„…a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (6)

Nyáron, amikor nagy szárazság és aszály volt az országban, gyakran hallhattunk a híradásokban arról, hogy milyen hatalmas pusztítást okozott akár egyetlen egy eldobott cigaretta csikk, vagy egy kicsiny szikra is. Az erdőben pillanatok alatt lángra kapott az aljnövényzet, a földeken, vagy az épületekben tűz keletkezett és hatalmas károkat okozott. Olykor még emberi életek is veszélybe kerültek. Ilyenkor a tűzoltóság és a katasztrófavédelem emberei nagy erőkkel vonultak ki a helyszínre és mindent megtettek azért, hogy megfékezzék a lángokat és eloltsák a tüzet.

A nyelv is olyan, mint a tűz. Milyen kicsi testrész és milyen hatalmas károkat képes okozni, ha nem tudjuk féken tartani.

Az Ige elsősorban a tanítókról beszél. Az ő felelősségük különösen nagy abban a tekintetben, hogy mit mondanak, mire tanítják a gyülekezetet, milyen irányba vezetik annak tagjait, illetve hogy Krisztust szemléltetik-e az életükkel. Éppen ezért felelősséggel járó tiszt ez. Ezt követően azonban mindenkihez szól az apostol, hiszen mindannyiunknak van nyelve, amely többek között a beszéd eszköze. Kicsi testrész, mégis hatalmas jelentőséggel bír, mert képes irányítani és befolyásolni az embert. A zabla féken tartja a lovat, a hajó kormánya pedig meghatározza annak irányát. Az ember azonban sokszor nem képes még a saját nyelvét sem megfékezni. A nyelvünkkel hazudhatunk, rágalmazhatunk, pletykálhatunk, vagy átkozhatjuk az Istent és az embertársainkat. Valóban tűz a nyelv, olyan tűz, amely nemcsak a saját életünket, hanem mások életét is lángba boríthatja. Ezért hívja fel a figyelmünket az Ige a nyelv veszélyeire és bűneire.

Egyvalaki képes megszelídíteni a megromlott nyelvet, a Mindenható Isten! Csak az Ő szeretetének tüze képes megtisztítani a szívünket és a szánkat, hogy dicsőíteni és magasztalni tudjuk Őt és szeretettel tudjunk szólni a másik emberhez.

Dicsőítsük hát Istent imádsággal és énekszóval, áldjuk az Urat szavainkkal!

Felebarátainkhoz pedig szeretettel forduljunk! Soha ne engedjük, hogy a szavaink fájdalmat okozzanak, vagy bántóak legyenek! Inkább vigasztaljanak, bátorítsanak, simogassanak…