„Hatalmas dolgokat tett… az Úr!” (2b)

Olyan sokszor azt kérdezzük, hogy mit csináljunk, hogy többen jöjjenek templomba, hogy többen jussanak hitre, mert annak, az Urat még elutasító barátomnak, rokonomnak, házastársamnak szeretném, ha üdvössége lenne. Könyvtárnyi szakirodalma van annak, hogy nekünk mit kell tennünk, hogy… Pedig ez a zsoltár dióhéjban összefoglalja nekünk a lényeget, s az Isten helyreállító kegyelmét és annak következményét hangsúlyozza.

A missziót ugyanis Isten végzi! Ő annak elindítója és kimunkálója is. A mi bizonyságtévő életünk azzal kezdődik, hogy Isten megfordítja a sorsunkat. Belenyúl az életünkbe, s mindent olyan szépen intéz, hogy lehetőség adódik a megtérésre. Isten az, aki először is visszasegít önmagához. Itt indul az Ő Szentlelkének bizonyságtétele bennünk és általunk.

Aztán miután kezdünk felocsúdni az Isten által létrehozott új élethelyzetben, miután végbement rajtunk a kegyelmi mű, tényleg olyanok vagyunk, mint az álmodók. Egy új élethelyzet alakul ki körülöttünk. Sokszor van, hogy az emberben benne szakad a levegő, csak áll és egyszerűen próbálja realizálni a dolgokat. Nem régen történt egy fiatalemberrel az egyetemi vizsgája után, hogy bejött hozzám, mert tudta, hogy imádkoztam érte, és csak ült összezavarodva és azt mondta: „Tanár úr, én ezt nem értem. Ötöst kaptam… de hogy?” Sokszor ilyen csodálatosak és felfoghatatlanok az Isten művei.

És amikor az ember lelke utoléri az Isten kegyelmes tetteit, akkor az egész ember reagál erre a megtapasztalt és átélt kegyelemre. Itt indul a misszió emberi oldala, de még mindig Isten az, aki cselekszik. Mert azzal, hogy megtelik a szánk nevetéssel, ujjong a szívünk, és nem győzünk hálálkodni, ez a Szentlélekben való örvendezés kifelé is látható formája. Magyarul a Szentlélek láthatóvá teszi rajtunk az Atya nagy tetteit. Ez a mai zsoltár arról beszél, hogy az Isten által megújított élet a leghitelesebb bizonyságtétel úgy a gyülekezetben, mint a hitetlen világ előtt. Szóval a missziónk belülről indul egy látható, hálás örömmel.

És miután így, ebben a megújult, kegyelmi állapotban látnak bennünket a körülöttünk élők, megszületik bennük a felismerés: „Hatalmas dolgokat tett ezekkel az Úr!” Azaz Isten felismerhetővé teszi magát a rajtunk gyakorolt szereteten és az arra adott lelki válaszunkon keresztül. Nem arról van szó, hogy minden nehéz helyzet és minden szenvedés automatikusan örömre fordul, de amikor a Napnál is világosabb, hogy ami velünk történt, az nem egy emberi teljesítmény, akkor gyakran elhangzik: „Hallod, nagyon szeret téged a jó Isten!”

És miután ezt a világ felismerte, utána a zsoltáros is elmondja a maga szóbeli hitvallását, hogy Isten volt az, aki ilyen hatalmassá tette az Ő művét az életünk fölött. Talán Luther mondta egykor: „Hirdesd az evangéliumot, ha kell, szavakkal is!” A mai missziók talán itt buknak el: Sokat beszélnek, de keveset élnek meg abból, amiről beszélnek. Elmondják, hogy Isten helyreállító kegyelme Jézus Krisztusban mindenki számára elérhető. Ez igaz! Elmondják, hogy Jézus nem egy helyreállítás a sok közül, hanem a legnagyobb, az egyetlen, igazi, aki rendezte a kapcsolatunkat az Atyával. Pontosan így van! És aztán olyan szomorú, hogy mindez a „krisztusi„ nem látszik az életükön. Nem is mozdul rá a világ! Jön egy nehezebb élethelyzet és olyanokká válnak hirtelen, mint akiknek nincsen Krisztusuk. Nem élik meg azt a hitet, amit a 126. zsoltár írója, aki korábbi hittapasztalatai alapján Istentől várja az újabb és újabb csodálatos beavatkozást, a helyreállásokat.

Testvér, belenézve ma az Ige tükrébe, hol van baj a mi missziónkkal? Nincs hitvallás? Nem látható rajtunk az Úrban való öröm? Vagy egészen a megtérésig kellene visszamenni? Segítsen az Úr, hogy hitelessé legyünk, s hogy meglátszódjon rajtunk: „Hatalmas dolgokat tett ezekkel az Úr”!

Imádkozzunk!

Atyánk! Hálát adunk, hogy ugyanazzal a szeretettel hajolsz bele az életünkbe, viseled a gondunkat, alakítod az eseményeket, ahogyan a 126 zsoltár írója ezt egykor megtapasztalhatta. Köszönjük, ha már mi is átélhettük, milyen felszabadító örömmel jár az, amikor a lelkünk utoléri a te kegyelmi művedet. Köszönjük, hogy a víztől és Lélektől születés kegyelmi műve Krisztusban rajtunk és végbemehetett. Kérünk, Szentlelked által formáld ki bennünk az újjá lett életünk látható és hiteles örömét, hadd lássák rajtunk, hogy milyen hatalmas vagy, hogy milyen nagy dolgokat cselekszel ma is! Ámen.