„…ne legyetek személyválogatók„ (1)

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy a férjével együtt, első alkalommal mentek el a templomba istentiszteletre. Amikor helyet szerettek volna foglalni egy padban, megszólították őket, hogy oda ne üljenek, mert az valakinek a helye. Zavarba jöttek, majd kerestek maguknak másik ülőhelyet, azonban oda sem ülhettek le. A férje ezek után ki szeretett volna menni a templomból, ő azonban kérlelte, hogy maradjanak. Végül leültek és részt vettek az istentiszteleten, de az első gyülekezeti „élményük” mély nyomot hagyott a lelkükben.

Hasonló helyzetről ír Jakab apostol a levelében. Szinte magunk előtt látjuk a jelenetet, hogy az istentiszteletre várakozó gyülekezet, amikor egy gazdag, tehetős ember lép be a templomba, azonnal hellyel kínálja, sőt a legjobb helyre ülteti le, a szegény embert azonban egy távolabbi helyre állítja, vagy a zsámoly mellé ülteti a padlóra. A gyülekezet tagjai külső megjelenésük, társadalmi helyzetük és vagyonuk alapján ítélik meg az embereket.

Ez azonban nem helyes! Ez nem keresztyéni magatartás és nem egyeztethető össze a Krisztusba vetett hitünkkel. Mi, akik hiszünk az Úrban nem lehetünk személyválogatók. Ez nem igaz istentisztelet.

Talán most azt gondoljuk magunkban, hogy ez a mi gyülekezetünkben nem történhet meg. Lehet, hogy így van, de tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon ez a szívünkre is igaz? Nem vagyunk személyválogatók? Ugyan olyan szeretettel viseltetünk mindenki iránt?

Eszünkbe juthat Péter és Kornéliusz története, amikor Péter kimondja, hogy: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.„

Isten előtt mindannyian egyformák vagyunk, kegyelemre szoruló emberek. Előtte nincs rang, hatalom, vagy vagyon, nem a világ mércéje szerint ítél. Sőt a szegényeket választotta ki arra, hogy országának örökösei legyenek. Jézus Krisztus, a mi Megváltó Urunk is gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk.

Tartsuk meg Isten törvényét, különösen is a szeretet parancsát! Ne legyen személyválogatás a Krisztusba vetett hitünkben! Egyszer minket is megítél az Isten…Milyen jó, hogy még türelmes hozzánk,hogy szeret minket! Milyen jó, hogy még tart a kegyelem ideje! Éljünk az Istentől kapott drága lehetőséggel!