„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van…” (Zsid 8,1)

Más fogja felépíteni

Alapige: Zsid 8,1–5 | Kapcsolódó ige: 1Krón 22,2–19

Dávid köveket faragtat, vasat, rezet és cédrust gyűjt. Pontosan tudja, hogy a templomot Salamon fogja felépíteni. A király életművének utolsó szakasza ezért előkészület. Olyan munkát végez, amelynek eredménye majd más nevéhez és más nemzedékéhez kapcsolódik. Ehhez különös szabadság kell. El kell fogadnia saját idejének határát. A befejezés vágya könnyen emlékművé teszi a szolgálatot.

Ma olyan főpap áll előttünk, aki a mennyei Felség jobbján ül, és az igazi szentélyben szolgál. A földi hajlék másolat és árnyék. Mózesnek is a kapott minta szerint kellett elkészítenie mindent. Isten népének jövőjét Krisztus szolgálata hordozza, messze túl egyetlen vezető életművén és minden tisztségi időn. Ez megszabadít attól a szorongástól, hogy nélkülünk összeomlik az egyház.

Bonhoeffer a felelős ember végső kérdését abban látta, hogyan élhet majd a következő nemzedék. Ez józanságra hív a református választások idején. A tisztségek betöltése után is megmarad a feladat. Kapnak-e valódi kísérést a pályakezdő lelkipásztorok, megmarad-e a testvéri kapcsolat a kicsiny és a nagyobb gyülekezetek között, lesz-e bátorságunk intézményeinket újra a gyülekezeti küldetéshez kötni? A következő nemzedéknek bizalom, tudás és valódi döntési tér kell.

Talán olyan nemzedék vagyunk, amelynek a befejezés helyett az előkészítés hűsége jutott. Dávid ma követ készít elő, munkásokat gyűjt, majd Salamonra bízza a házat. Nekünk is lehet így szolgálnunk. Teret hagyhatunk azoknak, akik utánunk érkeznek, és tekintetünket azon a Krisztuson tartjuk, aki már az igazi szentélyben szolgál.

Imádság

Urunk, adj szabadságot ahhoz, hogy előkészítsük azt is, amit mások fejeznek be.