„Ha nem az Úr…” Zsolt 127,1b

Amikor Izrael fiai a babiloni fogságból hazatérve elkezdték újra felépíteni az Úr Templomát, amit Háznak, az Úr Házának is neveztek, és nekiálltak felépíteni a jeruzsálemi városfalakat, akkor saját bőrükön tapasztalták, hogy ez bizony nem megy olyan könnyen, mint a béke korszakában, Salamon király uralkodása idején. Ezsdrás és Nehémiás könyvében részletesen is olvashatunk az építkezés akadályairól, nehézségeiről. Hogy éjjel és nappal, megállás nélkül munkálkodtak a Házon és a város őrzésén, de mindenki előtt világossá vált, hogy az előre haladás kizárólag Isten jóindulatának és az embert megelőző cselekvésének az eredménye. Így vált ez a 127. zsoltár Izrael hitvallásává, s amikor a zarándokok megérkeztek a szent városba és elámultak annak szépségén, akkor ez a zsoltár kijózanítóan azt mondta, hogy „Ne a köveket csodáld, hanem azt az Istent, akire nézve mindez épült, s aki az Ő megelőző kegyelmével mindezt felépítette!”

Egy állandóan produkálni akaró világban, amiben az emberrel elhitették, hogy csak annyit ér, amennyit dolgozik, különösen is fontos, hogy tisztán lássa: Hiábavaló minden fáradozás, ami mögött az a meggyőződés van, hogy minden rajtam múlik, mert ha én nem teszem, akkor senki. Fokozottan érvényes ez a Ház, azaz a gyülekezetépítésre. Az Úr Jézus kérdésére, hogy „Ti kinek mondotok engem?”, Péter apostol így felelt: „Te vagy a Krisztus / Messiás, az élő Istennek a Fia!”. Jézus válasza erre: „Erre a sziklaszilárdságra fogom felépíteni az én egyházamat.” Azaz ugyanazt mondta, amit a 127. zsoltárban a Szentlélek megíratott: Az Úr az, aki épít. És csak az marad meg, amit Ő épít. És a mi munkánknak csak annyira van értelme, amennyire összhangban van azzal, amit Ő építeni akar. Nagy önvizsgálatra hív hát bennünket ez a zsoltár.

Mit építesz? Mert az nem kérdés, hogy valamit mindig építünk. Családi fészket, barátságokat, karriert, kapcsolatokat, közösségeket, gyülekezetet stb. Na de hogyan? Becalél és Oholiáb pontos tervet követett a szent sátor megépítésénél. A salamoni Templomnál is ugyanígy megvoltak azok a tervek, amiket az Úr mutatott meg. Mindent pontosan úgy kellett építeni, ahogyan azt Isten kérte. Időről időre előkerülnek az ötletek a gyülekezetekben: miért nem így? miért nem úgy? Ezt is ki lehetne próbálni. Csakhogy minden hiábavaló – Pál még konkrétabban fogalmaz: Kár és szemét – lesz, amit Isten építő munkáján kívül, Krisztusra építés nélkül teszünk. Ha pedig valami maradandónak bizonyul, ott van-e benned az alázat, hogy ez nem én voltam, hanem az Úr építette fel a családomat, a gyülekezetünket, a karrieremet és mindazt, aki ma lehetek?

Aztán mit őrzöl olyan nagyon? Az ember ahogy idősödik, egyre gyakrabban sóvárog a régi dolgok után. Már nem bírja az állandóan változó világ tempóját és a múltban kezd élni. Létrejönnek a zárt rendszerek. A zárt családok, a zárt baráti körök és a zárt gyülekezetek, ahová hihetetlen nehéz csatlakozni. Mert már nem annak a hitvallásnak a megőrzése lesz a legfontosabb, hogy „Jézus a Krisztus, az élő Istennek a Fia”, hanem a szokások, a külsőségek, a törvények, az elvárások stb. megőrzése. A zsoltár azt mondja: ne az emberit őrizd, hanem az Isten szerintit: a Krisztusban kapott evangéliumot, különben marad a külsőség és elvész a tartalom.

Tudod, az ember sok mindenért dolgozhat, de nem tudja felépíteni saját üdvösségét. Az ember saját erejéből nem tudja megőrizni magát a kárhozattól. Nem tudjuk kiérdemelni Isten országát. Az erre irányuló összes erőfeszítésünk hiábavaló. De ahogyan a 127. zsoltár is mondja, előbb Isten lépett ebben is. Elküldte Krisztust, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett. Akit pedig megtalált, az már úgy építkezik, ahogyan az Úr akarja, azt őrzi, amit Isten fontosnak tart és nem tartja már görcsösen a kezében a dolgokat, mert megtanulta, hogy a pihenés is része az Úr tervének. S akit az Úr szeret, annak álomból is ad eleget. Amikor azon kapod magad, hogy bosszankodsz, hogy én mennyit dolgozom és semmi látszatja, minden hiába, engedd, hogy Krisztus rád találjon és helyreáll az életed!

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked, szerető mennyei Atyánk, hogy te pontosan tudod, mi válik a hasznunkra. Segíts nekünk, hogy a mai világ nagy ötletei, látványos modelljei, hangzatos projektjei közepette naponta visszatérjünk az eredeti építési tervekhez! Segíts, hogy ne tartsuk fontosabbnak az emberi külsőségeket az evangéliumnál! Rád bízzuk magunkat, Urunk! Gyógyíts ki bennünket a bizalmatlanságunkból! Segíts elhagyni az atyáinktól örökölt hiábavaló életformát! Jézusért kérünk, hallgass meg! Ámen.