A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető…” (17)
Van egy történet egy öreg bölcsről, aki a Korinthusba vezető út mellett üldögélt. Egy idegen, aki a városba tartott, megállt mellette és megkérdezte:
- Milyenek itt az emberek?
- Hová való vagy? - kérdezte az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen emberek élnek?
- Rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csaló, lézengő, lusta és önző emberrel fogsz találkozni.
A vándor szomorúan folytatta az útját.
Nem sokkal később egy másik idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Ő is Korinthus felé tartott és őt is érdekelte, hogy milyenek ott az emberek, mint kiderült ő is Athénból jött. A bölcs tőle is megkérdezte:
- És felétek milyen emberek élnek?
- Nagyszerű emberek! Barátságosak, segítőkészek és becsületesek!
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ilyen nagyszerű embereket találsz majd - felelte a bölcs.
A vándor vidáman folytatta az útját.
Egy fiatalember végig hallgatta mindkét beszélgetést és felháborodottan jegyezte meg a bölcsnek:
- Nagyot csalódtam benned! Sosem hittem, hogy ilyen kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva felelte:
- Tévedsz, fiatal barátom! Tudod, a világ a szívünkben tükröződik! Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekkel találkozik.
Vajon mi van a mi szívünkben? És ki az, aki bölcs és értelmes közöttünk? Erre nem a szavainkkal kell válaszolnunk, hanem az életünkkel, a tetteinkkel.
Tudjuk, hogy „ a bölcsesség kezdete az Úr félelme.” Aki valóban bölcs, annál ez nem marad puszta ismeret. Megmutatkozik a magatartásán és a cselekedetein is ez. Szelíden és szeretettel bánik embertársaival.
Az Úr Jézus Krisztus is szelíd volt és alázatos. Engedelmeskedett Istennek mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Aki hisz az Istenben és engedelmeskedik Neki, annak krisztusi szelídséget kell tanúsítania mindenki iránt. A bölcsességgel nem fér össze az irigység, a gyűlölet, a nagyravágyás, az önzés. Nem felülről való bölcsesség az, amelyet földi szempontok határoznak meg, amely testi természetű, vagy démoni befolyás alatt áll és, amelyet nem az Isten Lelke tölt meg. Mert a felülről való bölcsesség tiszta, hátsó szándék nélküli, Isten dicsőségét és emberek üdvösségét keresi, valamint békeszerető.
Isten drága árat fizetett azért, hogy békességet szerezzen: Szeretett Fia Jézus Krisztus életét adta a golgotai kereszten. Krisztus által békélt meg velünk és ezzel a világgal az Isten. Ezt a békességet nekünk is tovább kell adnunk, vetnünk kell az emberi szívekbe és életekbe! Ebben a világban, ahol háború, széthúzás, viszálykodás van, nekünk a békességet kell munkálnunk ott, ahol élünk: a családban, a gyülekezetben, az egyházban, emberi közösségeinkben. Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy ott van-e bennünk a felülről való bölcsesség, vagy sem?