„Ha nem lett volna velünk az Úr!” (1a)

Amikor a zarándokok egy-egy településről elindultak a Jeruzsálemi Templomba, akkor sokszor ők vitték fel más emberek vagy akár egy egész falu tizedét is Jeruzsálembe. Emiatt a zarándokkaravánok mindig is kiemelt célpontjai voltak az útonállóknak, a különféle rablóbandáknak és a szervezett közösségben portyázó latroknak. A 124. zsoltár írója az út végén, mintegy hitvallásként mondja el a templom papjainak a felszólítására azt a bizonyságtételt, melyből mi magunk is megláthatjuk, hogy sokszor tényleg nem az a fontos, hogy mi történt velünk, hanem az, hogy mi nem történt meg, mert Isten jelenléte megakadályozta a gonoszság eluralkodását az életünk felett.

A zsoltár képei: az időszakos folyóból hirtelen előtörő, mindent magával sodró, megállíthatatlanul tajtékzó víztömeg, az alattomos rajtaütés, előre kigondolt, rejtett csapdája, a semmiből, azaz váratlanul a zarándokokra törő, túlerőben lévő, csapdába csaló haramiák kegyetlenségének a képei. Magyarul nem is olyan magától értetődő az, hogy valaki eljut a maga áldozatával az Istenig. Nem természetes az, hogy nem történik baj az úton. A templomban szolgálók tudatosan irányították a grádicsokon lépdelő zarándokok figyelmét a megtett útra. S bár az ellenség által generált vészhelyzet egyre erőteljesebben jelent meg a válaszban, a szóhasználat és a megfogalmazás az eredeti nyelven mégis azt fejezte ki, hogy a veszély reális volt, de sohasem az ellenség volt a főszereplő, hanem az Isten. Ezért van az, hogy a templomi hitvallás végére minden ártó erő eltűnik. Eltűnik az ember, a harag, a víz, a madarász, a csapda. Aki megmarad: az Isten. A zsoltáros azt mondja ki: Nem is gondoltuk, hogy csak egy hajszál választott el minket attól, hogy odavesszünk az úton. De visszatekintve vallom: bár nagy volt a veszély, az Úr kegyelme nagyobb volt.

Testvérek, nem tudjuk még csak felsorolni sem, hogy Isten rejtett jelenléte hány reménytelen helyzetből mentett ki már bennünket is. Lehet, hogy mi nem is sejtettük, hogy mi készül ellenünk, de az Úr láthatatlanul jelen van azoknál a titkos szervezkedéseknél, amelyekben félreállításunkra, ellehetetlenítésünkre, elpusztításunkra, tönkretételünkre igyekeznek csapdát állítani nekünk. Isten végig hallgatja a szövetkezéseket, a gonosz terveket, az ártó szándékot. Hányan vannak ma is, akik zsákmányként tekintenek arra, ami nálunk van! Hányan akarják elvenni tőlünk ma is azt, ami ránk bízatott! Olyan jó tudni, hogy Isten nem csak az útonállók táborában van jelen, hanem jelen van a felé vezető úton is és a hozzá igyekvőt nem adja zsákmányul senkinek. Ha most egy pillanatra megállunk és visszagondolunk azokra a történésekre az életben, amik előtt mi magunk is értetlenül álltunk, akkor a mi szívünkben is ugyanez a hitvallás születik: „Ha nem lett volna velünk az Úr…” De velünk volt, s így visszatekintve a csapda ártalmatlanítva lett, s ma már csak egy rossz emlék. A 124. zsoltár arról tesz bizonyságot, hogy láthatatlanul, felfoghatatlanul, de tapasztalhatóan velünk az Isten. Immánuel – mondja a héber. Ez a szabadító Isten egyik csodálatos neve. A Fiú neve. Aki nem adott bennünket sem zsákmányul a kárhozatra. Hanem összetörte a bűn-csapdát, amit az állított az embernek, aki embergyilkos volt kezdettől fogba, aki azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Krisztus viszont, mint Immánuel egyszeri, tökéletes áldozatával önmagát adta, s ezzel minden ellenünk készült tőr összetört, ártalmatlanítva lett. Aki tehát jelen van az életünkben, az a Szabadító, aki hitvallásunk szerint „engem úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül még egy hajszál sem eshet le a fejemről.”

Imádkozzunk!

Szabadításunknak Istene! Krisztusért kegyelmes Atyánk! Jó visszatekinteni a mögöttünk lévő útra, s a meg nem történt tragédiák mögött megláthatjuk oltalmazó jelenlétedet. Köszönjük, hogy te ott is Úr vagy, ahol mi nem is gondolnánk, hogy szükségünk volna rád. Köszönjük, hogy a te füled hallja az ellenünk szóló gonosz beszédet, a te szemed látja milyen csapdákat állítanak nekünk. Köszönjük, hogy a te szereteted nagyobb minden ránk törő emberi gonoszságnál, s összetöröd az alattomosak csapdáit. Légy áldott, hogy a legveszélyesebb csapdát is összetörted, s Immánuelért biztonságban lehetünk nálad. Köszönjük Atyánk! Ámen.