9A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 10a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. 11Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. ( 9-11)

Minden kár és szemét, Mit nélküled tettem. Minden elmúlik majd, Ha ott állok előtted, Ezért nélküled én már Semmit nem teszek, Kérlek Jézus, cselekedjél

bennem! Azért küldj el Jézus, Használd az életem, Szolgád vagyok, néked hódolok. Igen, küldj el Jézus, Használd az életem, Szolgád vagyok örökké! Egyik kedvenc ifjúsági énekem szövegét idézem, azzal a céllal, hogy kapcsolódjak az ige üzenetéhez, ami egy ember életében végbemenő változásokról szól, arról, hogy amikor megtér és elfogadja Jézust, értékrendet vált. Nagyon érdekes és kontrasztos, hiszen szegényekről és gazdagokról szól. Szegényekről, akiket anyagi és egyéb állapotuk folytán ez a világ megítélt, sokszor semmibe vett, aztán egyszer csak felemeltetnek. Olyan ez, mint amikor a koldussal helyet cserél a király. Hirtelen a rongyokból a szegénységből a lenézettségből fontossá válik, gazdag lesz, megbecsült lesz, érzi, hogy figyelnek rá. Amikor egy szegény ember, lehet az anyagilag, vagy lelkileg szegény ember, egyszercsak oda kerül az Isten király trónja elé, ezt érzi majd, hogy értékes, szeretett és felemeltetett. Ezt a lelki érzést, ha egyszer Jézus közelében megtapasztalja, örökre úgy fogja érezni, ide tartozik. Amikor lelkileg bejutsz Isten országába ez történik veled, örökre gazdagnak fogod érezni magad.

A másik oldalnak talán nehezebb, habár a gazdagnak is ugyanolyan szép Isten országága polgárának lenni, de sok mindent el kell engednie, például az anyagi biztonság hamis biztonságot adó érzetét, aztán a jómód könnyen kevéllyé teszi az embert és elengedni a kevélységet és elbizakodottságot, nem könnyű. Jakabon keresztül Isten így próbál segíteni ezen, hogy a mezei gyönyörű szép virágok múlandóságára utal. Nappal még gyönyörűen virágoznak, estére elhervadnak, ilyenek a földi dolgok is, múlandóak, változók nem érdemes beléjük kapaszkodni. Olyan állapot ez, amikor a királyból koldus lesz és meglátja az emberi élet esendőségét, olykor nem árt ezen átmenni, mert így a bizalmunk egyből Isten felé fordul.

Ebben a találkozási pontban mindketten ugyanarra a szintre kerülnek: üres kézzel, de Isten előtt végtelenül értékes emberként állnak. A gazdag számára ez a felismerés nem veszteség, hanem felszabadulás a múlandóság félelme alól, a szegény számára pedig megnyugvás. A szépség abban rejlik, hogy ez az egyenlőség nem lefelé húz, hanem mindkét felet a lényegi, igaz emberség magaslatára emeli, ahol a címek, a bankszámlák és a társadalmi státusz végleg elveszítik a súlyukat.

Egyet kívánok mindannyiunknak: Ha nyerni akarod az életet, akkor hagyd, hogy Jézus emeljen, vagy tegyen lejjebb, hogy elnyerd ezt a különleges boldog állapotot, Isten kezében élni.