nyilatkozni: igenetek legyen igen és nemetek legyen nem. Ha tudom a másikról, hogy megbízható, akkor nem is várok tőle más bizonyítékot. Elég az adott szó. Ehhez kellene visszatérnünk. A legapróbb ígéretek esetén is. Nézzünk magunkba: hányszor ígérünk meg valamit, szólunk fél vállról a másiknak, hogy persze, intézzük, aztán pedig nem lesz belőle semmi. Hány ígéretünk veszett már oda? Vedd komolyan a kimondott szavak erejét, legyen súlya a mondandódnak, legyél szavahihető: legyen az igened igen és nemed nem! Ez magad felé is egy elköteleződés, nemcsak az embertársaid felé. Ismered a határaidat, tudsz igent, de tudsz nemet is mondani, s tudsz különbséget tenni a kettő között; tudod mikor, melyikre van szükség és ahhoz tartod is magad. Élj és beszélj ezzel a felelősséggel!