„Mert nem maradhat tartósan a gonoszság uralma…” (3)

Amikor Izrael fiai hazatértek a babiloni fogságból, hosszú elnyomás után újra felmehettek Jeruzsálembe. Az újonnan épült templom, a hol megerősített, hol újjáépített városfalak látványa, abban a hitben szilárdította meg Isten népének hitét, hogy nem maradhat tartósan, nem győzedelmeskedhet a gonoszság Isten népén. És az, hogy a tanuló idő alatt, a babiloni fogság 7 évtizede idején nem asszimilálódott, nem tűnt el Izrael a népek olvasztótégelyében, az csak annak volt köszönhető, hogy az Úr állta a szövetségi hűségben tett szavát, s korszakokon, elnyomásokon, elkeserítő élethelyzeteken át is megtartotta az örök szövetséget. Ez a mai zsoltár azokhoz szól, akik hosszú ideje élnek egyfajta erőszakos elnyomás alatt. Azt üzeni, nem lesz ez így örökkön, mert Isten jelenléte a garancia arra, hogy „nem maradhat tartósan a gonoszság uralma…”

A zsoltár három fontos üzenetre hívja fel a figyelmet: Először is, hogy minden, amit látunk, hordozhat egy lelki üzenetet is. Jézus is gyakran használta tanításaiban azt, amit mindenki a szeme előtt tudhatott: kovászt, magokat, szőlőt, lámpást, kenyeret stb. Az ószövetségi próféták is rengeteg képpel dolgoztak: kiboruló fazék, ruhából kitépett darab, virágzó mandulafa vessző, tégla stb. A zarándokok a Jeruzsálem körüli hegyek biztos ölelésében az örökkévaló Isten őriző és gondviselő ölelését látták. Hogy ez az Úr, ha jogosan meg is ítél, de el nem enged. Nem engedte el a népet a babiloni szétszóratás idején sem, nem engedte el Jeruzsálemet sem, pedig elkeserítő látvány volt több mint fél évszázadon át. Testvér, ez a hitvallás azt mondja ma neked: téged sem enged el az Úr. Téged is körülölel. Mert örök szeretettel szeret téged.

És ha ebben a szerető ölelésben biztos vagy, akkor ez tartást ad a hétköznapokban. Akkor biztos lehetsz abban, hogy rád a rendíthetetlenség lesz a jellemző. Ha a rendíthetetlen, téged szerető és ölelő Istenben hiszel, ha rá mered bízni magad minden veled történő élethelyzetben akkor is, amikor minden veszni látszik, akkor Sion hegyéhez fogsz hasonlítani. Nem azt mondja a 125. zsoltár írója, hogy a hitben járó embert nem éri vihar, támadás, szenvedés. A Sion hegye is ki volt téve mindezeknek. Rendre ostromolták a viharos szelek és a földrengések is, de a Sion rendíthetetlennek bizonyult. Ma is ott áll a helyén méltósággal hirdetve Isten nagyságát. Nem lehetett elmozdítani a helyéről. Így van Isten örök szövetségébe fogadott népe is, és a fogság után ennek hite csak még jobban bizonyosságot nyert.

Végül a zsoltáros azt is megvallja, hogy ez az ölelő Isten az, aki bölcsen határt szab a gonoszság uralmának. Magyarul egy idő után nem engedi tovább, hogy népét megalázzák, hogy elvegyék Isten népétől azt, ami az övék. És ennek egy nagyon komoly, gyakorlati oka van. Mert Isten nem akarja, hogy az övé elkeseredésükben, kiábrándultságukban, csalódottságukban a hitetlenek módszerei szerint kezdjenek el élni. Isten tehát, amikor szabadulást ad, akkor végső soron önmagunktól is véd bennünket, nehogy olyanokká váljunk, akik miatt mi magunk is annyit szenvedtünk. Szóval, amikor szabadulást, oltalmat, egy életszakasz pozitív lezárását éljük meg kegyelemből, rögtön gondoljunk arra is, hogy ez azonban felelősséget hordoz a jövőre nézve. Amikor Isten Jézus Krisztus vérének érdemével burkol be bennünket, amikor a Golgota miatt úgy tekint ránk, mintha soha semmi bűnt nem követtünk volna el, s amikor mi erre tudatára ébredünk, akkor ez a Krisztusban elrejtettség, ez a Krisztussal való körülölelés arra hív, amit az apostol olyan szépen fogalmazott meg: „Ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róm 12,2. Szóval bármiben légy is most, tekints Isten Krisztusban adott ölelésére és erősödj meg a hitben és a küldetésben, mert „Nem lesz ez így örökkön.”

Imádkozzunk!

Krisztus kegyelmével ölelő Atyánk! Oly sokszor hittük már azt, hogy egy-egy nehéz helyzet maradandó lesz, nem változik. Bocsáss meg, hogy a szemünk előtt lévő dolgok bizonyságtételére is annyira vakok a szemeink! Magasztalunk azért, hogy gondod van ránk, s a szenvedéseink az örökkévalóság felől nézve csak múló pillanatok. Atyánk, szoríts magadhoz bennünket, valamennyiszer az Úr Jézusról szóló evangélium kerül a szemeink elé, hogy a beléd vetett bizalmunk erősödjön, s tartást adjon a mindennapok során. Segíts meglátni ebben a kegyelmi ölelésben azt a szent küldetésünket is, amire elhívtál, nehogy akaratod ellenére, rád szégyent hozva, mi magunk is jogtalanul nyújtsuk ki a kezünket, ugyanolyan szenvedést okozva másoknak, mint amiket nekünk okoztak. Szentlelked világosságát és bölcsességét várva kérjük, hallgass meg, Urunk! Ámen.