„Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon.” (18)

Pál arról is ír Timóteusnak, hogy vannak, akik elfordultak tőle római fogsága ideje alatt, ezek a Kis-ázsiai munkatársai. Ennek az elfordulásnak az egyik oka a gyávaság lehetett. Talán számot vetettek azzal, hogy ha Pál fogságba került az evangélium miatt, ez velük is megtörténhet, ezért igyekeztek távolságot tartani. De a két nevezett személy elfordulásának oka lehetett a tévtanítások megjelenése is a Kis-ázsiai gyülekezetekben. Pál távollétében akár elfogadóan viszonyulhattak ezekhez a tanításokhoz, ez volt a könnyebb út számukra, ezért távolodtak el Páltól.

De pozitív példát is említ az apostol. Onéziforosz római fogságában is felkereste és örömteli perceket, órákat szerzett Pálnak hűségével és látogatásával. Pál szavaiból azt lehet kivenni, hogy a levél írásakor Onéziforosz már nem él, mert családjára kéri Isten irgalmát, Onéziforoszra nézve pedig azt reméli, hogy Krisztus, az eljövendő bíró irgalmas lesz hozzá „ama napon” amikor majd megítéli az emberek cselekedeteit.

Talán azért ír ezekről Pál Timóteusnak, hogy Onéziforosz jó példáját állítsa elé, aki a nehézségek és próbák között is hűséges maradt, aki nem szégyellte a fogoly Pált, hanem fogságában is meglátogatta és felvidította. E gondolatokkal is buzdítja Timóteust, hogy a Krisztus evangéliuma melletti hűségben kövesse Onéziforosz jó példáját. Hogy ki az igazi hűséges munkatárs a Krisztus szolgálatában, ez a próbákban mutatkozik meg igazán.

Minket is érhetnek próbák életünk folyamán, akár keresztyén hitünk miatt is, olykor talán igazságtalan vádak. A fenti gondolat ránk is igaz, Krisztus iránti hűségünk és megbízható hitünk a próbákban mutatkozik meg igazán. Könyörögjünk naponként, hogy Isten Szentlelke a feltámadt Krisztus iránti hűséget és az igaz hitet munkálja bennünk.