„…nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit." (1Tim 6,6-7)

Mióta létezik tanítás, azóta léteznek tévtanítások is. Már a keresztyénség első éveiben megjelentek az első tévtanítók a Pál apostol által alapított gyülekezetekben. A veszélyes az volt ezekben a tévtanításokban, hogy látszólag hasonlítottak a Krisztus evangéliumára, de az üzenet lényegét illetően teljesen félrevezetők és megtévesztők voltak. A hamis hírek mai világunktól sem állnak távol, megtévesztők és félrevezetők, céljuk az, hogy gátolják a tisztán látást.

Pál azt írja, az egészséges krisztusi tanítástól elhajlók felfuvalkodottá válnak, mert tanításaikban önmagukat helyezik a középpontba, magukat másoknál különbnek tartják. Ami körülöttük történik árulkodó. Végeláthatatlan vitatkozás, hasztalan szóharc, melyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, mi több gonosz gyanúsítás származik. Mind ezek rombolják a közösséget és az emberi kapcsolatokat. Az egészséges krisztusi tanítás valami egészen másról szól. Az igazán kegyes ember megelégszik azzal, amit Istentől kapott.

Az apostol rámutat egy nagyon fontos dologra: amikor születünk, amikor megjelenünk ebben a földi világban, nem hozunk magunkkal semmit, csak önmagunkat, és amikor elmegyünk, nem viszünk magunkkal semmit, mert ott, ahová megyünk semmi olyanra nincs szükségünk, amit innen magunkkal vihetnénk. Ha a legfontosabb mindennapi javakat megkapjuk Istentől legyünk hálásak érte, mert a megelégedettség és a belső békesség a legnagyobb kincseink közé tartoznak.

Sok olyan dolog után vágyakozunk, ami ehhez a földi világhoz kapcsolódik, de Krisztus összehasonlíthatatlanul többet kínál szabadításával és megváltásával. Isten Szentlekének a segítségével, megvilágosító erejével keressük ezt a többet.