„Nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről.” (Zsid 6,10)

Támpillérek

A gótikus templomban fölfelé nézünk. A boltozat ívei, a magas ablakok és a fény vonzzák a tekintetet. A terhet közben odakint álló támpillérek fogják fel. Esőt és fagyot kapnak, többnyire kívül maradnak a látómezőn, mégis nélkülük megrepedezne az, amit belül csodálunk. A boltozat szépsége részben a pillérek rejtett teherbírásának az eredménye.

Isten számon tartja a szenteknek végzett szolgálatot és a szeretetet, amely kitartott. A közösség jövőjét gyakran olyan emberek hordozzák, akiknek neve ritkán kerül beszámolóba. Idős asszonyok imádsága, egy gondnok megbízható jelenléte, hittanórára autózó presbiter, több falut ellátó lelkipásztor csendes állhatatossága tart meg egy-egy gyülekezetet. Isten emlékezete méltóságot ad ennek a munkának, még mielőtt bármely egyházi testület észrevenné.

Az ammóniak elleni háborúban Jóáb két irányból látja közeledni az ellenséget. Öccsével, Abísajjal megegyeznek. Amelyikükre nagyobb teher nehezedik, annak a másik majd a segítségére siet. Ez több a bátorságnál. Olyan kölcsönös felelősség, amelyben egyikük sem használja fel a másik gyengeségét saját erejének bizonyítására. A segítség előre kimondott ígéret, így a bajba kerülőnek nem kell rászorultságát is bizonygatnia.

Tiszáninnenben a kicsiny, fogyó vagy anyagilag szűkösen élő gyülekezet könnyen a figyelem peremére kerülhet. Isten emlékezete más rend szerint működik. Előtte mindig látható a megtartó szolgálat. A jó helyzetben lévő gyülekezet észreveheti, hol reped a boltozat, és odaállhat a teher mellé – figyelmes jelenléttel, lelkipásztori tehermentesítéssel, pénzügyi szolidaritással. A kerületi beszámolókban is helyet kaphatna, melyik gyülekezet melyik másik terhéhez állt oda.

Imádság

Imádkozzunk azért, hogy meglássuk, kire nehezedik ma nagyobb teher közöttünk, és készek legyünk odaállni mellé.