2„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez." (2-3)

Egy rövid kis bevezető, mielőtt Jakab levelét elkezdenénk Luther Mártontól, akiről talán az jut eszünkbe, hogy sokat kritizálta ezt a levelet, mégis pontosan tudta azt, amit Jakab levele tanít, és fogadjuk nyitott szívvel, amit mond. . A következő idézet a Rómaiakhoz írt előszavából származik az üdvözítő hittel kapcsolatban: Ó, élő, tevékeny, hatalmas dolog ez a hit. Lehetetlen, hogy ne tegyen szüntelenül jót. Nem kérdezi, hogy kell-e jót cselekedni, de mielőtt feltenné a kérdést, már megtette ezt, és állandóan teszi. Aki azonban nem tesz ilyen cselekedeteket, az nem hívő. Tapogatózva és körülnéz a hit és a jó cselekedetek után, de sem azt nem tudja, mi a hit, sem azt, hogy mik a jó cselekedetek. Mégis sokat beszél a hitről és a jó cselekedetekről.

Visszakanyarodva az igéhez, egy kérdés: - Miért kellene örülnöm a bajnak, a fájdalomnak vagy a nehézségeknek? Hiszen a szenvedés rossz, fájdalmas és igazságtalan, nem pedig olyasmi, aminek örülni kellene.

A mai ember, az európai ember egy olyan kultúrában él, amely szereti a kényelmet, a biztonságot, a probléma mentességet. A mai hívő emberek sokasága pedig eljutott oda, hogy a hitének és Istennek „kutya kötelessége” egyfajta minden bonyodalom nélküli életet biztosítani. Ez olyan, mintha a hit egy megköthető nyugalom biztosítás lenne, aki hisz, azzal semmi rossz nem történik. Ez illúzió, már csak azért is, mert egy bűnnel és bűnösökkel teli világban élünk, az ilyen ember, aki így hisz, azt rögtön valami próba éri, elfordul Istentől. A kényelmes, önmagát féltő vallásosság, egy nagyon rossz dolog. Egyébként gondoljatok arra, hogy a tanítvány nem lehet különb a mesterénél, de egy különbség van köztünk és a világ fiai között. Mindannyian szenvedünk el veszteségeket, átmegyünk próbákon, de mi Jézus népeként tesszük ezt. Mi azt a plusz szenvedést is bevállaljuk, hogy egy sötét világban hirdetjük Őt, és megtiszteltetés, ha vele szenvedhetünk. Minden próba szenvedés, amit kiállunk, erősebekké, jobbakká tesz bennünket. A szenvedés által szép dolgok születnek a világba, erre a legszebb példa, amikor egy gyermek megszületik.

Amikor a világ elutasít vagy megsebesít azért, mert Krisztus útján jársz, az nem balszerencse. Az egy meghívás. Annak a jele, hogy a neved felkerült a legnemesebb listára: méltó lettél arra, hogy egy picit osztozz annak sorsában, akit követsz. A világ csak azt gyűlöli, ami nem tartozik hozzá. Ha fájdalom ér Krisztus miatt, az nem a te vereséged, hanem a legnagyobb kitüntetés – annak a jele, hogy a szíved már nem a világé, hanem az Övé. A fájdalom letöri a hamis illúzióidat, a szenvedés pedig megmutatja, hogy valóban szeretsz, mert a szeretet nem alkuszik a kényelemmel. Ámen!