„Dicsérjétek az Urat!" (1)

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat, ti, mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek őt, ti, angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az Úr nevét, mert ő parancsolt, és azok létrejöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. Dicsérjétek az Urat, ti, földiek, ti, tengeri szörnyek, az egész óceán! Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, ti, hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, ti, földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az Urat!"

2018-ban BL-győztes lett a győri női kézilabdacsapat. 27-26 volt az állás a Győr javára, mikor körülbelül 10 másodperccel a vége előtt az ellenfél megszerezte a labdát és egy gyors támadással az egyenlítésért dobott és már mindenki a fejét fogta, mert nagyon nyitott volt a védekezés, amikor az utolsó pillanatban beálló magyar kapus egy gyönyörű mozdulattal kivédte a dobást. Mindezt azért tudom ennyire jól, mert a férjem körülbelül 800-szor nézte vissza azt a 30 másodpercet és kb. 8 milliószor hallottam, a kommentátor szájából üvölteni, hogy „Kiss Éva, Kiss Éva kivédte, BL győztes az ETO!!!” Nem tudok rá jobb szót mondani, mint hogy a férjem gyönyörködött a gyönyörű védésben, és ezért nézte újra és újra meg.

Te miben tudsz gyönyörködni? Mi az, ami meg tud állítani a rohanó hétköznapokban? Egy naplemente? A tenger látványa? Egy szép zenemű? Egy sportteljesítmény? Gyermekeid vagy unokáid? Az, hogy miben tudunk gyönyörködni, sok mindent elárul rólunk. Sőt, már az is beszédes, hogy tudunk-e egyáltalán megállni, csodálkozni, vagy csak végigrohanunk az életen.

A 148. zsoltár ennél is tovább megy. Nem csupán arra hív, hogy csodáljuk Isten ajándékait, hanem arra, hogy magában az Ajándékozóban gyönyörködjünk. Ezért szólít fel újra és újra: „Dicsérjétek az Urat!”

Először az angyalokat, a napot, a holdat és a csillagokat hívja dicséretre. Aztán a földet, a tengereket, a hegyeket, a fákat, az állatokat. Végül az embereket: királyokat és népeket, időseket és fiatalokat egyaránt. Mintha az egész teremtett világ egyetlen hatalmas kórussá válna, amely ugyanazt énekli: milyen nagy a mi Istenünk!

És az a kiváltságunk, hogy ebben a kórusban nekünk is helyünk van.

Lehet, hogy valaki azt kérdezi: hogyan gyönyörködhetnék olyan valakiben, akit nem látok? Pedig Isten nyomai mindenütt ott vannak körülöttünk. Ott vannak a teremtett világ szépségében, gondviselő szeretetében, Igéjében, és leginkább Jézus Krisztusban, aki megmutatta nekünk, milyen az Atya szeretete.

Talán ma éppen erre van a legnagyobb szükségünk: egy pillanatra megállni. Nemcsak Isten ajándékait csodálni, hanem magát az Ajándékozót. Mert aki egyszer valóban megismeri őt, az újra és újra vissza akar térni hozzá, nem tud betelni vele. És szívéből egyre természetesebben hangzik fel a zsoltáros hívása: „Dicsérjétek az Urat!”

Imádság

Mennyei Atyánk, nyisd meg a szemünket, hogy a teremtett világ szépségében, gondviselő szeretetedben és Jézus Krisztusban felismerjük dicsőségedet. Taníts úgy élni, hogy szívünk ne csak ajándékaidnak, hanem neked magadnak is örülni tudjon, és életünkkel téged dicsőítsünk. Ámen.