„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?„ (14)

Egy tapasztalt hegymászó, Péter a barátjával együtt egy veszélyes, sziklás csúcs meghódítására indult. Jól felszerelkeztek: sisakot, biztosítóeszközöket vittek magukkal és egy erős fonott kötél kötötte őket össze. A délutáni órákban azonban hirtelen sötét viharfelhők gyülekeztek az égen és kitört a hóvihar. Miközben egy meredek jégfalon haladtak felfelé, Péter megcsúszott és a mélybe zuhant. Társa azonban gyors reflexszel beverte a jégcsákányt a sziklába és megfeszítette a kötelet. Péter ott függött a semmi fölött. A keze elzsibbadt a fagyban, nem lett volna képes megkapaszkodni a sziklában. Abban a pillanatban nem a saját erejében bízott. Érezte a mellkasán a kötél erejét, amely megtartotta őt a legsötétebb, legfélelmetesebb pillanatban, amíg a társa fel nem húzta a biztonságos párkányra.

Az Istenbe vetett hit valami hasonló az ember életében, mint a történetbeli kötél. Vajon milyen a mi hitünk? Megtart-e bennünket?

Pál apostol arra tanít minket, hogy egyedül Isten kegyelméből, hit által igazulhatunk meg és, hogy nem tudunk olyan cselekedetet felmutatni, amely képes lenne megtartani bennünket.

Jakab apostol azonban felteszi a kérdést: „…mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?”

Akkor hit, vagy cselekedetek által üdvözülhetünk? Írásmagyarázók szerint e két tanítás ellentétesnek tűnik. Nekünk azonban nem az a feladatunk, hogy az apostolokat egymással szembeállítsuk, hiszen mindketten az Úr szolgái voltak, mindketten az evangéliumot hirdették, csak más módon és más élethelyzetben szóltak róla.

Jakab egy konkrét gyülekezeti példát is elénk állít. Ha valakinek nincs megfelelő ruhája, annyira szegény, vagy nincs ennivalója és a gyülekezetből valaki csupán azt mondja neki, hogy „ menj el békességgel „, de nem segít rajta, akkor mit érnek ezek a szép szavak ? Semmit, üres szavak maradnak.

Mi hiszünk Jézus Krisztusban, hisszük, hogy Ő az életét áldozta értünk a kereszten, majd harmad napra feltámadt. Hisszük, hogy Krisztus által van üdvösségünk és örök életünk. El is fogadjuk a kegyelmet. De vajon valódi, igazi a hitünk, vagy csupán látszat hit? Hiába olvassuk a Bibliát, hiába imádkozunk, ha közben nem Krisztus szerint élünk. Ha nincsenek jó cselekedeteink, akkor nem igazi a hitünk. A hitből ugyanis cselekedeteknek kell fakadniuk.

Ha szeretjük Istent, akkor a felebarátainkat is szeretnünk kell. Meg kell ragadnunk az alkalmakat arra, hogy jót cselekedjünk. Ez lehet egy látogatás, egy bevásárlás, egy telefonhívás…A szeretet olyan találékony! Véssük hát a szívünkbe, hogy a hit és a cselekedet összetartoznak!