„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságotok miatt!” (5, 1)

Jakab ebben a részben azokhoz a gazdagokhoz szól, akik elnyomják a gyülekezet szegény tagjait és nem hisznek Jézus Krisztusban, sőt támadják a zsidóból kereszténnyé lett embereket. Jólétük csak ideig-óráig tart, mert kemény ítélet vár rájuk, amit nem kerülhetnek el. Vigasztalás ez azoknak, akik éppen igazságtalanságot szenvednek el, akiket elnyomnak, akiknek bérét nem adják ki. Az Isten meg fogja ítélni az ilyen gazdagokat, akik tisztességtelen úton, mások bérének visszatartása, mások nyomora útján jutnak több vagyonhoz.

A vagyonhoz sokszor társul ilyen előítélet, még akkor is, ha valójában nem bűnök vagy mások bérének visszatartása útján szerezett vagyon. Érdekes ez, hiszen Isten áldása is megnyilvánulhat anyagi javakban. Példa rá Jób, akinek nagy vagyona volt, pedig szent életet élt. Miért hát ez az előítélet, miért figyelmeztet a Biblia több helyen is arra, hogy a gazdagság ártalmas lehet? Mert könnyű áthelyezni a hangsúlyt Istenről az anyagi javakra. Eltolódik a tekintet az élet középpontja felől a mellékes dolgokra. Áthelyeződik a bizalom: könnyen elkezdünk bízni saját magunkban, a saját képességeinkben, a saját anyagi lehetőségeinkben, ahelyett, hogy mindenben továbbra is Istenre bíznánk magunkat. Mindenünket neki köszönhetjük, nincs, amit ne tőle kapnánk; ezt minden gyarapodás, növekedés, fejlődés esetén eszünkben kell tartani. Hálaadással legyünk tehát, ha anyagi biztonságban élhetünk és hálaáldozatunkkal szolgáljunk a nehezebb körülmények között élőknek. Nem mindegy, hogy ajándékait, áldásait hogyan használjuk fel. Törekedjünk ebben is az ő akaratát keresni és jól sáfárkodni a ránk bízottakkal.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Mt 16,26-27)